Marx nem arra való, hogy az ünnepeken kitegyük a képét. Marxot a válság helyes értékelésére, a munkához, a harcunkhoz kell használni! – hangsúlyozta a Munkáspárt Központi Bizottságának szombati ülésén Thürmer Gyula az ország helyzetét értékelve. A következő oldalakon a pártelnök előadásából idézünk, az anyag Tézi­sek címen rövidesen az összes pártszervezethez teljes terjedelmében is eljut.

A magyar kapitalizmus válságban van, amit most súlyosbít a világkapitalizmus válsága. A jelenlegi helyzetben három út látszik lehetségesnek a megoldásra.
  Egy, a forradalmi út, a szocializmus megteremtése, amely az egyedüli igazi megoldás a munkástömegek számára.
  Kettő, a nemzeti tőke erősítésének útja, együtt azzal, hogy az ország javaiból többet kell adni a dolgozó tömegeknek is. Ez az út nem elégíti ki teljes mértékben a dolgozó tömegek érdekeit, mert csak ideiglenes engedményeket jelent. Ez az út megmarad a kapitalista rendszer kereteiben belül. Mégis, ez az út előnyöket jelent a dolgozó tömegek számára, lehetővé teszi az összefogást nemzeti, multi-ellenes alapon. Ez az út, mint átmeneti megoldás vállalható és támogatható.
  Három, a multinacionális tőke érdekeinek kiszolgálása. Ez az út egyaránt káros a dolgozó tömegeknek és a magyar nemzetnek, mivel a válságot a tömegek kiszolgáltatottságának növelésével, a külföldtől való függőség további növelésével kívánja megoldani. Ezt az utat nem szabad támogatnunk.

LEHETŐSÉGEK

Nézzük meg ezeket a lehetőségeket részletesebben!
  Egy, a kapitalizmus mai gondjai a dolgozók szempontjából csak forradalmi úton, a szocializmus megteremtésével oldhatóak meg.
  Ez a megfogalmazás új. Az 1989-90-es ellenforradalom óta nem használtuk, legfeljebb, mint igen távlati, elméleti tételt. Ma azonban a kapitalista rendszer és ezen belül a magyar kapitalizmus válsága miatt más a helyzet.
  „A jelenlegi válság a kapitalista rendszer mélyebb válságát fejezi ki, tükrözi a kapitalizmus történelmi korlátait, és azt az igényt, hogy forradalmi úton döntsük meg.” Ezek a gondolatok a kommunista és munkáspártok 2008. novemberi nemzetközi találkozóján születtek. A forradalmi út felvetése ne rettentsen meg senkit! A Munkáspártnak ma még nincs módja megvalósítani a forradal­mi utat, de senki sem tudhatja, hogy ez az idő mikor következhet be. A tőkés világ ma nagyon nagy válságban van, és az események nagyon gyorsan peregnek.
  Kettő, a nemzeti tőke támogatása, illetve a javak és a terhek újraelosztása a szegényebb rétegek javára. Külpolitikai téren pedig a nemzeti érdekek kemény védelme az EU-val szemben, a magyar külpolitika több lábra állítása. Ez az út járható a tőkés rendszer viszonyai között is. Az MSZP egyiket sem akarja. A Fidesz szavakban akarja, de kérdéses, hogy tesz-e érte valamit. A Fidesz ráadásul jó akar lenni az USA-ban és Izraelben, ezért egyre-másra teszik oroszellenes nyilatkozataikat, támogatják az afganisztáni háborút.
  Három, egyezkedés a Nyugattal, az eladósodás és a kiszolgáltatottság növelése. Ez lényegében az eddigi út folytatása. Egyelőre ez várható.

KÖVETKEZMÉNYEK

  A magyar tőkés erők, Gyurcsány is, Orbán is, tudják, hogy a Nyugat nem akarja Magyarország elvesztését. Az eddigi pénzét se engedi veszni, meg a magyar kormányok egyébként is mindig szolgálatkészek voltak. Magyarország szépen fogja majd fizetni az eddigi adósságait. Ezek már ma elérték a GDP 97 százalékát. Vagyis, ha egy évig minden pénzt a Nyugatnak adnánk, s még csak nem is ennénk, az is kevés lenne. A Nyugat ezért ad újabb kölcsönt is.
  Innen az üzenet az MSZP-nek is, a Fidesznek is. A tőkés világ 2010-ig nem akar kormányváltást. Ebből a szempontból az idei európai parlamenti választások sem jelentenek többet egyszerű szemfényvesztésnél. A pénzt a mostani kormány veszi fel, a következő fizeti vissza, de a kapitalizmus marad. Ez az üzenet másik része.
  A Valutaalap vezetője megmondta Gyurcsánynak is, Orbánnak is, hogy a hitelért cserébe reformokat vár el. A reform magyarul azt jelenti, hogy a tőke költségeit csökkenteni kell. Például: dolgozzanak az emberek 67 éves korukig, ne legyenek nyug­díj-kedvez­­mények, legyen tandíj. Vagy például olyanokat, amelyeket már decemberben elkezdtek, amikor eltörölték a 13. havi bért, illetve a 80 ezer forint feletti nyugdíjak esetében a 13. havi kifizetést.
  A Nyugat viszont nem akarja, hogy az elégedetlen népek folyamatosan sztrájkoljanak, tüntessenek, és ezzel táptalajt teremtsenek a kommunistáknak. Az MSZP-vezette kormány képes volt megosztani az ellene fellépő szervezeteket, ahogyan ez a közalkalmazottaknál is történt. A Fidesz pedig nem állt a nagy lehetőségeket kínáló szakszervezeti megmozdulások mögé, s nyilván 2010-ig nem is fog.

TŐKÉS AZONOSSÁGOK, TŐKÉS KÜLÖNBSÉGEK

A magyar tőkésosztály érdekeit ma több politikai párt is megtestesíti.
  Az MSZP, az SZDSZ a multinacionális tőkéhez kötődő magyar nagytőkét képviseli. A Fidesz – bár nem utasítja el sem a nagytőkét, sem a multinacionális tőkét – zömében a magyar kis- és középtőke érdekeit képviseli. Az MDF, a KDNP színesítik a palettát, és tartalékcsapatot képeznek a fő erők mellett.
  A Jobbik a tőkésosztály jelenlegi rohamcsapata. Hasonló szerepet játszik, mint korábban a MIÉP. A Jobbik több funkciót is ellát. A nemzeti érzés, a rend, a fegyelem hirdetésével, radikalizmusával embereket, köztük fiatalokat vonz magához. Képes szavazatokat elvenni a Fidesztől, és testközelbe hoz­za az MSZP által hirdetett szélsőjobboldali veszélyt. Kimondva-kimondatlanul használ két olyan fegyvert is, amelyet mások nem használnak: az antiszemitizmust és a cigányellenességet. Egyelőre nem tudni, hogy a tőkésosztály szán-e neki más szerepet, azaz integrálja-e a „politikai klubba”.
  A kapitalista rendszer fenntartása a polgári pártok közös osztályérdeke. Pontosan tudják, hogy a mostani válság felvetheti egy új rendszerváltás kérdését, ezt pedig egyikük sem akarja.
  A mai politikát az is befolyásolja, hogy a tőkés erőknek nem csupán közös érdekeik vannak, hanem eltérőek is. A magyar kapitalizmus húsz évvel ezelőtt egy kompromisszum árán jött létre. A szocializmusban is létező ellenzéki erők tudomásul vették, hogy a magyar kapitalizmusban nem csak nekik lesz szerepük, hanem azoknak a vállalkozói, értelmiségi rétegeknek is, amelyek vezető szerepet játszottak a szocializmusban is. A tőkésosztály két csoportja között folyamatos a küzdelem, hol a privatizációban való részvételért, hol a nagy állami megrendelések elnyeréséért, hol az EU-pénzek megszerzéséért.
  Ez a küzdelem megszüli a két csoport sajátos érdekeit, miközben küzdelmük a kapitalizmus általános talaján megy végbe. Mindkét erő tudja, hogy az egymás elleni küzdelem nem lépheti túl, legalább is tartósan nem lépheti túl azt a határt, amely már a kapitalizmus fenntartásához fűződő közös érdekeiket sértené.

 MSZP: megtartani a hatalmat

Egy: baloldali jelszavakkal, a szélsőjobboldali veszély felvázolásával manipulálja az embereket.

Kettő: minden létező baloldali szavazót maga mellé akar állítani. Az MSZP – a Munkáspárt kivételével – maga alá rendelte a baloldali jellegű szervezeteket. Ezzel lehetetlenné teszik a kormány baloldali bírálatát, a Munkáspártot a perifériára szorítják. A Munkáspárt-2006 itt játszik a tőkés erők kezére. A 2006-os párt küldetése az, hogy megbontsa a kommunista erőket, zavart keltsen a baloldali választókban.

Három: a Fidesz minden olyan jobboldali szervezetet támogat, amelyek a Fidesztől vehetnek el szavazatokat. Ez láthatjuk az MDF esetében.

 Fidesz: megszerezni a hatalmat

Egy: igyekszik az egész jobboldalt lefedni, bár az MDF esetében ez eddig csak félig sikerült.

Kettő: igyekszik elbizonytalanítani az MSZP választóinak egy részét. Erre irányul a szocliberális botrányok leleplezése, a parlamenti küzdelem.

Három: a Fidesz meghirdette az új többség elvét, amely a Fidesz hagyományos szövetségesei mellett magában foglalhatna más ideológiai alapállású pártokat és civilszervezeteket. A Liga által kezdeményezett 2008. tavaszi népszavazási aláírásgyűjtésnél erre volt kísérlet, de utána abbamaradt. A Fidesz visszarettent a nyitástól, miközben nyilván tudja, hogy nem képes baloldali szavazatokat elvenni.