Az újabb 33 vasútvonal bezárásával nem a MÁV-nak akar megtakarítani a Bajnai-kormány, hanem kikényszeríteni a Volán-cégek privatizációját. Ez semmivel sem különbözik az elmúlt 20 év privatizációs logikájától: tönkretenni valamit, hogy utána a romokon a multi vagy a baráti cég áruljon ott gagyit – drágábban. Esetünkben ez a közlekedés. Van azonban egy nagy különbség: az iskolák, a posták, a rendelők és gyógyszertárak bezárása után a vasútvonalak megszüntetése végképp halálra ítél több tucatnyi, zömében elszegényedett falut. Igaz, az ingatlanok ezután olcsón megszerezhetővé válnak…

A kormány jövőre 33 vasúti pályaszakaszon nem kíván megrendelést adni személyszállítási közszolgáltatásra. Ezen az összesen ezer kilométer hosszú vasúti pályaszakaszon naponta 6400 utas utazik, a vonalak üzemeltetési költsége pedig évi 7 milliárd forint. Hónig Péter közlekedési miniszter szerint ezt meg lehet takarítani, s a megspórolt pénzből bőven futná a buszközlekedés fellendítésére. A korábban már a Fidesz-kormányt is szolgáló, most szakértői MSZP színekben tetszelgő miniszter szerint gondos és körültekintő felmérések, úgynevezett esettanulmányok, magyarán a környéken lakók életére gyakorolt hatások ismeretében hozták meg a döntést.
 Nos, ebből egy szó sem igaz. Ha csak azt nem tartjuk „gondos és körültekintő” felmérésnek, hogy a minisztériumi könyvelő összeszedett tucatnyi tételt, aminek leírásából összejön 7 milliárd forint. A MÁV meg sem próbált megoldást keresni: így például még csak kísérletek sem történtek a meglévő vasúti hálózat kihasználásának növelésére, a vasúti és közúti szállítás azonos gazdasági feltételeinek biztosítására. Mi több: a MÁV-ban fel sem merült, hogy felmérje, hogy az eddig bezárt vasútvonalak milyen következményekkel jártak. Például, hogy történt-e egyáltalán megtakarítás?
 Tisztázzuk: a 7 milliárd forint rengeteg pénz, azonban még a vasúttársaság közép- és felső vezetésének éves bérköltségeit sem fedezi. Természetesen prémiumostól. De nem is ez a lényeg.
 A korábbi és a mostani vasútvonalakat szinte kizárólag a halmozottan hátrányos helyzetű térségekben zárják be. Szabolcsban például a megye 11 vonalából kettőben részben, ötben pedig teljesen leállnának a szerelvények. A személyvonatok ezentúl lényegében elkerülik Baktalórántháza, Csenger, Fehérgyarmat, Mátészalka, Nyírbátor és Vásárosnamény környékét.
 Itt nincs munkahely, a kisiskolákat, a gyógyszertárakat, a kispostákat is már rég bezárták. Az itt élők egyetlen esélye, ha bejárnak dolgozni a városba. Ha nincs vonat, ezt megtehetnék a volán-buszokkal. Azonban még a minisztériumi adatok is alátámasztják, hogy a jelenlegi jegyárak mellett ez mindössze azt jelentené, hogy a MÁV állítólagos megtakarítása ezután a Volán-cégek hiányát növelné. A Volánnak ma nincs pénze újabb járatok indítására, marad hát a „kényszerű” privatizáció. Az MSZP-kormány szakértői is tökéletesen tisztában vannak vele, hogy a magánosított buszcég drasztikusan emelni fogja az árakat, így érné meg csak buszjáratot indítani a „fekete lyukba”. Nem nehéz kitalálni, hogy ezt az elszegényedett környéken kevesek fogják csak tudni megfizetni. Marad az elköltözés, a települések elnéptelenedése vagy a falvak végső „elgettósodása”.
 Mind a kettőnek megvan a maga „előnye”. A kiürült falu fillérekért felvásárolható, felvehető majdani „fejlesztésére” kormányzati és uniós támogatás. Ezt természetesen megtehetné a mostani polgármester is, de hát parlamenti hátszél nélkül kinek sikerülhet ilyesmi… A következő kormány alighanem nem mszp-s, hanem fideszes lesz. Egy percig se higgyük azonban, hogy a Fidesz ígéreteihez híven mindent visszaállít, amit Bajnai megszüntet. Úgynevezett szakpolitikusa is meghagyta a kényelmes kiskaput: ott indítják újra a vasutat, ahol lehet. S ki dönti el, hogy hol lehet?
  A másik lehetőség, a falvak de facto lágerré változtatása. Se ki, se be. Éldegéljenek itt csak segélyből, pontosabban amennyi ide eljut abból. Avagy induljanak el Budára gyalog, igazságot kapni a jó királytól…