„61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze.”

(A Magyar Köztársaság
Alkotmánya, XII. fejezet)

2009. február 1-től a Magyar Köztársaságban olyan embereket is letartóztathatnak, akik nem követtek el bűncselekményt – csak elkövethettek volna.
  Hogy is van ez?
  Szép szó a demokrácia, szeretem, hiszen a démosz, a nép uralmát hivatott kifejezni. Kicsiny hazánkban viszont ezt igencsak furcsán értelmezik a fenti dátumtól. Tudniillik módosították a Büntető Törvénykönyv bizonyos passzusait.
  Vasárnaptól tilos tojást, papírgalacsint – s ha itt tartunk, akkor már palacsintát vagy paradicsomot – dobálni olyan közszereplőkre, akik saját jószántukból kiteszik magukat eme atrocitás lehetőségének. Mert bizony az immáron garázdaságnak minősül, akár öt évre is lecsukhatják, aki ilyesmit elkövet.
  Régimódi ember vagyok, nem is stílusom a dobálás, hangoskodás, rendbontás. De akárhonnan nézem, anno a színházban, imitt-amott rosszul szereplőket bizony a becsapott emberek megdobálták, jogos felháborodásukat imígy kinyilvánítva.
  Lehetett ebből sértődés, károsult hiúság: mégsem esett senkinek baja egyik oldalon sem, hát ennyiben hagyták az eseményt.
  Mára a hiúság (pökhendiség?) eldöntötte: ő ezt bizony nem engedi tovább, törvényben is megtiltja a kritikát. Mert megteheti. Mi az, hogy egy főpolgármestert, pláne, miniszterelnököt leszól az alja nép!? Hogyan gondolják, hogy a folyamatos átveréseket nem szó nélkül nyelik le?!
  Nincs itt diktatúra, kérem, egyszerűen csak a tapsot és az éljenzést engedélyezik bizonyos közszereplők fellépése esetén. Nem is járja, hogy a médiában nem az jelenik meg, hogy ünnepli őket a nemzet, hanem az, hogy eladósodást, sikkasztást, négyes metrót, élhetetlen Magyarországot emlegetnek! Hát hogy merik?! Igen, sokan vasárnaptól már nem merik, mert várja őket a család, a gyerek, a munka: nem fér bele az időbe börtönben üldögélni…
  Arra is emlékszünk még, hogy a Munkáspárt elnökségét a bíróság megsértéséért hónapokig meghurcolták „igazságszolgáltató szerveink”, mert a Fővárosi Bíróság irányítója úgy gondolta, a munkáspárti vélemény őt bizony sérti.
  No, innentől a bíróság is megkapta, amire vágyott! Mert nem csak a Btk-t sikerült módosítani, hanem a polgári perrendtartásról szóló törvényt is. Az „eljárások zavartalanságának védelme” kategóriában a bíró bármikor rendelkezhet arról, hogy mennyi ember jelenhet meg, sőt, az a hallgató is eltávolítható lesz a tárgyalóteremből, aki „állapota vagy megjelenése folytán sérti a tárgyalás méltóságát”. Erre nincs több definíció, a bíró kényére-kedvére van bízva, hogy hosszú hajú, farmert viselő, rágógumizó személyek jelen lehetnek-e a tárgyaláson. (Megjegyzem, polgári peres eljárásokban főszabály szerint az eljárások teljes körűen nyilvánosak!)
  De nem csak ez tetszik az új rendelkezésekben. Vasárnaptól ne tessék utcára menni tömegrendezvénynél! Mert ha valaki kezünkbe nyom egy féltéglát, mi meg bambán megállunk, s nem értjük, a rendőr észreveheti, mi van nálunk! S máris kimerítjük a „könnyű, vagy súlyos testi sértés elkövetésére irányuló előkészület” fogalmát, s irány is a dutyi, úgy két évre. De önvédelmi edzésről hazatérve se tessék a környéken lenni, mert máris a fentiek érvényesek, tök mindegy, hogy az nem egy ólmosbot vagy Molotov koktél a hátizsákban!
  Szeretem Aldous Huxley-t, elgondolkodtatott Szép, új világ című regénye, akárcsak Orwell 1984-e. Szórakoztató irodalom, kicsit utópisztikus, de Mézga Géza is került már ilyen helyzetbe…
  Arra nem gondoltam, hogy mi is fogunk, itt, Magyarországon, 2009-ben.
  Hiszen már az sincs rendben, hogy akaratunkat, hogy „ugyan, húzzanak már el”, csak négyévenként adhatjuk derék elitünk tudtára. De eddig legalább elmondhattuk, tüntetéssel, felvonulással, ne adj’isten tojásdobálással, hogy nem tetszik, amit csinálnak, s észrevesszük, hogy átvertek bennünket. Nincs lehetőségünk visszakövetelni a jegy árát, mint régen a színházban, de legalább levezethettük a feszültséget a paradicsom hajigálásával.
  Igen, a garázdaság büntetendő és elítélendő. Ne rongáljuk mások tulajdonát, ne rongáljuk a köztulajdont, tartsuk tiszteletben egymást! A rendőrnek nem az a dolga, hogy a feltépett utcakövet kicsavarja a félhülye randalírozó kezéből, hanem, hogy megakadályozza az utcakő feltépését! Ez a rend védelme.
  Nem az, hogy megélhetési politikusok önhitt vigyorgásához asszisztáljon!
  Az a rendőr dolga, hogy megvédje a tanárt, az orvost, az állampolgárt többek között a személyi biztonsághoz fűződő, szintén alkotmányos jogaiban.
  Nem az a rendőr dolga, hogy a kormány kirendelje népszerűtlen politikusok „védelmére”.  
  Hiszen őket védi ezer jólfizetett biztonsági őr. A pillanatnyi jogszabály-módosítás pedig nem is a valós veszélytől mentesíti politikusainkat, hanem attól is, aki „más személyére úgy gyakorol fizikai jellegű ráhatást, hogy az nem alkalmas testi sérülés okozására”.
  A napokban megjelent a miskolci rendőrfőkapitány közleménye, melyben több, saját körzetében elkövetett rablásról számol be, csupán az elmúlt két hónapból. Most nem érdekel az elkövetők etnikuma. Az érdekel, hogy nem a bűntett, hanem annak fokozódó brutalitása is számottevő.
  Ilyen helyzetben kit kell megvédeni? Akit fejbe ver a tolvaj a tárcájáért, vagy azt, akit paradicsommal dobál a közönség? Bizony, az első verzióba bele lehet halni! A tojás-revü főszereplői meg már így is erkölcsi hullák.

CSEH KATALIN

A TŐKÉSEK VÁLSÁGAI

AZ 1929-33-AS GAZDASÁGI ÖSSZEOMLÁSNAK UGYANÚGY
A BANKOK MOHÓSÁGA VOLT AZ OKA

SÓS TAMÁS POLGÁRMESTER
ÉS A „SZÉLSŐSÉGES” EGER

A magát kiskirálynak érző Heves megyei közgyűlés elnöke, a vaskalapos reformer Sós Tamás, a napokban sajtóközleményt adott ki, mely szerint Egerben és az egész megyében megszaporodtak a „radikális szervezeti tevékenységek”, melyek “kártékonyak a demokratikus rendszerre, ellenük fel kell lépni”. Lényegtelen hogy ez most a Jobbik, vagy a Munkáspárt, netán mindkettő. A lényeg egyértelmű üzenet a hatalomtól: ha nem fogadod el a neoliberalizmust, ha nem hallgatsz az elbocsájtásokról, ha nem tapsolsz az iskola-összevonásokhoz, ha nem szereted a kórházakat kizsigerelő HospInvestet, előbb-utóbb szankcionálunk. Sós Tamás ezzel már megint Eger lakossága túlnyomó részének véleményével állt szemben. Ez az ő híres demokráciája? Márpedig akárhogy is csűri-csavarja a dolgot a kormánypárt, Eger nagy részének elege van belőle. Ha az radikálisnak számít, hogy kiállnak végre a közösségi szellem, és a megye megmentése érdekében, ha több ezer ember tűntet a kórházáért, akkor figyelmeztetni kell „Sós tekintetes urat”, hogy nem csak néhány bakancsos kopasszal áll szemben. Szemben áll tanárokkal, ápolókkal, doktorokkal, melósokkal, jobb- és velünk, igaz baloldaliakkal egyaránt. Közleményében a józan észt is szóba hozta. Igen, pont a józan ész az, ami föleszmélteti az embereket, hogy rosszul élnek. Márpedig egyre rosszabbul élnek. Hála dicső, tőkehű kormányunknak, és az elmúlt húsz évnek.

KOVÁCS BALÁZS