Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a  jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

AZT KAPJUK, AMIT ÉRDEMELÜNK!

A minap közös sajtóközleményt adtak ki az Amerikai Egyesült Államok, Belgium, Franciaország, Hollandia, Japán, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia és Svájc nagykövetségei. Miért pont ők? Nos, saját nyilatkozatuk szerint azért, mert „a Magyarországra irányuló külföldi közvetlen befektetések túlnyomó része az általunk képviselt országokból származik”. Na, és persze azért, mert úgy gondolják, hogy joguk van hozzá, mondván: akinél a pénz, annak szól a muzsika. A követségek a nem-transzparens viselkedést teszik szóvá. „Aggodalommal figyeljük a nem-transzparens viselkedés jelentős megnyilvánulásait, amelyek hatással vannak a befektetőkre a közszolgáltatások, a műsorszolgáltatás és az országos közlekedési infrastruktúra egyes területein. Az erről szóló jelentések visszatarthatják a befektetéseket, melyekért Magyarország, minden más államhoz hasonlóan, verseng.” Magyarán, hogy hiába vannak törvények, közbeszerzés, számvevőszék, meg még nem tudom, hogy micsoda, mifelénk mindent a színfalak mögött döntenek el, láthatatlanul. Sietve leszögezem, hogy a lényeget tekintve a külföldi követségeknek igazuk van. Ilyen korrupt ország, mint a miénk, kevés van a világban, pedig a korrupció gyakori betegség. De bármennyire is igazuk van, ez a mi dolgunk, magyaroké, Magyarországé!
 Kormányunk tanácstalanul áll. Tudják, hogy loptak, de azt gondolták, hogy mások nem látják. Látják. Nos, még egyszer mondom, a lényeget tekintve igazuk van a külföldieknek.  Csakhogy ők nagykövetségek, amelyeknek nem illik, nem szabad nyilvánosan véleményt formálni a fogadó országról. Ha ezt teszik, beavatkoznak a belügyeinkbe. És ők ezt teszik. Durván, arcátlanul beleszólnak abba, ami a mi dolgunk. Teszik ezt nagyjából úgy, mint egy gyarmaton, vagy banánköztársaságban. A legszörnyűbb, hogy a magyar kormány nem utasítja őket rendre, nem küld nekik tiltakozó jegyzéket. Sőt, a miniszterelnök behívja őket és magyarázkodik, mint az általános iskolás gyerek, aki a szülei helyett írta alá az ellenőrző könyvet. Próbálná meg ugyanezt a szlovák nagykövetség. Vagy képzeld el, hogy a magyar visszásságok ellen közösen tiltakozna a szerb, a szlovák, a román nagykövet. Azonnal hazazavarnák a nagykövetet, kitörne a diplomáciai háború. De mást mondok! Próbálja meg ugyanezt a magyar nagykövet Washingtonban! Másnap már nem kívánatos személy lenne. Egyébként csak azt kapjuk, amit érdemelünk. Engedjük, hogy belénk rúgjanak, és belénk is rúgnak.

 NAGYON NEM TETSZIK 

Nem tetszik, nagyon nem tetszik, ami most van! – mondja egy kisváros polgármestere. Nem tetszik, hogy kilóra gyártják a törvényeket, és lehetetlen eligazodni bennük. Nem tetszik, hogy éjjelente azon kell törni a fejem, hogy miből javíttatjuk meg az iskola fűtését, miből fizetjük a gyerekek étkezését. Nem tetszik, hogy az önkormányzatnak hitelt kell felvennie, az meg főleg nem tetszik, hogy a bank, ráadásul külföldi bank, teljes ellenőrzés alá veszi az önkormányzatot. Nem tetszik, hogy az állam az önkormányzatot kényszeríti, hogy tartson fenn települési őrséget, ahelyett, hogy a rendőrséget erősítené meg. Nem tetszik, hogy az önkormányzat a legnagyobb foglalkoztató, mert más munka nincs a városban. Nem tetszik, hogy az állami pályázatokat csak kenőpénzzel lehet megnyerni. Nem tetszik, hogy ebben a rendszerben pont az sikkad el, ami a legfontosabb, az ember. Polgármester úr! Nekünk sem tetszik, nagyon nem tetszik!

 HORVÁTH CSABA MEGÍRTA LEVELÉT 

Levelet hozott a posta. Szépen, becsomagolva, feladóval, úgy, ahogyan illik. Nyilván nekem szól, mert azt írja a levélíró, hogy „tisztelt budapesti polgár”. Szerencsétlenségemre van szerencsém személyesen ismerni a szerzőt, de ezzel nem dicsekszem. Na, szóval, a levelet Horváth Csaba írta. Tudod, manapság ő az MSZP egyik üdvöskéje. Negyven évesen úgy gondolja, hogy még nem követett el annyi disznóságot, hogy ne indulhasson akármilyen posztért. Manapság, úgy tűnik, ő akar Demszky Gábor helyébe lépni, vagy talán már lépett is, nem hivatalosan. Persze, azért ő sem piskóta. Négy évig Budapest II. kerületét boldogította polgármesterként. 2002-ben választották meg, tudod, akkor, amikor mindenkit megválasztottak, akit az MSZP indított. Ha történetesen nem ő indul, hanem a szomszédunk kutyája, ő is befut. Ennyit Horváth úr erényeiről. Ja, és persze, milliomos, ami elengedhetetlen feltétel manapság az MSZP-ben. Nos, Horváth úr most közli velem, hogy „baloldali pártként az MSZP mindig a hátrányban lévők jogainak védelmében lépett fel”. Hát persze, a papír mindent kibír! Horváth Csaba arról győzköd engem és kétmillió budapesti polgárt, hogy olcsóbb lett a távfűtés, és ezért érdemes, sőt egyenes ezért kell az MSZP-re szavaznunk. Hogy miattuk emelkedik mindennek az ára? Hogy ők adtak el minden mozgathatót a külföldnek? Ugyan már, kit érdekel? Most a hazudozás időszaka jön. Ráadásul a fővárosi polgárok pénzén. MSZP-s körökben manapság ez a divat. Én mindenesetre a szemétbe dobtam a levelet. És Te?

THÜRMER GYULA