A Munkáspárt Baross utcai központjában és a könyvesboltokban is kapható Thürmer Gyula, „Az elsikkasztott ország” című könyve. Más politikusokkal ellentétben ez nem egy beszédgyűjtemény, nem egyszer már leírt és elhangzott mondatok egyvelege. Thürmer könyvében magáról is ír, de valójában a kérdés a lényeg: meg lehetett volna menteni a magyar szocializmust? Mit akart Kádár János? S hogyan tovább ma? A Munkáspárt elnökének könyve kitűnik még egyben: Thürmer Gyula a kiadótól a könyv megírásáért kapott honoráriumot forintra pontosan a pártnak adta. Az alábbiakban a könyvből idézünk.

„A Munkáspárt nehezen születik. Nem akarunk kapitalizmust, védjük a szocializmust! Rendben! De hogyan tovább? Milyen legyen a párt? Na, és egy apró kérdés: ki vezesse a pártot? A párt szervezése nem Grósz lakásán indul, központtá csak novembertől válik.  Október 16-án létrejön a létszámában legnagyobb szerveződés, az Ideiglenes Ügyvezető Testület. Némi meglepetéssel látom, hogy elnöknek egykori külügyes főnökömet, Puja Frigyest választják. Nincs vele bajom, sőt tisztelem, de ekkoriban már 68 éves, nehezen hall. Azt se nagyon tetszik, hogy két olyan segítőtársa van, akik mindenben a régi rendszerhez kötődnek. Ribánszki Róbert és Dóczé Kálmán. A levegőben van egy ellentmondás, amely majd később elviszi őket a Munkáspártból. Ők a régi pártot akarják folytatni, én újat akarok kezdeni. Szerintük a fiataloknak még tanulniuk kell, szerintem nekünk kell vezetnünk, az emberek új arcokat, új módszereket akarnak.

Október 20-án még egy szervezet hirdeti meg ugyanazt a célt: újjászervezik az MSZMP-t! Az Ideiglenes Szervező Bizottság a Széchenyi rakparton jön létre, Virág Ferenc újságíró, a KB munkatársának és mások vezetésével. Itt vállal szerepet Udvarhelyi László, aki a szocialista kor ígéretes kádere. Már 1980-ban, fiatalon a Kiadói Főigazgatóság vezetője, de nem képes kijönni az akkori vezetéssel. 1989-ben a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat egyik vezetője. Bizalmi állás, hiszen a régi MSZMP sok külföldi pártot ezen a cégen keresztül támogatott anyagilag. Udvarhelyivel decembertől már egy vezetőségben ülünk. Hamarosan kiderül, hogy nem tudunk kijönni. A csapat mögött egyébként a jól ismert Berecz János áll. Akkoriban nem kérdezzük egymástól, hogy honnan jössz, csak azt, hogy merre mész. Ma már másként cselekednék. Az sem mindegy, hogy eddig hol voltál.
 Az események felgyorsulnak. Október 28-ára, Budapestre nagyaktívát hívnak össze. Legyen kongresszus! – adják ki a jelszót. November 7-én az Építők Rózsa Ferenc Kultúrházában ünnepi gyűlést rendeznek az új párt szervezői. Első ízben jelennek meg együtt a nyilvánosság előtt a különböző szerveződések képviselői. Itt van Grósz Károly, Berecz János, Puja Frigyes, Ribánszki Róbert. Megállapodnak, hogy december 17-ére összehívják az MSZMP XIV. Kongresszusát.
  A „nagyok” november 17-én létrehoznak egy újabb testületet, az MSZMP Kongresszusi Előkészítő Bizottságát. Innen tovább ezé a szervé minden hatalom. A különböző áramlatok ide olvadnak be, legalábbis elvileg. A gyakorlatban folyik a csata, hogy kinek lesz több képviselője a kongresszuson, ki milyen pozícióhoz jut. Legyünk elnézőek, elvégre Madáchtól tudjuk, hogy a „forradalom megeszi gyermekeit.”  Nálunk szerencsére az evésig nem jutott el. A bizottság elnöke Grósz, s bekerül a többi ismert vezető is. Nem mondhatni, hogy szeretik Grószt. Az októberi kongresszusi szereplését árulásként élik, és soha sem bocsátják meg. Grósz azonban a legismertebb személyiség. Belenyugszanak. Grósz nyakába veszi a kongresszus ügyeit és hamarosan rájön, hogy ahányan vannak, annyi félét akarnak. Ebből így nem lesz kongresszus! Grósz cselhez folyamodik. Javasolja egy kongresszusi előkészítő iroda létrehozását. Valakinek dolgoznia is kell! Ennek vezetőjéül jelölnek engem.”