130 esztendeje, 1879. december 21-én született Joszif Sztálin. Lenin harcostársa, 38 évesen az első szovjet kormány tagja. 1922-től az oroszországi kommunisták főtitkára. A második világháború során a Szovjetunió vezetője, döntő szerepe van a fasizmus feletti győzelem kivívásában. Évtizedeken át a nemzetközi kommunista mozgalom vitathatatlan vezéregyénisége. 1953. március 5-én éri a halál, Lenin mellé temetik a mauzóleumba.

1956-ban az SZKP 20. kongresszusa elítéli. 1961-ben kirakják a mauzóleumból is. Szobrait lebontják. A tőkés propaganda elkezdi összemosni a szocializmust a sztálini korszakkal, Sztálint Hitlerrel. A nyugat-európai kommunista és más baloldali pártok zöme úszik az árral. 1990 után az orosz kommunista mozgalomban megkezdődik Sztálin pozitív újraértékelése. Több más párt is árnyaltabb értékelést kezd adni a szocializmus ezen évtizedeiről.

MT TUDUNK SZTÁLINRÓL?

Keveset, mondhatni, nagyon keveset, és azt is pontatlanul. A magyar munkásmozgalomban Sztálin neve 1945 előtt is ismert, de írásai nem juthatnak el az illegalitásban harcoló kommunistákhoz. Sztálint a Moszkvában élő, Rákosi Mátyás vezette magyar emigráció inter-pretációjában ismeri meg a magyar mozgalom. Sztálin mindenekelőtt az akkori szovjet szocializmust jelenti a magyaroknak. Rákosi és csapata a Szovjetunióban látott modellt igyekezik Magyarországra átültetni, nem számolva azzal, hogy a két ország történelmi hagyományai, fejlődése alapvetően eltér egymástól. 1945 után megjelennek Sztálin írásai is, 1948-tól pedig elöször és – egyelőre utoljára – ösz-szegyűjtött művei is. Kötelezővé teszik az SZKP 1952. évi XIX. kongresszusa anyagainak és Sztálin beszédeinek tanulmányozását. Sztálin dicsőítése 1949-ben, a szovjet vezető 70. születésnapján eléri a csúcsot. Az Andrássy útból egy időre Sztálin út lesz, Dunapenteléből Sztálinváros. A frissen érkezett szovjet gyártmányú trolibuszokat 70-től kezdik számozni. Ezzel azonban nem közelebb hozzák Sztálint a magyarokhoz, hanem inkább távolítják.

1956 után a Kádár János vezette MSZMP az SZKP 20. kongresszusának megítéléséből indul ki: Sztálin bűnös és felelős, legjobb, ha Sztálint elfeledjük. Az 1956 utáni nemzedékek úgy nőnek fel, hogy egy sort sem olvasnak Sztálintól. Műveit soha többet nem adják ki, hivatalos írás egyedül az 1979-es 100. évfordulón jelenik meg. Védeni akarják a pártot, a valóságban megfosztják a magyar kommunistákat egy fontos fegyvertől, az orosz párt osztályharcos tapasztalatainak megismerésétől.

1989 után a Munkáspárt évtizedek óta először jelentet meg A Szabadságban néhány Sztálin-írást. A Görög Kommunista Párttal és másokkal megkezdi a szocializmus időszakának újragondolását. A Munkáspárt közreadja téziseit az 1956. évi magyarországi ellenforradalomról, majd a NOSZF 90. évfordulójáról. Mindkét dokumentum szakít az 1950-es évek közepének felfogásával, beleértve a 20. kongresszust is, új módon szemléli a szocialista országok tapasztalatait, az osztályharc, a békés egymás mellett élés, a párt kérdését.

MI A GOND AZ SZKP 20. KONGRESSZUSÁVAL?

Sztálin halála után megkezdődik az „örökösödési háború.” Sztálin még utolsó óráit éli, amikor megszületik a kompromisszum: a pártháttérrel rendelkező Georgij Malenkov lesz a miniszterelnök, a pártfunkcionárius Nyikita Hruscsov a párt vezetője, Lavrentyij Berija miniszterelnök-helyettes, aki megtartja az állambiztonság vezetését is. 1953 végére megváltozik a helyzet. Hruscsov és Malenkov, összefogva a pártvezetés más tagjaival, Beriját eltávolítják. Hruscsov 1956-ban teljes győzelmet arat. Az SZKP 20. kongresszusán bűnösnek nyilvánítja Sztálint. Ezzel lehetővé válik, hogy a vezetésből eltávolítsa Sztálin egykori harcostársainak zömét. Sztálin bűnössé nyilvánítása döntően nem a szocializmus további fejlődését szolgálja, hanem Hruscsov, illetve az általa képviselt szocializmus-felfogás győzelmét. Nem véletlen, hogy a nemzetközi mozgalom számos pártja, a kíniaktól kezdve a brazilokig sohasem azonosul a szovjet párt 1956-os határozataival.

FORRADALOM VAGY MEGALKUVÁS A KAPITALIZMUSSAL

Sztálin történelmi érdeme, hogy megvédi és továbbviszi a szocializmus lenini koncepcióját. Lenin, Sztálin a forradalmi út, a kapitalizmus elleni harc, a kapitalizmus világméretű legyőzésének hívei. A későbbi főtitkárok közül a forradalmi utat követi Jurij Andropov (1982-84) és némi megszorítással idesorolható Leonyid Brezsnyev (1964-1982) is. A forradalmi úttal szemben fogalmazódik meg újra és újra az opportunista, a kapitalizmussal egyezkedő, kompromisszumot kereső koncepció. Ennek szószólója Nyikolaj Buharin, a Pravda főszerkesztője, aki Sztálinnal szemben alulmarad az 1920-as években. Később pedig Nyikita Hruscsov (1953-1964), és főleg Mihail Gorbacsov (1985-91), a szovjet párt utolsó főtitkára.

Miről is van szó? A Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak két győztese van: a munkásosztály és a kispolgárság, alapvetően a parasztság. A munkásság kis létszámú, szinte eltűnik a parasztság tengerében. Az 1920-as évekre a szocializmus építésének két koncepciója alakul ki a Szovjetunióban. Az egyik a munkásságra épített. Ennek jegyében hirdette meg az ország gyors iparosítását, a mezőgazdaság szövetkezetesítését, a kommunista párt vezető szerepére épülő állami és gazdasági irányítást. A másik a kispolgárságra, a parasztságra helyezte a hangsúlyt, éppen ezért szorgalmazta a kapitalizmus olyan elemeinek megőrzését, mint a föld és egyes termelő eszközök magántulajdona, a piac megengedése.

A NEP-TŐL A MAGYAR REFORMOKIG

A két koncepció közötti vita először 1920-ban válik markánssá, a NEP, az ún. Új Gazdasági Politika vitájánál. Lenin azt mondja, hogy meg kell engedni a magántulajdont, a piacot, de a politikai hatalomnak és a legfőbb gazdasági eszközöknek a munkásság kezében kell maradnia. A NEP, más szóval a reform nem cél, hanem eszköz, nem a szocializmus örökös velejárója, hanem ideiglenes kompromisszum.

Nyikolaj Buharin, aki közel húsz évvel fiatalabb Leninnél, másokkal együtt a szocializmus hosszú távú stratégiájának tekinti a NEP-et. Ellenzi a gyors iparosítást, a gazdag parasztok, a kulákok kiszorítását. Sztálin megvédi a lenini koncepciót, hogy a szocializmus egy országban is felépíthető. A Szovjetuniónak akkor is haladnia kell előre, ha a nyugat egyelőre nem követi. Ennek érdekében szükség van a gyors ütemű iparosításra. Az iparosítás pénzügyi hátterét a mezőgazdaság átalakításával, a nagyüzemi termelés megteremtésével kell biztosítani.

Buharin felfogása a szocializmuson belüli reformok nagyon széles, lényegében a szocializmus határait átlépő értelmezését jelenti. Nem véletlen, hogy Buharin művei magyarul 1988-ban jelennek meg azon a Magyarországon, ahol már megindult a tőkés ellenforradalom szellemi és politikai előkészítése. Ezzel szemben Sztálin utolsó műveiből, amelyek már a szocialista építés tapasztalatai alapján íródtak, világosan kiviláglik: a piac nem a szocializmus kategóriája.

Később a gorbacsovi peresztrojka keretében egyre tágabb körben engedélyezik a magántulajdont, lebontják a tervgazdaságot, az államot korlátozzák. Bevezetik a többpártrendszert, engedélyezik, sőt támogatják a szocializmussal szemben fellépő pártok működését. A depolitizálás hamis jelszavával a hadsereget, a nemzetbiztonsági szerveket kivonják a párt és a nép ellenőrzése alól. Tudatosan átlépik azt a határt, amikor már nem a szocializmus reformjáról, hanem a tőkés rendszer bevezetéséről beszélünk. A szocializmus határait azonban nem lehet büntetlenül átlépni. Ezt mi, magyarok már tudjuk, de drága árat fizettünk érte: a szocializmust.

MEDDIG TART AZ OSZTÁLYHARC?

Buharin szerint az osztályharc csak addig fontos, amíg a munkásság hatalomra jut. Sztálin megfogalmazza, hogy az osztályharc a hatalom megszerzése után is létezik, sőt erősödik. 1928-ban hosszú cikket ír „A jobboldali veszélyről a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjában” címmel. „A jobboldali elhajlás a kommunizmusban a szovjet fejlődés viszonyai között, amikor a kapitalizmust már megdöntötték, de gyökereit még nem tépték ki, azt jelenti, hogy a kommunisták egy részében megvan a tendencia, a hajlamosság arra, hogy pártunk vezérvonalától eltávolodjék. Amikor a kommunisták egyes körei a XV. kongresz-szus határozatait visszafelé próbálják ráncigálni pártunkat és tagadják a falu kapitalista elemei elleni támadás szükségességét, vagy iparunk visszafejlesztését követelik… vagy a külkereskedelmi monopólium enyhítését követelik, akkor ez azt jelenti, hogy pártunk soraiban vannak olyan emberek, akik… szocialista építésünk ügyét... a burzsoázia ízléséhez és szükségleteihez igyekeznek hozzáalkalmazni.”

Sztálinnak ezt az elméletét sokan elutasították és elutasítják. Tételezzük fel, hogy az elutasítóknak igazuk van! De akkor hogyan magyarázzuk az 1953-as NDK-beli ellenforradalmi megmozdulást, az 1956. évi ellenforradalmat Lengyelországban, Magyarországon? Vagy hová tegyük az 1989-90-es kelet-európai ellenforradalmakat? Vagy éppenséggel az 1989-es pekingi ellenforradalmi megmozdulást? Hogyan értelmezhetjük a koreai szocializmus megdöntésére indított koreai háborút, a vietnami szocializmus szétzúzását célzó vietnami háborút? Vagy, mondjuk, az eltérő jugoszláv modell elleni NATO-agressziót? A kérdés nem lehet az, hogy van-e osztályharc vagy nincs. Van! Az osztályharc jelenlétét tagadták az MSZMP vezetői is 1986-89-ben, akik ellenfélnek, sőt partnernek tekintették a hatalom megszerzésére szervezkedő polgári ellenzéket. A következményeket valamennyien elszenvedjük.

Más kérdés, hogy az osztályharcban milyen módszereket használ a proletariátus. A magyar és nemzetközi mozgalom tapasztalatai alapján kijelenthetjük, hogy az emberek meggyőzése és más politikai eszközök jelentik a leghatékonyabb eszközt. Nem azonosulhatunk az erőszak mértéktelen alkalmazásával, sem a sztálini korszak törvénytelenségeivel, sem a rákosi korszak bűneivel. Tudni kell azonban, hogy a tőke soha sem mondott le az erőszak alkalmazásáról. A kapitalizmus ellen küzdő erőket igyekeznek a jog, a média, a pénz eszközével elfojtani, de nem riadnak vissza a börtönök, a kivégzések, az államcsínyek, a terror, az erőszak alkalmazásától. A munkásságnak mindig készen kell lennie arra, hogy megvédje önmagát!

VILÁGFORRADALOM ÉS A BÉKÉS EGYMÁS MELLETT ÉLÉS TÉVES ÉRTELMEZÉSE

Sztálin a világforradalom híve volt, csakúgy, mint Lenin. Lenin számára a békés egymás mellett élés átmeneti kompromisz-szum: most nincs erőm legyőzni a kapitalizmust, de a célt nem adom fel. 1919 márciusában létrehozzák a Kommunista Internacionálét, amely élvezi a szovjet állam teljes támogatását. Az 1920-as években szinte a világ minden országában létrehozzák a kommunista pártokat. Sztálin támogatja a Kominternt. 1943-ban ugyan gesztust tesz az antifasiszta koalíció tőkés tagjainak, és feloszlatják a Kominternt, de ekkora már rendelkeznek a világforradalom hatékony új eszközével, a győzelmesen előretörő Vörös Hadsereggel. Hruscsov lemond a világforradalom eszméjéről, és a békés egymás mellett élést célnak nyilvánítja, kijelentve, hogy a kapitalizmus és a szocializmus viszonyát békés verseny dönti el. Brezsnyev némileg ügyetlenül, de visszatér a világforradalom eszméjéhez. Gorbacsov „új gondolkodása” a szocializmus céljainak feladását jelenti. Visszaadja a második világháborúban megszerzett területeket, tönkreteszi a szovjet fegyveres erőket, kiszolgáltatja a szocialista országokat a tőkés erőknek.

A KOMMUNISTA PÁRT VÉDELME

Lenin történelmi tette annak felismerése, hogy a munkásság csak egy szervezett, öntudatos, harci csapat, a kommunista párt segítségével győzheti le a tőkét. Sztálin védte a kommunista pártot, és hatalmas szervezetté fejlesztette. Hruscsov fel akarta osztani ipari és mezőgazdasági pártra. Gorbacsov megfosztotta a pártot hatalmi pozícióitól, védtelenné tette a munkásságot az ellenforradalommal szemben.

A tőke erői mindig a kommunista pártot támadják. Így volt ez 1919 tavaszán, amikor a magyar tőkésosztály bebörtönözte Kun Bélát és társait, hogy így akadályozza meg a Tanácsköztársaságot. Így van ez ma is, amikor a tőkés rendszer válsága idején a tőke minden erővel igyekszik a kommunista erőket megsemmisíteni. Egyeseket a pénz, a jog eszközével nyom el, másokat – akik erre hajlandóak – megvásárol és integrál az európai intézményekbe. A párt védelme ezért elsőrendű feladatunk ma is.

A kommunista mozgalom opportunista-reformista szárnya az elmúlt évtizedekben a sztálini korszak hibáival való leszámolás ürügyén a szocialista építés számos értékét vetette el. Sztálin jogos és helyes bírálatát arra használták, hogy életműve pozitív elemeit is feledtessék, megfosszák a szocialista országok társadalmát a biztos történelmi tudattól. A kommunista mozgalom jelentős mértékben saját dogmái, illetve a tőkés propaganda sablonjainak rabjává vált. A szocializmus – legalább is átmenetileg – elveszett. Nekünk nem Sztálint kell rehabilitálni, hanem gondolkodásunkat kell megszabadítani a rárakodásoktól, erősíteni forradalmi tudatunkat. A szocializmust enélkül nem teremthetjük újjá.

THÜRMER GYULA