A Munkáspártnak nincs más választása, mint, hogy tovább haladjon a saját útján, a tőkés válságban felmutassa a másik út lehetőségét. A forradalmi utat ma nincs módja megvalósítani, de senki sem tudhatja, hogy ez az idő mikor következik be.

„A forradalom kétségkívül olyan gyorsasággal és olyan alapossággal tanít, amilyen a politikai fejlődés békés korszakaiban lehetetlennek látszik. És ami különösen fontos, nemcsak a vezetőket tanítja, hanem a tömegeket is.” (Lenin)

A mi feladatunk az, hogy biztosítsuk a kommunista párt létét, biztosítsuk, hogy a párt felnőjön a feladathoz. A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy a történelmi helyzetek kihasználatlanul maradnak, ha hiányoznak a szubjektív feltételek, ha hiányzik vagy cselekvésképtelen a párt.
  Az elmúlt 20 év csendes, békés időszak volt. A Munkáspártot, illetve tagjait nem fenyegették nagy veszélyek. Támadások természetesen voltak, de ezeket sikerült elhárítani. Minden időben voltak és vannak elvtársaink, akik a munkában is, anyagi téren is óriási áldozatokat vállaltak. A pártmunka a többség számára azonban azt jelentette, hogy a szabadidőnkben, egyéb elfoglaltságunk mellett – nem helyettük, hanem mellettük – vállaltuk, hogy eljárunk rendezvényekre, gyűlésekre, több-kevesebb feladatot ellátunk a választásokon. Anyagilag azt jelentette, hogy egyéb kiadásaink mellett – nem helyettük, hanem mellettük – fizettük a tagdíjat, időnként támogattuk a pártot. Nem kellett nagy lemondásokat, nagy személyes áldozatokat hozni. Ma mindez kevés.
  A csendes időszak nem azért ér véget, mert mi mondjuk. Azért ér véget, mert lényegesen változik a helyzet. Mi egyet tehetünk: alkalmazkodunk a helyzethez, jobban mondva, felnövünk az új feladatokhoz. Erre képesek vagyunk, de csak akkor, ha valóban készek vagyunk az áldozatra. Miért?
  Először is, a Munkáspártnak van mire építenie, hiszen az emberek között ma nagyobb a tekintélye, mint bármikor korábban.
  Másodszor, a politikai irányvonalunk, amelyet tartalmaz az „Ezt akartad? Megérte?” című és a „Mit akar a Munkáspárt?” című anyag, világos, támogatható. A mi dolgunk, hogy tovább vigyük az emberekhez.
  Három, vannak nagyon kitűnő tagjaink és vezetőink. Az ő példájukat kell követnünk. Ami az egyik helyen bevált, beválik a másikon is.
  Őszintén szembe kell nézni a nehézségeinkkel! Ezt sokszor megtettük, de a következetes munka többnyire elmarad. Ahol egy picit erősnek érezzük magunkat, úgy teszünk, mintha semmi sem történne. Van, ahol a teljes csüggedés uralkodik el.
  Szervezeteink többsége gyenge, nincs beágyazódva a környezetébe, nehezen találunk új kádereket. Sok helyütt van pártélet, de nincs politikai élet, nem kapcsolódunk a valóságos folyamatokhoz.
  Anyagi téren minden megállt a korábbi szinten. Nem lépünk előre a párttámogatás vállalásában, A Szabadság terjesztésében.
  Beszélgessünk el minden párttagunkkal, értessük meg, hogy ma a szó szoros értelemben az ő havi kétezer forintjától függ a magyar szocializmus jövője. Ez nem vicc, ez óriási felelősség!
  Menjünk el a vállalkozó ismerősökhöz! Keressük meg gyerekeinket, unokáinkat, mindenkit, akinek módja lehet segíteni!
  Keresni kell az együttműködés lehetőségét! Úgy, ahogy tettük a postai kézbesítők, a repülőtéri dolgozók támogatásánál. A lényeg azonban nem az, hogy szervezetekkel létesítsünk együttműködést. A lényeg, hogy saját osztálybázisunkkal, a munkással, a dolgozó tömegekkel legyen szorosabb a kapcsolatunk, sőt a legtöbb területen egyáltalán legyen ilyen kapcsolatunk.
  A Munkáspárt sem az MSZP-vel, sem a Munkáspárt 2006-tal, sem a Fidesszel, sem más párttal nem kíván szövetséget kötni. Ennek politikai okai nyilvánvalóak.
  Küzdeni kell! Úgy, ahogyan az időközi választásokon teszik jelöltjeink Bácsalmáson, a Ferencvárosban, a Rákosmentén, Nagymaroson. Úgy, ahogy a fiatalok tették Esztergomban a Suzuki gyárnál.
  A párt támogassa a tőkés válságban nehéz helyzetbe jutott tömegeket, álljon a tüntetők és sztrájkolók mellé, építsen ki kapcsolatokat a szakszervezetekkel és más szervezetekkel!
  Kiemelten fontos feladatnak tekintjük az európai parlamenti választásokon való részvételt. A párt használja ki a választásokat a magyar parlamenti választásokra való felkészülésre! Ennek érdekében legalább 110-120 ezer kopogtatócédulát gyűjtsön össze. A kampányt koncentráljuk médiarendezvényekre a fővárosban és a megyeszékhelyeken, nagyobb városokban.
  Nekünk nem holnap, nem holnapután, ma kell lennünk forradalmárnak!

„Nem az a forradalmár, aki a forradalom közeledtével válik forradalmivá, hanem az, aki a reakció legvadabb tobzódása közepette, a liberálisok és a demokraták legnagyobb ingadozásai közepett síkraszáll a forradalom elvei és jelszavai mellett.”  (Lenin)

A MUNKÁSPÁRT, A SZOCIALIZMUS

A Központi Bizottság határozata
a Munkáspárt 2009. évi feladatairól

A Központi Bizottság az alábbi feladatokat állítja a párt minden tagja és szervezete elé a 2009-es esztendőben:

1.

A Központi Bizottság véleménye szerint a jelenlegi válság súlyos. Nem egyszerűen átmeneti gazdasági válságról van szó, hanem a tőkés rendszer belső válságáról. A Központi Bizottság és az Elnökség folyamatosan elemezze a hazai helyzet alakulását, a tőkés rendszer válságában végbemenő változásokat, és ennek alapján döntsön a párt tennivalóiról. A Munkáspárt kínáljon alternatívát, választási lehetőséget a dolgozó tömegeknek. Mutasson rá, hogy a dolgozók csak akkor számíthatnak javulásra, ha erőteljesen küzdenek a tőke ellen, és bejuttatják a Munkáspártot a parlamentbe.

2.

A párt alapszervezetei vitassák meg a Központi Bizottság 2009. január 24-i ülésének anyagát, amely „Tézisek” címen minden szervezethez eljut.

3.

A párt támogassa a tőkés válságban nehéz helyzetbe jutott tömegeket, álljon a tüntetők és sztrájkolók mellé, építsen ki kapcsolatokat a szakszervezetekkel és más szervezetekkel.

4.

A párt szervezetei tartsanak utcai rendezvényeket és juttassák el az emberekhez az „Ezt akartad? Megérte?” című anyagot.

5.

A Központi Bizottság szükségesnek tartja az elnöki látogatások folytatását. A hangsúlyt az év első hónapjaiban azokra a területekre kell helyezni, ahol még nem volt ilyen látogatás.

6.

A Munkáspárt Központi Bizottsága, Elnöksége és minden helyi szervezete kiemelt feladatként kezelje a KB-képviselők munkáját, a 2010-es parlamenti választások jelöltjeivel való munkát.

7.

A Központi Bizottság megerősítve korábbi határozatát, kiemelten fontos feladatnak tekinti az európai parlamenti választásokon való részvételt. A párt használja ki a választásokat a magyar parlamenti választásokra való felkészülésre. Ennek érdekében legalább 110-120 ezer kopogtató cédulát gyűjtsön össze. A kampányt koncentráljuk médiarendezvényekre a fővárosban és a megyeszékhelyeken, nagyobb városokban.

8.

A Munkáspárt ünnepelje meg a Tanácsköztársaság kikiáltásának 90. évfordulóját.

9.

A Munkáspárt folytassa a nemzetközi munkát, használja ki a nemzetközi lehetőségeket a párt erősítésére. A Munkáspárt kiemelten emlékezzen meg a kubai forradalom 50. évfordulójáról.

Budapest, 2009. január 24.

Központi Bizottság

Egy napi jövedelmünket az EP-választásokra!

A Munkáspárt Központi Bizottsága felhívással fordul a párt minden tagjához, barátjához és rokonszenvezőjéhez: június elején sor kerül az európai parlamenti választásokra. Mindannyiunk szívügye, hogy a Munkáspárt induljon, és jól szerepeljen. A választásokhoz pénz kell! Segítsünk a pártnak, segítsünk önmagunknak! Mi, a Központi Bizottság tagjai felajánljuk az Európai Parlamenti választási kampány céljaira egy napi jövedelmünket.

Kérjük a párt minden tagját, barátját és rokonszenvezőjét: csatlakozzon hozzánk és ajánlja fel egy napi fizetését vagy nyugdíját, azaz egy napi jövedelmét!

A pénzgyűjtés technikai szabályait a párt Országos Elnöksége hamarosan közli.

Budapest, 2009. január 24.

Munkáspárt Központi Bizottsága