|
|
Mi
a
bal
szemünkkel
nézünk
a
világra.
Így
sok
mindent
észreveszünk,
amit
csak
a
jobb
szemünkkel
nem
látnánk.
Másként
is
látjuk
a
világot,
mondjuk
úgy,
balszemmel.
Ezután
minden
számunkban
elmondjuk,
miként
is
látjuk
az
éppen
esedékes
eseményeket
a
saját
politikai
értékítéletünk
alapján,
balszemmel.
|
A LISTA
Hetek óta izgulok, hogy milyen lesz a lista. Nem mintha különösebb illúzióim lennének. Húsz év alatt az ember elveszti az illúzióit, s ezzel ma már nem csak én vagyok így. De, hát az ember mindig hisz a csodában, így Mikulás táján különösen. Hátha hoz a Télapó valami szépet, vagy legalább is egy jó listát.
Izgalmi állapotomnak vége, az MSZP megszülte listáját. Az elején mindjárt Mesterházy Attila, aki 35 évesen akár lehetne Magyarország legfiatalabb miniszterelnöke, de nem lesz. Önmagában nem lenne baj, hogy ő is az ifjúsági és sportügy területén tűnt fel, mint, mondjuk, Gyurcsány és társai. Patrónusa azonban inkább hányingert ébreszt a legtöbb tisztességes baloldali emberben, mintsem rokonszenvet. Az MSZP biztos befutóinak második helyén a 63 éves pártelnök, Lendvai Ildikó, akit nem azért nem szeretünk, mert mindig harminc évvel fiatalabbnak akar látszani, s ez egyre kevésbé sikerül, hanem, mert részese volt az MSZP minden disznóságának és bűnének. 70 évével Kovács László, egykori MSZP-elnök nyugodtan mehetne nyugdíjba. Az EU-miniszterség után nyilván nincsenek olyan filléres gondjai, mint három millió másik magyar nyugdíjasnak, akik speciel nem indulnak a választásokon.
Az igazi meglepetés a negyedik helyen álló személy. Igen, ő Gyurcsány Ferenc, 48 éves bukott miniszterelnök. Sokan a tizenegyedik helyre akarták, néhányan a pokolba, ő viszont ismét ott akar lenni a parlamentben. A szocik akkor követték el a nagy bűnt, amikor annak idején Orbán ellenében kerestek vitapartnert. Orbán keménységét, lendületességét Gyurcsány gátlástalanságával, pimaszságával, közönségességével akarták ellensúlyozni. Nem törődtek azzal, hogy egy klinikai esetet emelnek példaképként a magyar ifjúság elé. A szociknak nem Orbán ellen kellett volna hadakozniuk, hanem az országot kivezetni a válságból. Nem ezt tették. S ezért fognak elbukni, listástól, jelöltestől, mindenestől. Köszönjük, Télapó!
TITKOS OLTÁS
Kérem, ne terjesszék, mert nem szeretnék a kormánypárti propaganda hiszékeny áldozatának tűnni, de beoltattam magam. Tudják, az új típusú influenza ellen. A családorvosom győzött meg. Némileg vitatkoztam vele, mondván, hogy a WHO mércéje szerint nem tartozom a legveszélyeztetettebb kategóriába. Egy biztos, hogy nem vagyok terhes anya, sajnos, elmúlt már a gyerekkor is. Szerencsére krónikus betegségem sincs. A doki szerint eleget mozgok a piacokon ahhoz, hogy valahol mégis összefussak a vírussal. Rendben, mondtam megadóan. Némileg meglepődtem, amikor alá kellett írnom egy hosszú papírt, miszerint tudomásul veszem a kockázatokat. Ezek között előkelő helyen szerepelt, hogy itt rögtön, az oltás után meg is halhatok. Hogy van ez, doki? – kérdeztem némi korholással. Nyugi, erre az esetre vagyok itt. Ja, az más! És már ment is a szúrás. Kedves családorvosom közben elmagyarázta, hogy az oltás nem biztos, hogy árt, illetve, a betegség biztosan többet ártana. Az orvosi magyarázatból leginkább azt értettem meg, hogy politikailag, értik ugye, politikailag, a mi oltásunk a legjobb. Szakmailag persze a Hegyeshalmon túl adott oltások jobbak, de ne legyünk telhetetlenek! Tanult doktorom arra nem tudott választ adni, hogy mitől lesz államtitok az oltásból. Miért nem tudhatom, hogy az oltást gyártó cégnek kik a tulajdonosai? Végül is tudjuk, hogy kik birtokolják azokat a cégeket, amelyek, mondjuk, a NATO rakétáit és repülőit gyártják. Aztán rájöttem. Lehet, hogy jóságos kormányunk tud egy még veszélyesebb betegségről, s nem akar pánikot kelteni. Egy olyan betegségről, amely nem csupán a gyerekeket és terhes anyákat veszélyezteti, hanem mindenkit. Egy olyan betegségről, amely a társadalom ellenálló képességét kezdi ki, ráadásul halálosan. A betegség neve: korrupció.
TÁMOGATJUK AZ ORVOSOKAT
 A Magyar Orvosi Kamara minap kilenc pontban fogalmazta meg, hogy mit vár a jövendő parlament tagjaitól. Minden szavukkal egyetértek, és mindent megteszek, megteszünk azért, hogy a Munkáspártnak is legyen beleszólása a jövő egészségügyébe. Az egészségügy rólunk, emberekről szóljon, s „az egészségmegőrzést, a betegségmegelőzést, a gyógyítást és a rehabilitációt egységes rendszerként” kezelő rendszer legyen. Jó! „Minden állampolgárra kiterjedő egységes, nemzeti kockázatközösségen alapuló társadalmi egészségbiztosítás” legyen a cél! Ez is jó! Jó a válasz a nagy kockázatra is, a privatizációra. „Az ágazatban lehetséges privatizációt megfelelő, a szakma képviselőinek egyetértését tükröző törvény szabályozza, amely garantálja a szolidaritás elvű, biztonságos és minőségi betegellátás hosszú távú fennmaradását.” Szeretném biztosítani a magyar orvostársadalmat: rajtunk nem fog múlni, ha támogatják a Munkáspártot, mi a parlamentben is mellettük fogunk kiállni.
THÜRMER GYULA
|
