Az elmúlt több mint fél évben sikeresen dolgoztunk az üzemek, gyárak előtt. Egészen más a hangulat, mint mondjuk egy aluljáróban. Nagyobb a fogadókészség, nem beszélve arról, hogy ott csak munkásokkal találkozunk. Többen dolgoztunk gyárban, tudjuk, mi van ott most, nem harminc évvel ezelőtt. Akkor mások voltak a viszonyok, most kapitalizmus van, ami kicsit sem hasonlít a szocializmusra. Zömmel budapesti és Pest megyei üzemeket látogattunk, de volt két nagy akciónk is: egyik Kazincbarcikán, másik Nagykanizsán. Nem vittük túlzásba. Sajnos, az a tapasztalat, hogy központi jelenlét nélkül a legtöbb megye nem szervez önálló akciókat, annak ellenére, hogy A Szabadságban, a munkáspárti rendezvényeken ez mindig szóba kerül, igen erős hangsúllyal. És annak ellenére, hogy ember is lenne a munkára!

Erő van, de akarat és bátorság kevesebb! Pedig nem kell hozzá bátorság, mert többnyire örömmel fogadnak, a megjegyzések is békések. Soha senkit nem ért bántódás egyetlen gyári szórólapozásnál sem. Nem kérjük, hogy illegális terepen dolgozzatok!

Nagyjából két hónapunk van ilyen jellegű munkára. Január és február. December közepétől jönnek a szabadságok, a leállások, márciusban meg a választási kampány. Akkor érkeznek más pártok részéről tonnaszámra a plakátok és más anyagok az emberekhez. Akkor már nem feltétlenül minket fognak észrevenni, hiszen a többieknek rengeteg pénzük lesz kampányolni. A mi kampányunk már folyik, de nem elég intenzíven. Persze akkor is kell majd menni, de mindannyian tudjuk, hogy nem lesz időnk mindenhová eljutni!

Most még két hónapunk van arra, hogy újra meglátogassuk azokat a helyeket, ahol már voltunk, mert a megkezdett munkát be kell fejezni!

Soha nem lépünk előre, ha mondvacsinált indokokkal halasztunk, gondolkozunk, taggyűléseken osztjuk a szót. Emellett olyan üzemeket is fel kell keresni, ahol eddig nem jártunk. Azért van szórólapunk, hogy használjuk. Jó időben, jó helyen! Ne szórjuk, hanem okosan gazdálkodjunk vele, hiszen a mi nehezen megszerzett forintjainkból készültek. Ebben a két hónapban inkább mellőzzük a benti programokat, ahol magunk vagyunk.

Választásra készülünk! A Szabadság rengeteg tapasztalatot megosztott a gyári akciókkal kapcsolatban. Például, hogy műszakváltásra megyünk, nem késünk el, és nem szaladunk el gyorsan. Minden kapunál jelen vagyunk, a buszmegállóban és a járdán is. Nem egymást győzködjük, hanem a dolgozóval beszélgetünk. Nem keressük a kákán a csomót és a szórólapon a hibát. Erre már nincs idő!

A budapesti és Pest megyei aktivisták dolgoznak. Nem kizárólag helyben, hanem a szomszéd településeken is. Köszönet azoknak az elvtársaknak, akik saját költségükön szállították az aktivistákat néhány helyre. Ne feledjük: az utazásra pénz kell! Nem mehetnek mindenhová a központból, arra nem telik!

Ennek a fontosságát elsősorban a vezetőknek kellene megérteni. Számtalan esetben pont a vezetőkön múlik a tehetetlenség! Ne várják a budapestieket! Csinálják önállóan! Ha szükség van segítségre, megyünk! Ez természetes, de ne ez legyen a fő motor! Az önálló akciókkal pénzt és időt spórolunk. Mindenhol van nagyobb vagy kisebb üzem, de mi van, ha nincs? Akkor van munkaügyi központ, kórház, piac, buszpályaudvar, vasútállomás és sok más hely, ahol lehet dolgozni szervezetten.

Két hónap alatt legalább tizenöt akciót kellene végrehajtani Budapesten és vidéken. Borsodban, Baranyában, Komáromban és másutt. Ezt összefogással, kerülve a felesleges szófecsérlést, kifogásokat, hosszas gyűlésezést és más, teljesen oktalan tevékenységet, meg lehet csinálni. Ne a gyűlés legyen az ok, ami miatt halasztunk, nem megyünk! A gyűlés, ülés és olvasgatás fontos, de most nem ez a leglényegesebb! Két hónap az utcán! Két hónap élesben! Nem nehéz. Nem lehetetlen! Egy gyár előtt maximum két és fél órát kell tölteni. A vezetők pedig értsék meg: az ülésekből nem lehet várat építeni, de még kalyibát sem!

Mindez nem helyettesíti az asztalkás kitelepülést és az Internetet. E három formát párhuzamosan végezzük, ha eredményt akarunk elérni. Honnan ismernének az emberek, ha nem látnak minket, és nem olvassák az anyagainkat? Mikor végeztünk, hagyjunk nyomot! Akár csak néhány plakátot a környéken. Nem kerüljük el a szomszéd büfést, sörözőt és virágárust sem!

Ami pedig működik, azt végképp ne akadályozzuk!  

Fogarasi Zsuzsanna
NBRE alelnök