Utcai munka, Internet, agitáció!

Cseh Miklós fiatalon kezdett politizálni, s mindig baloldali érzelműnek tartotta magát. 18 éves kora óta a Munkáspárt tagja, minden utcai kitelepülés aktív részese. Az utcai munkát, a sajtótájékoztatókat, a személyes és Internet-alapú pártépítést tartja a leglényegesebb feladatoknak. Egyetemistaként személyesen is megtapasztalja a kapitalizmus kegyetlenségét: „A szegényebb családok gyermekeitől elveszik a továbbtanulás lehetőségét, akinek van pénze, az tud boldogulni, akinek meg nincs pénze, az be sem teheti a lábát az egyetemre. Ha pedig nehezen is, de tudja finanszírozni az egyetemi költségeket az illető, egyáltalán nem biztos, hogy el is tud majd helyezkedni a szakmájában.”

– Hogyan kerültél a mozgalomba?

– Fiatalon kezdtem politizálni, az általános iskola 8. osztályában már voltak politikai jellegű vitáim a tanáraimmal. Mindig a baloldalon kerestem a helyem, először az MSZP szimpatizánsa voltam. Miután megbuktatták Medgyessyt, nem tudtam elfogadni, hogy egy milliárdos gazember, Gyurcsány Ferenc képviselje a baloldaliak széles táborát. Kerestem egy olyan pártot, amely nemcsak szavakban, hanem a tettek szintjén is a munkások, a dolgozók, a baloldali értelmiségiek érdekeiért küzd. Hamarosan megtaláltam a kapcsolatot az Interneten a Munkáspárt Hajdú-Bihar megyei elnökével, Edelényiné Nagy Máriával, és az ő hatására döntöttem úgy, hogy a Munkáspártban fogok dolgozni. 2007. március 27-én léptem be a pártba.

– Miket szoktál olvasni?

– Leginkább baloldali szépirodalmat, vagy a rendszerváltás előtt kiadott történelmi jellegű könyveket olvasok. Előfizetője vagyok A Szabadságnak, illetve napi rendszerességgel olvasom az Interneten a polgári sajtót. Minél több forrásból kell tájékozódnunk, mert így tudunk egy megközelítőleg komplex képet kapni a politikai folyamatokról. Tájékozottság nélkül nem adhatunk marxista válaszokat a tőkés rendszer által felvetett társadalmi problémákra. Különösen érdekel a történelem, azon belül is a munkásmozgalom története.

– Mivel töltöd a szabadidőd?

– Próbálom úgy alakítani az időbeosztásomat, hogy a lehető legtöbbet foglalkozhassak mozgalmi munkával. Elsősorban az Internetet használom “fegyverként” a szocializmusért folytatott harcunkban, nagyszerű lehetőség az agitálásra és a párt politikájának a népszerűsítésére. Kiskorom óta vasútbarát vagyok, kimondottan rajongok a gőzmozdonyokért, így szeretek a vasút világával is foglalkozni.

– Diákként, milyen tapasztalatokat szereztél a kapitalizmusról?

– A kapitalizmus több módon is mérgezi a generációnkat. Egyrészt a szegényebb családok gyermekeitől elveszik a továbbtanulás lehetőségét, mert a felsőoktatásban bevezetett bolognai folyamat logikája az, hogy akinek van pénze, az tud boldogulni, akinek meg nincs pénze, az be sem teheti a lábát az egyetemre. Ha pedig nehezen is, de tudja finanszírozni az egyetemi költségeket az illető, egyáltalán nem biztos, hogy el is tud majd helyezkedni a szakmájában. A nyugati tőkések a tehetséges, egyetemet végzett fiatalokat nyugatra csábítják, akik többnyire élnek a lehetőséggel, és talán sohasem térnek vissza Magyarországra. Az oktatási intézményekben folyamatos a történelemhamisítás, a kommunisták démonizálása, valamint a nacionalista hangulatkeltés. A kultúrát elárasztotta az amerikai szemét, egy egészségtelen roncstársadalmat nevel a mai tőkés rendszer.

– Miért fontos a világháló a forradalmi mozgalomban?

– Az Internet olyan ma, 2009-ben, mint egykor a távíró vagy az újság volt 1917-ben, Lenin idején. Eszköz arra, hogy kapcsolatba lépjünk az emberekkel, terjesszük a párt politikáját, agitáljunk, értelmesen vitatkozzunk, megmutatva ezáltal a kommunisták igazi arcát. A közösségi portálokon, így az iwiw-en, myvip-en, youtube-on nagyszerű lehetőségei vannak a mozgalomnak, amit még mindig nem tudunk elég hatékonyan kihasználni. Ráadásul az Internet megkönnyíti és felgyorsítja az egymás közötti kommunikációt is, ami a pártmunka minőségi javulását eredményezheti. Bíztatom minden elvtársamat, hogy legalább egy e-mail cím kezelését tanulják meg! Ezzel a pártot szolgálják!