„Aki a proletárforradalmat csak azzal a feltétellel tartja megengedhetőnek, ha könnyen és simán megy végbe… ha a forradalom útja széles, szabad, egyenes, ha nem kell győzelem felé haladva időnként a legsúlyosabb áldozatokat vállalni… az nem forradalmár.”
Lenin
Magyarország urait el kell söpörni! Ez elsősorban jelenti a Magyar Szocialista Pártot. Vezetőit, megalkuvó tagságát, tolvaj gazdasági embereit. A rendszerváltás elsősorban az ő bűnük, az, hogy Magyarország összeroppan a világválság idején, az ő felelősségük. A mai magyar kapitalizmus az ő termékük. Nem csak loptak: ők élesztették fel a fasiszta veszélyt, a rasszizmust, ők uszítanak cigányt és magyart, őmiattuk éheznek gyerekek! A Magyar Szocialista Párt hagyta, mi több, médiával és befolyással segítette is a Jobbik megerősödését. Az MSZP-nek köszönhető Vona Gábor és a Magyar Gárda. Nem lenne Orbán Viktor mindent nyerő Fidesze sem, ha Horn, Medgyessy, Gyurcsány és Bajnai nem lopja szét az országot. A Fidesz a magyar kapitalizmus terméke. Nincs kisebbik és nagyobb rossz. A Magyar Szocialista Pártra nem lehet szavazni, a Fideszre pedig nem kell! Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke lesz, s le kell majd győzni!
Ébresztő!
Még mindig dohos pártirodában vitatkozunk MSZP-n és Fideszen, ahelyett, hogy saját pártunkat erősítsük? Még mindig inkább szavakon lovaglunk, ahelyett, hogy kimennénk az utcára? Félünk az emberektől? Félünk a munkától? Megöregedtünk? Ez nem korfüggő! Ez tudatosság és meggyőződés kérdése. Miért hoztuk létre a Pártot? Azért, hogy együtt nosztalgiázzunk? Havonta egyszer összejárunk, szekrényben a szórólap, statisztika a központnak? Vlagyimir Iljics Lenin lemászna a falon függő képről és szétrúgná azt, aki ezt teszi! Mindenkit, aki semmittevésével elárulja 1917-et, és nem segíti az új forradalom ügyét! Mert a forradalom ma kezdődik! Azzal, hogy kimegyünk az utcára, röplapot, programot és Szabadságot osztunk, plakátot ragasztunk! Ma a forradalom az, hogy nem sunyítunk ismerőseink és barátaink között, hanem kijelentjük: mi kommunisták, munkáspártiak vagyunk! Ma az a forradalmár, aki segíti a Munkáspártot. Nem úgy általában, hanem konkrétan. Munkával is, pénzzel is! Nem egyszer, valamikor, hanem most! Magunktól kell elvenni, hogy segítsük a közös küzdelmünket. Ezért vagyunk kommunisták! Ezért fogtunk össze az igaz ügyért! Aki ezt nem teszi az …, nos az miért van még közöttünk? Azzal miért fogunk még kezet? 1917-ben elkezdődött valami, amitől még ma is jobban retteg a tőkés világ, mint a pestistől. A munkás és paraszt nem csak könyörgött, hogy munkájához mérten kapjon a közösből, hanem el is vette azt.
Nekünk sincs más utunk! Ez a mi utunk!
KAPITÁNY GYULA
Hallgatni arany
Hunvald György korrupt politikus. Letartóztatták, mert bűncselekmények egész sorát követte el. Nem egyedül, nem csak önmagáért: sokaknak jutott az állami vagyon fosztogatásából. De csak őt csukták le. Egyelőre. Hiszen ő a polgármester, Erzsébetváros mindenható aláírója. Ezért lehetett rábizonyítani, hogy ingatlanokkal, ilyen-olyan szerződésekkel javította szocialistának álcázott barátai „nehéz anyagi helyzetét”. S a barátok hálásak, nem felejtenek. Főként azért nem, mert tudják, ha felejtenének, esetleg Hunvaldnak eszébe jutna, hogy a rendőrségnek kiket is kellene még megkérdeznie az ellopott milliókkal, milliárdokkal kapcsolatban. Kinek érné ez meg? Senkinek. Mármint a jól lesajnált adófizető polgároknak, az általuk jól definiált senkiknek. Még a végén vagyonelkobzásokkal csökkenne az ominózus költségvetési hiány… Az, hogy valaki börtönbe kerül, ma már nem hír. Közhely. Unalmas. Talán csak azok gondolnak bele ennek hátterébe, akiket érint ennek hatása: a család, a munkáltató, a barátok. Hunvald György esetében leginkább az utóbbiak. Erzsébetváros polgármesterének letartóztatása ugyanis olyan méhkas megbolygatása volt, ahonnan igen sokakat „megcsipkedhetnek”. A barátok hát összefogtak, hogy a munkáltató – vagyis az önkormányzat - mindmáig félmillió feletti fizetést juttasson Hunvaldnak, nehogy a családnak nyomorognia kelljen. Igaz, már nem szolgálati luxusautó viszi a gyerekeket az iskolába, hanem a kirendelt „közszolgálat”, s a házat, nyaralót, tízmilliós képeket sem viszi még a behajtó, de hát ki tudja… Vigyázni kell, mert a megszorongatott ember, ha mindenét veszni látja, tán túl sokat mesélhet. Az elmúlt héten az önkormányzat a Fidesz kezdeményezésére felvetette: talán mégse kéne olyan embernek százezreket adni a közvagyonból, aki az utcára sem léphet ki, nemhogy a közjó érdekében munkálkodna. Legyünk cinikusak: lehet, hogy még így is jobban járunk. De nem ez a lényeg. Összeült a díszes testület, szavazott, s 10-9 arányban megszavazták, hogy a Hunvald Gyuri olyannyira jó polgármester még így is, hogy bizony járjon neki az a fizetés. Hárman tartózkodtak. Ők vajon mennyiért? Lendvai Ildikó – ha nem emlékeznénk, ő ma a szocialisták pártelnöke – természetesen hallatta hangját. Na nem a tisztelt képviselőknél, akik megszavazták a javadalmazást, hanem a médiában. Mert ő, tisztességes honanyaként elítéli Hunvald további javadalmazását. Lehet, neki nem jutott azokból az üzletekből? Vagy megint csak kell a nép altatása? Persze, hogy kell. Jönnek a választások, s az átlagember nemhogy háromszázezret, de lassan egy fillért sem visz haza jól megérdemelt munkájából – mert nincs neki. Ha lecsukják, mert tyúkot lopott, a család éljen, ahogy tud. Az ő munkáltatója nem fizet… Hunvald György börtönben van, nem dolgozik, mégis annyi pénzt ad haza, mint három, éjt nappallá tévő, kizsákmányolt szakmunkás. Ne szoruljon ökölbe a kezünk? Igen, ezt a kérdést ma még a Fidesz vetette fel. Holnap, ha az ő emberük kerül ilyen helyzetbe, hol lesz a különbség? Hazánk vezetői között a tisztességes politikus mára nem ritka madár, hanem kipusztult állatfaj.
Nekünk kell feltámasztani!
CSEH KATALIN
|
|