MAGYAR IPART,
MAGYAR MEZŐGAZDASÁGOT!

Pál József a szocializmusban nőtt fel, nem felejtette el, mit kapott tőle. S látja, mit vesz el a rablókapitalizmus, örül, hogy egyáltalán még munkája van. „A multik kivonulnak, és itt hagyják az üres üzemeket, a tengernyi munkanélkülivel együtt. Műlevet itatnak a gyerekekkel, miközben a magyar léalmát nem veszik át, a tej a csatornába kerül. Ha olyan sok van belőle, miért éheznek gyerekek? Több kellene, még ennél is több, de megfizethető áron, kevesebb profittal. Nagy átverés volt a rendszerváltás, ennek a keserű levét isszuk.”

– Hogyan kerültél a mozgalomba?

– Nem voltam mindig baloldali, az öcsémet leszámítva a tágabb családomban nincsenek baloldali érzelmű emberek. Még a szocializmusban nőttem fel, és a katonaidőm is erre az időre esik. Isaszegen tanították meg, hogyan védjem a magyar hazát. Ott rengeteg katonapolitikai kiadványt olvastam. Akkor eszméltem rá, hogy az elnyomott népek, az egyszerű szegény emberek, a kizsákmányoltak harcát a kommunista pártok karolják fel, és képviselik a világban. Akik a szabadságért küzdöttek, azok is a baloldali mozgalmak térfelén álltak. Így volt ez Kubában, Bolíviában, Venezuelában, és itt Európában, hazánkban, Magyarországon is. A világot a kommunista emberek akarják szebbé és jobbá tenni. Kommunista párt nélkül a munkásosztály, a munkásember teljesen elhagyatott lenne. Ez a párt adja az eszmei muníciót, a fegyvert a kizsákmányolás és megalázottság elleni harchoz.

– Fiatal voltál a rendszerváltás évében...

– Akkor szembesültem azzal, amit addig csak könyvekből és filmekből ismertem. Hihetetlen, hogy manapság mennyi ostobaságot mondanak arról a rendszerről, aminek az előnyeit ők is, én is élveztük. Elfelejtették volna? Vagy ma más szelek fújnak? Én nem szenvedek emlékezetkieséssel járó betegségekben. Pontosan tudom, hogy mit kaptam a szocializmustól, és soha nem felejtem el. Biztos, sokan nem hiszik el, hogy 111 forintos éves színházi bérletem volt. Jutott a kultúrára. Ma nem egyszerű dolog egy családnak elmenni a színházba vagy a moziba. Módszeresen folyik az emberi agyak szellemi leépítése. Nem jut pénz könyvre, színházra, már lassacskán semmire, csak a csekkek befizetésére... Hogy élni mégis tudjanak az emberek, de tartalmatlan, üres, sivár életet.

– Mivel töltöd a szabadidőd?

– Régen hobbim volt a numizmatika, az érmegyűjtés. Ha ma abba a nagy rakás pénzbe beletúrok, egy kicsit mindig gazdagnak érzem magam. Persze inkább eszmei értéke van. Sokat lehet belőle tanulni, érdemes utánaolvasni, és az ember rengeteg történelmi, földrajzi ismerettel lesz gazdagabb.

Mivel szinte egész napomat a munkahelyemen töltöm, kevés a szabadidőm. Ha mégis akad, akkor történelemmel kapcsolatos könyveket olvasok, keresztrejtvényt fejtek, vagy kimegyek a természetbe. Az agitációs munkára is inkább útközben van időm, boltban, utcán, de azért sikerült nagyrészt eleget tenni az utcai kitelepülésnek is Dabason, ami nagyon lényeges a Munkáspárt népszerűsítése érdekében.

– Mit szólsz a mai „történelemhez”?

– Aggasztónak tartom azt a súlyos történelemhamisítást, ami az utóbbi két évtizedben zajlik. A fiatalokkal nem ismertetik meg a Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének hősies harcait. Letagadják azokat az eseményeket, ami nem tetszik nekik. Sokan meg vannak győződve arról, hogy hazánk Trianon utáni feldarabolása a kommunisták miatt van. A legtöbb embernek Szamuely Tibor vagy Kun Béla neve semmit sem mond. Annyit csupán, hogy Kun zsidó volt. Elkeserítő és elgondolkodtató, hogy mi lesz az országból, ha még több műveletlen, szűklátókörű embert ömlesztenek ki az egyetemek és középiskolák.

Azt sulykolják, hogy azért élünk ilyen rosszul, mert 20 esztendeje szocializmus volt. Gondoljunk bele abba, hogy 1945 után a nulláról induló magyar gazdaság nem egészen húsz év alatt jólétet tudott biztosítani, és közben volt egy ellenforradalom is... Szóval nagyon elgondolkodtató! Az is, hogy egy ekkora országnak miért van szüksége majdnem 400 parlamenti képviselőre? Nem beszélve arról, hogy milyen apparátus veszi őket körül, és ez mennyibe kerül. Ha egy minisztérium megszűnik, akkor rögtön kitalálnak valami szatelitcéget, hogy legyen hová elpasszolni a felesleges hivatalnokokat. Mikor megszűnik egy gyár, mit találnak ki? Munkanélküli segélyt. Holott talán a magyar termelést kellene újraindítani, és nem a világ végéről hozni a tejet, a húst, a zöldséget, a cukrot és sok mást, ami itt is megterem, előállítható, nem is akármilyen színvonalon.

– A gazdasági válság felerősítette az elbocsátásokat.

– Kevésbé hatott volna ránk, ha lenne szikrányi magyar iparunk, mezőgazdaságunk. A multik kivonulnak, és itthagyják az üres üzemeket, a tengernyi munkanélkülivel együtt. Műlevet itatnak a gyerekekkel, miközben a magyar léalmát nem veszik át, a tej a csatornába kerül. Ha olyan sok van belőle, miért éheznek gyerekek? Több kellene, még ennél is több, de megfizethető áron, kevesebb profittal. Nagy átverés volt a rendszerváltás, ennek a keserű levét isszuk.