KOMMUNISTA VAGYOK

Karcagon 1989. novemberében a volt pártbizottság épületében tartottuk az újjáalakuló MSZMP gyűlését. Úgy ötven-hatvanan jöttünk össze. Ott volt a városi pártbizottság volt titkára, felesége, Zagyi János, és sok ismerős a munkásőrségből is.
 A gyűlésen többen felszólaltak, a végén pártcsoport-bizalmiakat választottunk, majd Horváth Sándort megválasztottuk párttitkárnak. Minden hónapban egyszer tartottunk taggyűlést. Eleinte Horváth Sándor lakásán jöttünk össze, mert nem rendelkeztünk helyiséggel.
 Jött az első választás, ajánlócédula-gyűjtés, sikeres volt, mert összejött a szükséges mennyiségű ajánlószelvény. Országgyűlési képviselőnek párttitkárunkat jelöltük. Az önkormányzati képviselő-választáson kilenc főt kellett megállítani a kettes körzetben, engem is jelöltek, s bár sajnos nem jutottam be, nagy örömünkre Horváth Sándor igen. Így legalább egy fő képviselhette a pártot az önkormányzatban. Ekkor kaptunk egy helyiséget a volt pártházban, amit a mai napig bérelünk.
 Ezután jött az első aláírásgyűjtés a NATO-tagság ellen, szépen gyűltek az aláírások, nem csak itt Karcagon, de Berekfürdőben is. Szolnokon részt vettünk a NATO elleni tüntetésen.
 Április 4-én megkoszorúztuk a felszabadulási emlékművet, amit azóta elbontottak. A szovjet katonai sírokat rendszeresen rendben tartottuk, a mai napig is, bár a kijárók száma jelentősen csökkent az évek során.
 Részt vettem azokon a gyűléseken, amiket a megyében Thürmer Gyula tartott, Túrkevén, Abádszalókon, Szolnokon, Kisújszálláson. Rendszeresen felmentem a többi elvtárssal, elvtársnővel Kádár János halálának évfordulóira, egy szál virággal tisztelegve a sírjánál. Sikerült egy alkalommal az unokanővéremet, majd az egyik kolléganőmet, később a lányomat is elhívni magammal. Sajnos három éve már én sem tudok felmenni korom és betegségem miatt.
 Itt a bérházban, ahol lakom, tudják rólam, hogy párttag vagyok. Van egy kis csoport, akikkel rendszeresen tartom a kapcsolatot. A Szabadság újságot megjelenése óta járatom, és a Jász-Kun Munkás újságot is, ezeket elolvasás után továbbadom a csoportom tagjai között felváltva, és másoknak is, hogy ismerjék meg pártunk politikáját. Beszélgetek az emberekkel és felhívom a figyelmüket arra, hogy a parlamenten kívül is van párt, amelyikre lehet és érdemes is szavazni. S ez a Magyar Kommunista Munkáspárt.
 Nőnap és anyák napja alkalmából a párt képeslap-üdvözletét továbbítom a csoportom tagjainak, és olyanoknak is, akikről tudom, hogy szimpatizálnak elveinkkel.
 Húsz év nem volt könnyű, sok csalódás ért, főként egyes embereken keresztül, akik vagy ilyen, vagy olyan okból elfordultak a párttól, de ez nem befolyásolt a párthoz, elveimhez való hűségemben. Erre büszke vagyok és halálomig az is maradok.
 Igaz, gyermekeimet, unokáimat sohasem erőltettem a párthoz való csatlakozásra, de tudják, mi az elvem, a döntést nekik kell meghozni. Ajánlószelvényüket ideadják, szavazni is a pártra szavaznak, ezt már régen sikerült elérnem náluk.
 Negyven éve vagyok párttag, ebből ez volt az én utóbbi húsz évem. Amit tudtam és tudok, még megteszem abban a reményben, hogy egyre többen fognak közénk állni, hogy boldogabb és jobb életet biztosítsanak a jövő nemzedéknek. 

KIGYÓS ALICE

MINDENNAPOS KŰZDELEM 

Szerencsés vagyok, mert 1945-ig „csak” 17 évet éltem meg a Horthy-fasizmusban és a nyilas-érában.
 Szerencsés vagyok, mert a szocialista társadalom építése idején 45 évet élhettem.
 Szerencsés vagyok, mert az új ellenforradalom hatalomra jutása, 1990 óta is küzdhetek a burzsoá hatalom ellen, a szocializmusért.
 Szerencsés vagyok, mert 1947-től megszakítás nélkül – 62 éve – tagja lehetek a kommunisták nagy családjának, kezdettől a mai napig pártmunkásként.
 Emlékezetem szerint 1989-ig nem volt túlságosan nehéz kommunistának lenni. Persze akkor is volt sok gondunk, ezekből adódóan feladataink, tennivalónk. Ám az igazságos társadalmi célok, a szocialista távlatok, a gazdasági, politikai, tudományos, kulturális sikerek, a szakszerű, nemzetközileg is elismert baloldali államvezetés népünk nagy többségének rokonszenvét és támogatását váltotta ki. A kommunistáknak becsülete volt!
 Merőben más helyzet alakult ki 1990 után, amikor is az MSZMP akkori legfelső vezetői közül számosan, elárulva a magyar és a nemzetközi baloldali munkásmozgalmat, a magyar népet, világraszóló eredményeinket, tálcán nyújtották át a néphatalmat az ellenforradalmi burzsoáziának.
 Az ellenséges politikai környezetben, a burzsoá diktatúra viszonyai között a mi pártunknak az apróbb eredményekért azóta is keményen meg kell harcolni. Kapitalista viszonyok között tanuljuk, hogyan kell kommunistaként élni, tevékenykedni, szervezni a pártot.
 Felismertük, hogy a tömegek között az agitációs munka elsőrendű feltétele, hogy a Munkáspártban egységes rend legyen. Pedig tapasztalható sorainkban a dogmatikus visszahúzás. Sokan még mindig az „egypártrendszeres” vezetési stílust és politizálást hiányolják, ami pedig már régen túlhaladott. Mások viszont a szociáldemokrácia hazug szólamainak híveivé váltak. Ezzel elárulták Marx, Engels, Lenin tanításait. Ezek többsége – szerencsére – el is hagyta a Munkáspártot.
 Mindennapos harcot vívunk azokkal, akik függetleníteni akarják magukat a szervezeti szabályzattól, felsőbb szervek határozataitól. Ők azok, akik nem hajlandók politikailag, anyagilag támogatni a Munkáspártot.
  Ugyanakkor örülünk, amikor a kommunista magatartás szép jeleivel találkozunk. Szép számmal tapasztaljuk az áldozatvállalást, az összetartozás megnyilvánulásait, a marxista gondolkodást. Nagy az örömünk, amikor egyszerű, de értékes emberek megtalálják az utat pártunkhoz, és párttagokká válnak. Ezek a pozitívumok, és a téveszmék elleni harcunk adják meg számunkra munkánk értelmét, értékét.
 Szerencsés vagyok, mert részese lehetek annak a tevékenységnek, amely a Magyar Kommunista Munkáspárt lényegét jelenti.
 Eltökélt szándékom, hogy minden erőmmel hozzájárulok a magyar nép valós érdekében egy új közösségi társadalom megvalósításához, a Munkáspárt célkitűzéseinek teljesítéséhez.

AMIGÓ GYÖRGY