Történetem valójában 1959-61-ben kezdődik. Ez időben édesanyám Mezőtúron az egyik MSZMP alapszervezet gazdasági felelőse volt. Amikor fájt a lába, 13-14 éves koromban én hordtam ki helyette a tagbélyegeket, gyűjtöttem be az akkor filléres-forintos tagdíjakat. Ilyenkor gyakran beszélgettek velem az idős kubikusok és más munkakörben dolgozó emberek, akik édesanyámmal együtt ebben az időben „fertőztek meg” a kommunizmus eszméjével. Az „átkosban” békefenntartóként megjártam Dél-Vietnamot, majd az úgynevezett rendszerváltás után Bosznia-Hercegovinát. Megítélésem szerint mindkét külszolgálatom alatt óriási élettapasztalatot szereztem.

A rendszerváltásig hivatásos elhárító tisztként szolgáltam a dolgozó népet, hazámat. 21 éves koromtól 1989-ig tagja voltam az MSZMP-nek, majd, mint hivatásos tiszt nem folytathattam politikai tevékenységem.

1997. július 1-én saját kezdeményezésre, közös megegyezéssel kerültem nyugállományba. Úgy éreztem, ezek után is tartoznom kell egy olyan szervezethez, ahol az egyszerű dolgozó emberek érdekeit képviselik, azt tartják szem előtt. Első utam a Munkáspárthoz vezetett. 1997. szeptember 1-én már újra aktív tagja lettem annak a politikai szervezetnek, amelyet magam választottam.

Mint az alapszervezet legfiatalabb tagját, rövid időn belül megválasztottak alapszervezeti titkárnak. 1998-ban már országgyűlési, majd az év őszén önkormányzati képviselőjelölt voltam. Napjainkig ötször indultam a különböző választásokon jelöltként, és egyre szerényebb eredményeket értem el – sajnos pártunkkal együtt. A 2006-os választáson a negatív tapasztalatok miatt már össze sem tudtuk gyűjteni a szükséges ajánlószelvényeket.

Azért közben történt egy-két más dolog is. 2000. május 1-én a Munkáspárt budapesti ünnepségén a Hősök-terén én is mondhattam beszédet. Óriási megtiszteltetésnek éreztem, amikor 2003. januárjában megválasztottak a Munkáspárt Fejér megyei elnökének. E funkcióban feladataimat igyekeztem legjobb tudásom szerint végezni. Elsősorban nem személyemnek köszönhetően, de abban a választási ciklusban öt új alapszervezetet alakítottunk, kettőben megerősítettük hitükben tagjainkat. Ekkor hatalmas öröm lakozott szívemben, lelkemben. Ugyanakkor még nagyobb szomorúság kapott el, amikor ugyanezen szervezetek közül néhány, és más alapszervezetek megszűnését kellett megélnem. Hiábavaló volt minden agitációs, meggyőző munkánk.

Szégyelltem magam, amikor Dunaújvárosban minket is utolért az árulás. Az akkori dunaújvárosi területi elnök vezetésével néhány tagunk elárulta pártunkat, átállt a Vajnai-féle opportunista, áruló csapathoz, óriási kárt okozva ezzel Fejér megye kommunistáinak. Azért biztató volt, hogy néhányan ott is kitartottak pártunk mellett, és nem váltak árulóvá. Ők ma is aktívan dolgoznak. Valószínűnek tartom, hogy megyei elnökként akaratom ellenére hozzájárultam a dunaújvárosi eseményekhez. Ugyanis új megyei elnökként első lépésem volt, hogy etikai bizottsági kivizsgálást kértem Sztankó János területi elnökkel szemben, az általam is megtapasztalt negatív tevékenysége miatt, s ezért megsértődhetett.

De jó munkánk gyümölcsét láttam abban is, amikor 2002-2006 között három külföldi delegációt fogadhattunk. Jártak nálunk görög, román és kínai elvtársaink. Az országos vezetés úgy gondolta, jó helyre küldi őket tapasztalatcserére. Igaz, Székesfehérvár nincs is túl messze Budapesttől.

Annak ellenére, hogy én is megkaptam az aranycsillag kitüntetést, az örömök mellett igen sok csalódás is ért. Ezért a mostani választási ciklusban már nem vállalok semmilyen tisztséget pártunkban. Most már csak egyszerű, harcos kommunistaként végzem munkámat, és a tőlem telhető legnagyobb odaadással segítem a megyei vezetés munkáját. Végül is csak azt adom vissza a mai megyei elnöknek, amit annak idején tőle kaptam. Róla mondtam Thürmer elvtársnak, hogy „ahol ilyen alelnök van, ott a megyei elnöknek csak azt kell tudnia, hogy hol írjon alá”.

Bízva és reménykedve abban, hogy déd- és ükunokáim egy tisztességesebb, emberarcú társadalom tagjai és építői lesznek – nevezzük azt szocializmusnak, kommunizmusnak – kötelességemnek tartom, hogy munkámmal hozzájáruljak az ők szebb és jobb, boldogabb jövőjéhez.

ERDŐS FERENC