Aktuális Cikkek
 

VÉLEMÉNY

Bűn és bűnhődés - 1956, 1989, 2009

Gyakran mondogatják az emberek, hogy így meg úgy büntetnék a parlamenti politikusokat, a bankárokat, a minisztereket ezért a sok nyomorért, öngyilkosságért, fagyhalálért, gyermekek éhezéséért, munkanélküliségért. Talán van egy kevéske igazuk. Akik megnyitották a kapukat a szabadrablás, az ország kiárusítása és az emberek megalázása előtt, akik eladtak és akik vettek, raboltak és rabolnak, hazudtak és hazudnak – bűnhődjenek!
De mit akart Nagy Imre és bűntársai? Állítólag ilyen szemét rendszert, mint amiben élünk... Azt mondják az ország jelenlegi bitorlói, hogy ami 1956-ban kezdődött, az 1989-ben folytatódott, és most fejeződik vagy fejeződött be. (Itt mindenki azt mond, amit akar, lényeg, hogy sokan szerepeljenek). Szép kis befejezés! Nagy Imre nem a személyi kultusz és a gazdasági hibák felszámolását akarta csupán, hanem rendszerváltást, úgynevezett polgári demokráciát, ami Közép-Kelet Európában elég pocsékra sikeredett. Személyi kultusz helyett pénzkultuszt, sztrájkjogot munkanélküliséggel tarkítva, és még rágondolni is rossz a többire. Ezt akarta? Ha igen, milyen büntetést érdemelt? A legsúlyosabbat! Nem beszélve arról, hogy ki tudja, hányadszor cserélt köpönyeget. Előélete elég „rejtelmes”...
 Mi van most? Ha Neked tetszik, ami van, akkor örülj ’56-nak, ’89-nek, sajnáld Nagy Imrét és bűntársait, és szeresd a jelenlegi népnyúzókat, iratkozz be egy kapitalizmust dicsőítő gospel-kórusba! De Neked nem tetszik! Utálod az egészet, eleged van a sok mocsokból. Akkor most helyes volt-e a legsúlyosabb büntetést kiszabni azoknak a fejére, akik EZT akarták?
 Nem volt megtorlás. Csak megbüntettek néhányat a bűnösök közül. Csak néhányat! Elegen maradtak, akik mérgezték a szocializmust, és megcsinálták ’89 bársonyos ellenforradalmát, azonnal az ebek elé vetve Magyarországot. Sándor bátyám mondta, hogy nincs kizárva semmi, az ellenforradalmárok beférkőztek az államhatalomba, és mindent elkövettek, hogy lejárassák a kommunista eszmét. Utólag bebizonyosodott, hogy igaza volt. 2009-et írunk, itt az ideje rendes számvetést csinálni a tisztánlátásért.
 Egykori MSZMP-tagokat tüntetett ki Mammon hűséges fegyverhordozója, olyanokat, akik soha nem mondták, hogy ellenforradalom. Hiszi, aki akarja! Én soha nem mondtam, hogy forradalom, mert túl fiatal vagyok ahhoz, hogy további életem a kapitalizmusban éljem le. Nincs olyan múltam, amivel nehéz lenne szembenézni, és azt kéne kiabálni a tükörbe: milyen kommunista vagy te? Miért nem védted a szocializmust ’89-ben? Mert, ha többen lettünk volna bátrak, ma vörös csillag lángolna az Országháza tornyán!

FOGARASI ZSUZSANNA

Gyilkos politika

Bármennyire is próbálják eltusolni, a médiát kizárni, távol tartani az egyre szaporodó tragédiáktól, lassan már nap, mint nap hallani politikai elitünknek köszönhető halálesetekről. Az ördögi tervet évekkel ezelőtt megalkották. Kezdődött azzal, hogy a mostani kormány szemet vetett az épületre, ezért bezárták az Országos Pszichiátria és Neurológia Intézetet (OPNI) Budapesten. Az intézkedés után megnőtt az egykoron itt kezelt betegek öngyilkossága, tragikus baleseteinek száma – s a gyógyszerüket ki sem váltók, felügyelet nélkül maradtak további sorsáról csak sötét elképzelések keringenek.
 De áldozatokat nem csak itt szed a „reform”. A bankok reklámok özönével csapták be a hiteleseket. Szinte rájuk tukmálták a kölcsönt, hogy nagyobb jutalékot kapjon az ügyintéző, több kizsákmányolt jusson a banknak. Persze a hitelfelvevő is hibás, de a valódi bűnös az állam, a kormány. Hagyta, hogy a bankok kényük-kedvükre módosítsák a szerződéseket, és a gazdasági válságra hivatkozva megemeljék a törlesztőrészleteket.
 A válság idején a kormány nemhogy megálljt nem parancsolt, de a bankokat pumpálta tele magyar adóforintokból, s az IMF hitelből jött pénzzel! Holott a lakosságnak, a magyar kis- és középvállalkozónak, az agráriumban dolgozóknak kellett volna adni a pénzt, hogy megerősödjenek, és a nehéz helyzetben lévő, válsággal küzdő országunkat kimozdítsák a mélypontról. Pedig Európán belül is volt olyan tagállam, amelyik védelmébe vette az eladósodott embereket. Nemhogy nem engedték a multiknak, hogy kisemmizzék a társadalom elszegényedett rétegeit, de államosítottak bankokat, kilakoltatási és árverezési tilalmat is bevezettek. Nálunk a kormány törvényes lehetőséget teremtett a multiknak, bankoknak, hogy mindenükből kiforgassák az embereket.
 Itt is szüretel a kapitalista halál: egyre több, a bedőlt hitel miatt árverezésre kerülő ingatlan tulajdonosa öngyilkosságba menekül, mert nem látja a kiutat. Csakúgy, mint azok a libatenyésztők, akik Bajnai úr „áldásos” tevékenysége miatt menekültek a túlvilágra. De róluk is hallgat a média, mint azokról, akik még úgy-ahogy tengetni tudják napjaikat.   
 S ne gondoljuk, hogy itt az emberéletet követelő politikai intézkedések vége!
 Borzasztó, amikor gyerekek olyan éhesen mennek iskolába, hogy tanítás közben kiszédülnek a padokból. Az meg már tragikus, mikor gyerekek halnak éhen. Most már a felnőttek között is szedi áldozatait az éhhalál. A minap Franciaországban egy munkásasszony halt meg a munkavégzés közben. Utolsó szavaiban azt mondta „négy napja nem ettem”. Ha ez igaz, és miért ne lenne az, akkor ő már hónapok óta éhezett, egyre kevesebbet evett, hogy a közüzemi számláit, hiteleit fizetni tudja, mert féltette egyetlen vagyonát, az otthonát. Ki tudja, nálunk, egy sokkal rosszabb gazdasági helyzetben lévő országban hány ilyen eset van, amiről egyszerűen „elfelejtenek” beszámolni? A hazai fagyhalottakról már így, október közepén is hallhattunk bőven eleget…
 Ki kell mondani: ezekért a halálesetekért a kormány a felelős!
 A jövő évi költségvetésben már szerepelnek olyan elvonások, melyeket önkormányzatoktól, egészségügytől, oktatástól és sorolhatnánk, hány helyről kívánnak elvonni. A kistelepülési polgármesterek siránkozva mondják, hogy ennek a megszorításnak köszönhetően nem fognak tudni működni, nem hogy szociális segélyt adni, vagy anyagilag támogatni a település közéletét. Az egészségügytől úgy vesznek el pénzt, hogy már most is százszor kevesebb van a normális működésre, mint kéne.
 Hány ember életébe kerül még ez a politika?
 Mert ez a kormány nem mást folytat, mint népirtást. Ez a politika gyilkos politika.

KOVÁCS ISTVÁN