Száztíz éve, 1899. november 5-én született Radó Sándor Kossuth- és Állami Díjas geográfus, Dóra néven a második világháború alatt a szovjet hírszerzés egyik legértékesebb ügynöke.
 Budapesti egyetemistaként 1918 decemberében lett a kommunista párt tagja. A Tanácsköztársaság idején önkéntesként bevonult a Vörös Hadseregbe, a bukás után Bécsbe emigrált, ahol az orosz távirati iroda, a Roszta kirendeltségét vezette. Földrajzi egyetemi tanulmányait Németországban fejezte be, részt vett a német illegális kommunista mozgalomban, majd 1924-26 között a Szovjetunióban elkészítette a tagköztársaságok térképeit. Ezután ismét Németországba ment, ahol 1932-ben ő adta ki a világ első légiközlekedési térképét. Megszervezte a Szovjet Hírügynökség külföldi irodáját, és létrehozta a világ első térképészeti sajtóügynökségét, amely később Párizsban, majd a második világháború alatt Genfben működött.
  Azt akkoriban senki sem sejtette, hogy a komoly földrajztudós 1936 és 1944 között a Szovjetunió nyugat-európai hírszerző szervezetének vezetője volt. A Dóra fedőnév mellett sok álnevet használt, leggyakrabban a Webert és az Albertet. Svájci csoportja, a Vörös Trojka információi húsz országból érkeztek, voltak ügynökei még a német hadsereg és a külügyminisztérium legfelső szintjén is. Főként katonai témájú jelentései rövidek és tényszerűek voltak, hiszen Radó a hírszerzést is tudománynak tekintette. Tájékoztatott a Szovjetunió elleni német támadás előkészületeiről és a történelem legnagyobb páncélos ütközete, a kurszki csata német haditerveiről. 1943-ban a nácik nyomására a svájci kémelhárítás felszámolta a csoportot, egyedül Radó tudta elkerülni a letartóztatást.
 A kutatások Radó szervezetének legalább 60 tagját név szerint azonosították. Több ügynöke volt a német hadvezetésben, a katonai hírközpontokban, a Hadügyminisztériumban, köztük Ernst Lemmer, Ribbentrop német külügyminiszter titkárságának munkatársa (korábban a Pester Lloyd pesti tudósítója, a háború után CDU-politikus).
 Radót, aki 1942-ben ezredesi rangot és Lenin-rendet kapott, a háború után Moszkvába rendelték, ahol a rettegett Lubjanka börtön várta. Kémkedés koholt vádjával halálra, majd életfogytiglani börtönre ítélték, éveket töltött különböző szibériai lágerekben. Csak Sztálin halála után rehabilitálták, haza 1955-ben térhetett. A felajánlott politikai funkciókat visszautasította, térképészként dolgozott tovább, s tanított az egyetemen. Jelentős szerepet vállalt Magyarország Nemzetközi Atlaszának előkészítésében és szerkesztésében, ő volt a világszerte elismert 1:2500000 méretarányú világtérképek főszerkesztője, neki köszönhető a Terra Sajtótérkép Szolgálat, és a világon egyedülálló, a térképi változásokat nyomon követő Cartactual című folyóirat létrehozása. A külföldön is nagy tekintélynek örvendő tudóst 1962-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, 1973-ban Állami Díjat kapott. Radó Sándor 1981. augusztus 20-án hunyt el Budapesten.
  „Dóra jelenti...” címmel 1971-ben megjelent emlékiratai négy magyar és 17 külföldi kiadást értek meg, és film is készült belőlük. A teljes, cenzúrázatlan szöveg 2006-ban látott napvilágot, mivel korábban 10-15 százalékkal „lerövidítették” a memoárt, életének 1945 utáni, szovjetunióbeli eseményeiről például szó sem eshetett. Radó születésének 110. évfordulóján a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum nemzetközi konferenciát és kiállítást szentel életművének, amelyen hadtörténészek, hírszerzési szakemberek és katonatérképészek elemzik munkásságát.