Miközben „tombol a válság” az MSZP és a Fidesz százmilliós előválasztási kampányba kezdett. A szocialisták amerikai jelképekkel magyarázzák a bizonyítványukat, lehazudva a csillagokat is az égből, a Fidesz pedig meglévő szavazóit győzködi a várható diadal örömeivel. Mindeközben a lakosság végképp eladósodik, tízezrek veszítik el munkájukat, s nem pártok óriásplakátjai, hanem az ebéd és vacsora között kénytelenek választani. Ezen csak a Munkáspárt tud és akar változtatni.

„Tesszük, amit tennünk kel” – hirdetik országszerte az MSZP óriásplakátjai, postaládából kieső programfüzetei. S ez az a pillanat az elmúlt hét évben, amikor a Magyar Szocialista Párt vezetői tényleg őszinték. Higgyék el, nem hazudnak, csak helyesen kell olvasni a jelszavukat.

Teszik, amit tenniük kell. Magyarán lopnak tovább, privatizálnak tovább, mindent átjátszanak a hozzájuk közel álló vállalkozók kezébe, amit lehet. Eközben lelkesen reklámozzák ennek a tökéletes ellentétjét. Az MSZP elnöke, Lendvai Ildikó messiási mosolyú fényképe alatt vallja: a válsággal vívott vérre menő harc közepén arra büszke, hogy azért a nyugdíjasokat megvédték. Hát hogyne: a 13. havi nyugdíj megszüntetésével, átütemezésekkel és sajátosan értelmezett korrekciókkal összesen 80 milliárd forintot vesznek el az idős emberektől. Lendvai asszony szerint „vigyáztak a gyermekétkeztetés forrásaira is”. S tényleg, jól vigyáztak, hiszen „csak” 17 milliárd forintot vontak el az úgynevezett menzapénzből.  A szocialisták védelmet ígérnek a bankhiteleseknek is, s nyilván csak puszta véletlen, hogy ennek jegyében kormányzati pr-szakemberek – többek között két volt kormányszóvivő – segíti a nyíltan uzsorakamatot kínáló Provident reklámjait. A szocialisták persze új szabályokat is hoztak, eszerint a Providentnek már mindent el kell mondania kamatairól. Érthető hasonlattal: szabad lopni, csak el kell mondani az embereknek, hogy loptok. Utóbbit természetesen lehet olvashatatlan kisbetűvel is.

Serifcsillaggal – hiába, látszik az amerikai kampányszakemberek munkája – hirdeti a Magyar Szocialista Párt a törvényt és közbiztonságot. A valóság? A törvényt elsősorban éppen a párt prominensei nem tartják be: az ifjúsági pályázati pénzeket lenyúló Zuschlag János, a BKV-t szétszervező Hagyó Miklós, Erzsébetváros polgármester tolvaja, Hunvald György. Ők azért ismertek, mert már lebuktak. S rend lenne az utcán: ahol menetel a betiltott gárda és szamurájkardot ránt a cigányvajda. Miközben a rendőr félénken arrébb araszol.

Ahhoz persze már az MSZP-nek sem volt képe, hogy az egészségüggyel reklámozza magát… Alighanem erre már a tengerentúli reklámosok is azt mondták: a hazugságnak is van határa.

Mibe kerül mindez? Nem hivatalos becslések szerint az összeg már most, amikor még hivatalosan el sem kezdődött a választási kampány megközelíti a félmilliárd forintot. Honnan? A pártkasszából. Ám ha ennyire baloldali, s ennyire szociálisan érzékeny ez a párt, az MSZP, nem lenne ezt érdemes esetleg az elesettek támogatására fordítani. Vagy mondjuk odaadni a mentősöknek, akiktől 400 millió forintot vont el a szocialista kormány? S akkor talán el lehetne tekinteni attól is, hogy honnan kerül ennyi pénz abba a bizonyos pártkasszába…

Ilyenkor szokás azt mondani: na de a Fidesz! A Fidesz azonban most nincs kormánynál, ha akarna, sem tudna lopni. S a másik esetleges tolvajlása sem mentesíti a valós bűnözőt.

Persze a tény attól még tény: hitelből, vagy majdani kormányzati szívesség előlegjéből a Fidesz legalább annyit költ, mint a szocialisták. Ráadásul nekik még hazudniuk sem kell, csak rámutatni az MSZP hibáira és bűneire. Mert, hát tény, hogy bűnözök vannak az MSZP soraiban, tény, hogy eladósodott az ország, példátlan a munkanélküliség. Miközben százmilliós villákat épít a pénzügyminiszter és állami pénzekből támogatnak gyanús casinó-várost.

A Fidesz kegyelmi állapotban van: mindössze szavazóit kell megtartania. Ez nem csak óriásplakátot, propagandakiadványt jelent. Telefonkönyveket végigpörgetve hív fel mindenkit Orbán Viktor gépi hangja. Csak a józsefvárosi polgármester választás idején fejenként legalább öt sms jutott minden mobiltulajdonosnak, akinek nyilvános a száma. Még a választások napján is, igaz ekkor nem pártot hirdettek, csak diszkréten figyelmeztettek: ne felejts elmenni szavazni!

S mindez csak előkampány, képzeljük el, mi lesz itt tavasszal.

Mit lehet tenni?

Egy: ott kell felvenni a harcot, ahol tudjuk, az utcán.

Kettő: mindenkinek el kell mondani, hogy nem ez az őrült, forintmilliárdos kampány nem szükségszerű. Megakadályozásához nem kell újabb rendszerváltás, még csak el sem kell kergetni ezt a két pártot a világvégére.

Mindössze néhány törvényt kell meghozni, és azokat betartatni.

Először is betiltani a televíziós és rádióreklámokat, az óriásplakátokat. Másodszorra megszüntetni a pártok állami támogatását: gazdálkodjanak tagdíjból, adományból, de legalábbis ne az állami pénzt herdálják. Igaz, a pártok bevételeit a Számvevőszéknek a legszigorúbban kell ellenőriznie. Aki csal, vagy fekete pénzeket fogad el, az nem pénzbüntetést kap, hanem nem indulhat a következő választásokon. Mindez ilyen egyszerű.

S ez csak a Magyar Kommunista Mun­kás­párt programjában van benne.

Ezt csak a Munkáspárt tudja megvalósítani!