Bajnai Gordon Washingtonban bejelentette: újabb 200 katona megy Afganisztánba. Immár tehát több mint félezer magyar fiatalembert hajlandó feláldozni az MSZP-kormány a világ túlsó végén, csakhogy a választások előtt kikuncsorogjon némi tengerentúli támogatást. S, hogy feledtesse a NATO-val, hogy Budapesten „emeszpés” zsebekben tűnnek el az oda szánt magyar pénzek is.
Kétszáz újabb magyar katona Afganisztánba. Ez volt annak az ára, hogy Bajnai Gordont Joe Biden alelnök fogadja a Fehér Házban. Talán maga Barack Obama is fogadta volna, ha az MSZP-kormány feje – s a vele Washingtonba tartó Kóka János SZDSZ frakció-vezető és Szekeres Imre MSZP-s hadügyminiszter – még beajánl 300-400 magyar ágyútölteléket… Ennyi külföldre mozgósítható honvéd azonban jelenleg nincs. De ha lehetne sokszázdolláros fizetésért vállalkozó kedvű újoncokat csábítani Afganisztánba, a parlament jóváhagyása nélkül, akkor sem megy. A törvények szerint ezernél több magyar katona csak külön jóváhagyással szolgálhat külföldön.
Félreértés ne essék, a jelenlegi parlament pártjai boldogan rábólintanának bármilyen amerikai kérésre. A Fidesz is. S azt tenné, a témában most látványosan hallgató Jobbik is. A divathazafiság eddig terjed.
Azonban Bajnai és az MSZP nem akart osztozni az amerikai úton. Azt akarták, hogy mindenki lássa – főleg a hajó elhagyására készülő baráti vállalkozók –, hogy az amerikaiak még mellettük vannak. Ezért ment ki a hét elején teljesen idióta módon vacsorameghívást könyörögni Gyurcsány Ferenc is Vlagyimir Putyinhoz Moszkvába. Lássa az eddig őket támogató milliomos és milliárdos, még érdemes bennük hinni. Mellesleg ezért harcolt ki egy pár perces meleg kézfogást korábban Szentpéterváron a Fidesz elnöke is: a pénzes barátok lássák, vele már érdemes tárgyalni.
Az egész történetnek egy dologhoz nincs a legkisebb köze sem: Magyarország érdekeihez.
Nem volt semmi keresnivalónk Irakban, és nincs semmi dolgunk Afganisztánban sem. Az amerikaiak és az őket elvtelenül kiszolgáló NATO-országok nem békét teremtenek, hanem megszállnak. Nem demokráciát teremtenek, hanem a velük megalkuvó hadurak korlátlan hatalmát biztosítják. Összesen immár több mint 120 ezer külföldi katona fogja védeni Afganisztánban a kábítószer- és leánykereskedelmet, néhány helyi és tengerentúli vállalkozó segély-buliját. Az Afganisztánba menő humanitárius segélyek 90 százalékát ugyanis szövetséges katonai kíséret mellett lopják el.
Magyarország mellesleg még ebből a tolvaj-üzletből sem részesedik, mint ahogy Irakban sem jutott egyetlen számottevő megbízáshoz sem hazai vállalkozó. Holott az iraki vezetés az ott szolgáló magyar főtiszteknek külön kifejtette: a korábbi magyar építkezésekre örömmel emlékeznek, szívesen látnának magyar szakembereket.
A jelenlegi magyar kormány egyszerűen magyar katonák halálával fizetteti meg azt, hogy pénzben nem ad eleget a NATO-költségvetésbe. Sőt, pluszban is vállalja a bakahalált, ha cserébe Washingtonban tévékamerák és fotósok előtt veregetik meg az éppen aktuális kormány-pojáca vállát.
540 MAGYAR
Magyarország 2004-ben csatlakozott a NATO afganisztáni missziójához. A magyar kontingens eleinte főleg békefenntartói feladatokat látott el, de 2009 januárja óta az afgán rendőrök kiképzésében is részt vesz. Ezt követően pedig magyarok irányítják a kiképzett afgán katonákat. A magyarok ugyan eddig elsősorban az ország békésebb régiójában teljesítettek szolgálatot, de így is többször kerültek már tűzharcba tálib lázadókkal. Az afganisztáni szerepvállalásban eddig két magyar katona vesztette életét. Bajnai elsősorban logisztikai csapatokról beszél, a gyakorlatban azonban az eddigi 340 fős létszám harcoló alakulatokkal emelkedik 540 főre.
BAJNAI GORDON MÉG EGY TARTOZÁST LERÓTT WASHINGTONI ÚTJÁN. MARK PALMERT, AKI A RENDSZERVÁLTÁSKOR AMERIKAI NAGYKÖVET VOLT BUDAPESTEN, A MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI ÉRDEMREND KÖZÉPKERESZTJÉVEL TÜNTETTE KI. BAJNAI MÉG CSAK NEM IS FINOMKODOTT, MAGA ISMERTE EL: „PALMER NEMCSAK TANÚJA, HANEM AKTÍV RÉSZVEVŐJE VOLT AZOKNAK AZ IDŐKNEK, AMIKOR A MAGYAR DEMOKRÁCIA ÚJRAINDULT, IDŐNKÉNT TALÁN AKTÍVABB SZEREPET VÁLLALVA ANNÁL, MINT KÍVÁNTAK TŐLE, ÉS BIZONYOSAN AKTÍVABBAT ANNÁL, MINT AMIT AZ AKKORI MAGYAR KORMÁNY SZERETETT VOLNA.” MAGYARÁN: ELISMERT ÉS KITÜNTETETT EGY KÜLFÖLDI DIPLOMATÁT, EGY AMERIKAI REZIDENST, MERT AZ BELEAVATKOZOTT MAGYARORSZÁG BELÜGYEIBE, MEGSZERVEZTE A TÖRVÉNYES MAGYAR KORMÁNY MEGDÖNTÉSÉT.
HAZA AFGANISZTÁNBÓL, KI A NATO-BÓL!
A Magyar Kommunista Munkáspárt felháborodással értesült arról, hogy Bajnai Gordon miniszterelnök újabb kétszáz magyar katonát kíván Afganisztánba küldeni. Obama háborús stratégiájának alázatos támogatása bűn. Nem segíti az afganisztáni béke megteremtését, csak egyre mélyebbre taszít az ingoványba. Nem szolgálja nemzeti érdekeinket, hiszen Afganisztánban nincsenek magyar nemzeti érdekek. Újabb anyagi terheket ró a magyar lakosságra olyan válságos helyzetben, amikor a munkanélküliség meghaladta a tíz százalékot, és milliók számára bizonytalan a holnap.
A Munkáspárt követeli, hogy hozzák haza a magyar katonákat Afganisztánból. Magyarország lépjen ki a NATO-ból, amely tagságunk tíz éve alatt háromszor is háborúba vitte hazánkat! Haza Afganisztánból, ki a NATO-ból!
Budapest, 2009. december 6.
Magyar Kommunista Munkáspárt
Elnöksége
Halára ítélve 15 évesen
Barátnőm a közelmúltban az Egyesült Államokba utazott. Na nem azért, mert felvillanyozta volna a drágán vett vízummentesség. Nagynénjéékhez ment, segíteni. Segíteni gyászukban. Gyászolni egy húsz éves fiút. Aki még él. Még. Talán. A magyar család tizenöt éve nehéz anyagi körülmények közé került – a rendszerváltás nekik sem hozta el a Kánaánt. Viccből, az „úgyis mindegy” esélytelenségével beadtak egy jelentkezést az USA által propagált zöldkártya-lottóra. Milliók jelentkeznek erre a föld minden tájáról, s csak egy nevet húznak ki évenként – táplálni kell az illúziót. A magyar családdal megtörtént a „csoda”: a sokmillió áhítozó közül az ő nevük került a nyertes kalapba. Nem sokat hezitáltak, pakoltak, költöztek a három gyerekkel együtt. Lett is munkájuk, élhető életük, s a magyar előképzettséggel a nagyobbaknak fényes iskolai karrier. Egy dolgot nem tudtak: a „kicsire”, aki fiúként a militarista dolgokra fogékonyabb, még jobban oda kell figyelni. Mert a „Nagy Amerikai Demokráciában” egy dolgot 15 évesen aláírhat a gyermek önállóan, szülői engedély nélkül: a hadseregbe belépést. S ha ezt nem mondja el otthon, s 16 évesen újfent aláír, nincs többé kifogás: a középiskola után irány a hadsereg. Persze minderről az iskola nem ad, nem adhat tájékoztatást. A fényes egyenruhában bevonulás, a hősi és dicső katonaélet méltatása minden iskolában bevált előadás. Innen lehet a legtöbb ágyútölteléket beszerezni. A magyar fiú aláírt, eljárt az elő-képzésekre, büszke volt, s csoportelső. Érettségi után azonnal vitték az igazi kiképzésre. Akkorra már kapizsgálta, mi ez az egész. De nem volt visszaút. Sehogy. Egy év múltán jött a parancs: irány Afganisztán. Felderítő csoport. Ma már kint van, nem úgy, mint az előtte utazók, akiknek landolás előtt lelőtték a gépét. A felderítők között 80 százalékos az elhalálozási arány. Miért? Aknákat keresnek, libasorban. Elöl a legtehetségesebb. A magyar fiú az. Egy hete sírva mondta a heti egyszeri telefonnál: ha öt másodpercre tudhatta volna, mi ez, soha eszébe sem jutott volna… Alig van víz, sokszor villany sem. Hideg van, extra ruhát küldhetnek a szülők, a sereg nem ad. Négy évre szerződött 15 évesen – még három van hátra. Túléli? Az USA „demokratáit” nem érdekli.
