Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a  jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

OKTÓBER 23.

Úgy tűnik, hogy mindenki nagyon elégedett az idei október 23-ával. A Bajnai-kormány megkapta azt, amire vágyott. Nem dobálták őket meg, nem köpködték le őket. Igaz, nem is nagyon volt kinek, mivel a rendőrség légmentesen lezárt minden lehetséges területet. 23-án reggel szinte csak rendőröket lehetett látni, s persze a hivatalos ünnepségre igyekvő nagyköveti kocsikat, szépen felzászlózva. Azért mindjárt más az ilyen belvárosi utca, mint amikor levélkézbesítők vagy tűzoltók ezrei vonulnak a parlament elé! Az ilyen utca megnyugtatja kormányunkat.
 Szóval a kormány megúszta. Elégedett lehet a Fidesz is. Egy szép kis ünnepséget hoztak össze jó messze a Belvárostól, Nagytétényben. A Fidesz ugyanis az idén nem akart bulit. Még mit ne? Meg kell mutatni a világnak, hogy mi egy békés párt vagyunk, demokratikusan akarunk hatalomra jutni, nem az utca erejével. Még megszólnának bennünket az EU urai, s az igazán nem kívánatos. Öt hónap múlva ugyanis már a Fidesznek kell egyezkedni velük, ami nem is lesz olyan egyszerű. Orbán Viktor is szépen kicsíphette magát az ünnepre, ilyen hosszúra szabott zakóban volt, hófehér ingben. Az egész olyan petőfis volt. Nem csúnya, de azért remélem, hogy a választások után nem ez lesz a kötelező viselet. A Fidesz még valamiért nyugodtan dőlhet hátra. A Jobbik se csinált túl nagy gubancot. Persze, felvonult a Magyar Gárda, pedig már nem lenne szabad. De mindez apróság ahhoz képest, hogy mit lehetett volna csinálni. Nem volt utcai csata, vízágyú, lövöldözés, oszlatás, semmi. Lehet, hogy megegyeztek az MSZP-vel vagy a Fidesszel, vagy mindkettővel, hogy nem csinálnak botrányt? Szóval, mindenki elégedett. Talán csak barátom gyereke nem, aki nem érti, miért kellett megint fehér ingben menni az iskolába. Rühelli ugyanis, mármint a fehér inget, sőt talán idővel október 23-át is.

VÁLASZTÁSI KAUCIÓ 

A múlt héten az Országos Választási Bizottság előállt egy régi ötletével: ne legyen kopogtatócédula a választásokon, legyen kaució, azaz minden induló párt fizessen be egy bizonyos összeget. Értem én, hogy az Országos Választási Bizottság nehéz helyzetbe került. Nem véletlen, hogy az Országos Választási Iroda vezető asszonya is a biztos nyugdíjat választotta a bizonytalan jövő helyett. Ha valaki tudja, akkor ő tudja, hogy nem tud a pártok kedvében járni. A választásokat szabályozó törvények és rendelkezések – finoman szólva – nem fejezik ki a mai politikai valóságot. Az Országos Választási Bizottság ráadásul nem képes megakadályozni a választási törvények megsértését sem. Nincsenek szankciók. Elég, ha jön egy radikális, mindenre elszánt és felkészült párt, mint a Jobbik, és egy perc alatt bohócot csinál az egész polgári demokratikus választási rendszerből.
 Ne gondold, hogy az OVB azért aggódik, hogy a Munkáspárt esetleg nem jut be a parlamentbe. A polgári demokrácia azért van, hogy védje a tőke uralmát a magunkfajta antikapitalistáktól. Az OVB azért aggódik, mert tudja: ennek így rossz vége lesz. Ma már a piacon 1000-2000 forintba kerül egy-egy cédula. Na, már most könnyű kiszámítani, hogy 176-350 milliót is le kell szurkolnia annak, aki mind a 176 egyéni választókerületben pénzzel akarja megszerezni a jelölt indulásához szükséges feltételeket. A pénznek persze enélkül is döntő szerepe van a választásokon, hiszen ahhoz, hogy egy párt megszerezze a hatalmat, három-öt milliárdot is elköltenek. Mindez odavezet, hogy az emberek már nem hisznek a parlamenti és az önkormányzati választások tisztaságában, következésképpen hitelüket vesztik a megválasztott testületek.
  Lehet, hogy az OVB-ben még vannak emberek, akik aggódnak a demokráciáért. A nagy pártokban nincsenek. Az MSZP képviselője kijelenti, hogy a „kauciós szisztéma megakadályozza azoknak a politikai erőknek a megjelenését, amelyek nem rendelkeznek megfelelő anyagi háttérrel”. Miért, eddig hány párt fordulhatott meg a parlamentben? Kíváncsi lennék arra is, hogy az MDF, a Lehet Más a Politika kitől kapta a kopogtatócéduláit? Az SZDSZ már lelkesebben fogadta a pénzes ötletet. Persze, nekik pénzük még lenne, csak emberük nincs már. A Fidesz egyik embere olyan szép mondatot mondott, hogy beírtam az emlékkönyvembe: „a jelölt a kopogtatócédulák összegyűjtése révén személyes kapcsolatba tudott lépni a választókkal, ami nagyon fontos szempont”. Ámen!
 Na, már most, ami bennünket illet! Egy, mi nem tudjuk befolyásolni a választási rendszert. De lényegét tekintve egyik megoldás sem demokratikus. Induljon az, aki indulni akar. Ez lenne demokratikus, és erre is vannak jó európai példák. Kettő, a Munkáspárt akkor számíthat sikerre, ha lesznek jelöltjei, ha a csalódott munkáshoz eljut a szava. Ne törjük tehát a fejünket a kaución, hanem gyűjtsük a pénzt a párt választási kiadásaira, és menjünk az utcára, hogy bennünket lássanak, ne csak a Jobbikot és a Lehet Más a Politikát!

THÜRMER GYULA