Utca – Internet – Agitáció!

Tóth Dániel joghallgató, mégsem gazdag ügyfelekről ábrándozik leendő karrierjében, hanem arról, hogy – ahogyan ő maga fogalmaz: „nemes célra, a szegények és az elesettek védelmére használnánk fel a jogot”. Aktív résztvevője az utcai akcióknak, s szabadidejében az Interneten keresztül agitál, blogokat vezet, közösségi portálokon teremt kapcsolatot az emberekkel. Az asztalkás kitelepüléseknek és önálló kezdeményezéseknek is részese: „Mivel nálunk az egyik legégetőbb probléma a munkanélküliség, ezért a munkaügyi hivatalnál akciózunk. Emellett folytatjuk a vizuális propagandát város- és megyeszerte. Matricákat és plakátokat ragasztunk.”

– Hogyan kerültél a mozgalomba?

– A kilencvenes évek eleje óta minden évben kimentünk a miskolci Május Elsejére. Családunk kedves ismerőse és édesanyám munkatársa, Székely Csaba bácsi ekkoriban lépett be a Munkáspártba. Ő invitált minket, hogy töltsük el ott a napot. Az évek múltán egyre elkötelezettebb szimpatizánsa lettem a pártnak. Mikor idősebb lettem, Csaba bácsival már együtt jártunk a Kádár-megemlékezésekre, ami számomra meghatározó élmény volt. Igazán közel a párthoz mégis csak 2008 februárjában kerültem, mikor megalakult a miskolci Front.

– Joghallgató vagy…

– A mai viszonyok közepette a kommunista mozgalomnak szüksége van jogtudó emberekre. Az ellentáborban is sok jogász van. Velük szemben mi nemes célra, a szegények és az elesettek védelmére használnánk fel a jogot.

– Családod hogyan viszonyul politikai elkötelezettségedhez?

– Mindenben támogatnak, annál is inkább, mert egykor a KISZ-ben fontos feladatokat láttak el. A faluban, ahol éltek, aktívan részt vettek a programok szervezésében, hasznos elfoglaltságot teremtettek a fiataloknak. Később az MSZMP-be is beléptek, de 1989-ben visszaadták tagkönyvüket. Most rajtam keresztül tudják, hogy mit csinál a párt, és mindenben segítenek.

– Miket szoktál olvasni?

– Az olvasás nagy szenvedélyem, könyvek nélkül létezni sem tudok. Főleg a történelmi témájú olvasmányokat szeretem, de nem áll távol tőlem a számítástechnika sem, és a különféle tematikus magazinok. Van néhány könyv, amelyeket nagyon sokszor elolvastam már. Ilyen Maurice Druon-tól Az elátkozott királyok. Az Interneten napi rendszerességgel szoktam híreket, érdekességeket olvasni. A tájékozottság nagyon fontos a mai világban, ahol a könyv ugyan időtálló, de egy vezető hír két óra múlva már lehet, hogy nem is olyan fontos.

– Mivel töltöd a szabadidőd?

– Szabadidőmet általában a barátaimmal töltöm, de ha itthon vagyok, akkor a gép előtt folytatom az internetes agitációt. Az utcai akciók mellett nagyon fontos, hogy az Interneten is megszólítsuk az embereket, mert ez a jövő, és rengeteg emberhez el lehet jutni általa. Én szerkesztem a Munkáspárt és a Front borsodi összefoglaló blogját, a Balszemmel blogot, a heti aktuális cikkeket, de cikkíró vagyok a Kommunista.net-en is. Emellett én hoztam létre és üzemeltetem a Munkáspárt myVIP-, Facebook-, és Twitter-fiókjait. Szóval, ha ezek után marad szabadidőm, azt zenehallgatással, vagy a másik nagy szenvedélyemmel, a vasúttal töltöm.

– Milyen utcai akciókat szerveztetek mostanában? Vannak asztalkás kitelepülések?

– Utcai akciókban szervezetünk nem jeleskedett mostanság, de sok rendezvényre meghívást kapunk, s mi részt is veszünk rajtuk. Így volt ez legutóbb a miskolci görög emlékmű évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen. De lesznek – és mostanában már vannak is – utcai programjaink. Mi is kitelepülünk a városba, minden pénteken. Mivel nálunk az egyik legégetőbb probléma a munkanélküliség, ezért a munkaügyi hivatalnál akciózunk. Emellett folytatjuk a vizuális propagandát város- és megyeszerte. Matricákat és plakátokat ragasztunk.

– Ha találkoznál az aranyhallal, mi lenne a három kívánságod?

– Szeretnék a borsodi Munkáspártnak egy székházat. Kívánom, hogy az emberek ne legyenek ennyire apatikusak, és legyenek megértőbbek. Végül azt kívánom, hogy minden embernek legyen valamilyen életcélja, ne csak lézengjenek. Újra kell építeni legalább a töredékét annak, amit húsz év alatt leromboltak.