A HABSBURGOK ÉS A RENDSZERVÁLTÁS

Húsz esztendővel ezelőtt 1989. február 28-án hét évtizedes távollét után először látogat hivatalosan Magyarországra Otto von Habsburg. Az esemény nem rázza meg a magyar politikát, nem is tekinthető a rendszerváltás kiemelten fontos elemének, de valamit jelzett: az egykori királyi család tartósan bejelentkezett a legújabb kori magyar belpolitikába, és van rájuk kereslet Magyarországon.

A 13 ARADI VÉRTANÚTÓL
A HABSBURGOK DÍSZPOLGÁRSÁGÁIG

Magyarországon minden létező média és persze a politikusok is magyarosan emlegetik az egykori királyi család sarját: Habsburg Ottó. Ezt semmi sem indokolja, legfeljebb az, hogy a rendszerváltáskori magyar politikai elitnek, miniszterelnököktől kezdve kis falusi polgármesterekig nagyon is tetszett a monarchia bűvkörében megmártózni. Otto von Habsburg 1912-ben született. Apja IV. Károly, Ausztria császára és Magyarország királya volt. Mondhatnánk, hogy utolsó császára és királya, bár ezt soha sem tudni. Mindenesetre Ottónak elvben semmilyen joga nincs akár az osztrák, akár a magyar trónt igényelni, mivel megfosztották őt e lehetőségtől, Magyarországon például már 1921-ben. Plusz ő maga is lemondott trónigényéről. Igaz, nem siette el, hiszen 1961-ig várt vele. A Habsburgok képesek voltak minden helyzethez alkalmazkodni, nem véletlen, hogy évszázadokon át uralkodtak. Otto von Habsburg is megtanult mindent, amit egy császárnak és királynak illik tudnia. A magyar nyelvtudása például páratlan és a raccsolást leszámítva ma is kenterbe verne sok magyar politikust. Elég okos volt ahhoz, hogy idővel rájöjjön: a monarchikus vonalon nem sok babér terem, ezért már 1936-ban ráállt egy másik vonalra, az összeurópai eszme, ahogyan akkor nevezték a páneurópai eszme hirdetésére. Jó húzás volt, hiszen amióta van Közös Piac, Európai Unió, ebből jól meg lehet élni.
  Otto von Habsburg jól illeszkedett a magyarországi rendszerváltás forgatókönyvébe. Nem szántak neki főszerepet, de a magyar politikai elit, s bizonyos mértékig a társadalom fellazításában nem kis szerepet vállalt. Egyrészt, mint az egykori magyar királyi család tag­ja, az Oszt­rák-Magyar Monarchia megtestesítője. A Ferenc József nevéhez kötődő Monarchiának a szocializmus idején nem volt, nem lehetett kultusza, de sokak számára Nagy-Magyarországot, a történelmi fénykort testesítette meg, noha erről nem lehetett beszélni. Másrészt, jól jött Otto összeurópai eszméje is, amely összemosta a szocialista és tőkés országokat, és valamilyen nem létező eszmének rendelte alá a tőkések és a munkás harcát. Ezek az eszmék jól jöttek a rendszerváltásban érdekelt politikai köröknek, hiszen elfedték a tényleges problémákat, s mindenekelőtt azt, hogy a tőkés Európa segítségével megindult az ellenforradalom szervezése Magyarországon.

A HABSBURGOK ÉS A KORMÁNYZÓ MSZMP

1948-1988 között a magyar politika a köztársasági hagyományok alapján állt. Elismerte, hogy 1849. április 14-én Kossuth Lajosék megfosztották a Habsburg házat a magyar tróntól. 1949-ben, Rákosi Mátyás idején az ország meg is emlékezik a 100. évfordulóról.  1958-ban az MSZMP Politikai Bizottsága foglalkozik Habsburg Ottó Ausztriába való visszatérésének ügyével, egyetért a szovjet állásponttal: ne térjen vissza, mindaddig, amíg nem mond le trónigényéről.
  Az MSZMP vezetésének 1987 nyarán kell szembenéznie a Habsburg problémával, amikor is Otto von Habsburg megjelenik a bonni magyar nagykövetségen és jelzi: magánemberként Magyarországra kíván látogatni. Az ügy szokatlan, néhányan érzik a csapda lehetőségét, de végül is az egész belefér az MSZMP és a magyar kormány akkori nyitási politikájába. Jöjjön, de a látogatást a sajtó ne publikálja! Ettől persze a tény tény marad. A Politikai Bizottság is lazán túllép a történelmi múlton, a tizenhárom magyar tábornok és Batthyányi Lajos emlékén, akiket speciel a Habsburgok végeztettek ki aránylag nem is olyan régen. A királyi sarj kivárja a Kádárt eltávolító májusi pártértekezletet és 1988 júliusában nem hivatalosan Budapestre jön. Természetesen megtekinti a magyar koronát is. 1988. június 28-án a Politikai Bizottság még egy döntést hoz: „tudomásul veszi a tájékoztatást arról, hogy Habsburg Zita királyné magánemberként Magyarországra kíván látogatni.” Zita királyné IV. Károly özvegye, és Ottó anyja, aki egy évvel halála előtt akar eljönni.
  1989 nyarán a pártvezetés értesül arról, hogy a Magyar Demokrata Fórum más erőkkel együtt augusztus 19-én, a “vasfüggöny” helyén 150-200 fős pikniket akar rendezni. A pártvezetés azzal is tisztában van, hogy a gondolatot Otto von Habsburg is támogatja. Az osztrák-magyar határon rendezendő piknik következményei beláthatatlanok. Ha átengedik az embereket minden további nélkül, például a kelet-német turistákat, soha többé semmilyen határőrség nem fogja védeni a határt. A vezetés tudja, mégsem akadályozza meg, sőt Németh Miklós, Nyers Rezső, Horn Gyula nagyon is egyértelműen mellé áll.
  Szűrös Mátyás, aki 1990. május 2-án megnyitotta a tőkés rendszer első parlamentjének ülését látható élvezettel mondta: „Hölgyeim és Uraim! Tisztelt jelenlévők! Képviselőtársaim! Nagy tisztelettel köszöntöm az Országgyűlés alakuló ülésén megjelent dr. Habsburg Ottót, az Európa Parlament Magyarországgal foglalkozó bizottságának elnökét.”

HABSBURGOK MA ÉS HOLNAP?

Otto von Habsburg azóta is aktív szereplője a magyar politikának, és megdöbbentő módon mindenki vevő rá. Orbán Viktor együtt van vele a körmeneten, Demszky Gábor Budapestet mutatja meg, Kovács László önmagát.  Otto von Habsburg Gödöllőn ünnepli házasságkötésének 50. évfordulóját, a Mátyás templomban keresztelik meg a kis unokát, Zsófiát. Rengeteg magyar település választja díszpolgárává. S, mindez természetesen a magyar média állandó figyelme mellett.
  Otto von Habsburg aktív közéleti szereplésével még nincs letudva a Habsburgok magyarországi tevékenysége. Először is itt van, Georg von Habsburg, akit a magyar média természetesen csak Habsburg Györgyként emleget, noha se nem magyar, se nem király. Az 1964-ben született Georgot a rendszerváltás utáni magyar kormányok ellátták magyar diplomáciai útlevéllel, az állítólag republikánus Göncz szó nélkül aláírta magyar nagyköveti kinevezését. 1992 óta Magyarországon él, mostanság a botrányos gazdálkodási ügyei és nem humanitárius tevékenysége miatt címlapra került Vöröskereszt elnöke. A visszatérés lehetősége a magyar politikába adott.
  Másodszor, van itt egy tény, amiről kevesen beszélnek. Magyarország volt az egyetlen az Monarchia utódállamai közül, ahol az ott élő Habsburgok vagyonát meghagyták. A család három ágának a leszármazottai éltek itt. Frigyes főherceg I. Ferenc király (1792-1835) Károly nevű öccsének volt a leszármazottja. Albrecht ennek egy másik ágából származott, és ott voltak még a József nádortól származó  „magyar” Habsburgok, József és fia, József Ferenc.
  József nádor (1796-1847) életnagyságúnál nagyobb szobra ma is megvan a Pénzügyminisztérium épülete előtt. Az ő unokája, József Ágost főherceg, aki az első világháborúban különböző frontokon volt főparancsnok.  1919. augusztus elején, a Tanácsköztársaság leverése után az ország kormányzójának nyilvánította magát, s kinevezte a Friedrich-kormányt, de az antanthatalmak követelésére alig két hét múlva kénytelen volt lemondani. Miután Horthyt kormányzóvá választották, mellé állt. 1936-44 közt ő volt a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. 1944. október 15-i nyilas puccs után hűséget esküdött Szálasinak. József főherceg 1962-ben halt meg német földön, de utódai folytatták a  „magyar” Habsburg-imázst: unokája, József Árpád már több ízben járt Magyarországon, és avatott vitézekké a második világháborúban harcolt magyarokat, illetve azok díszkardra vágyó utódait.
  A „magyar” Habsburgok természetesen gazdag emberek voltak. Példának okáért a kiváló magyar építőművész, Kotsis Iván által 1924-ben épített tihanyi kastély az ő tulajdonuk volt. A szocializmus idején az MSZMP üdülője volt benne, a rendszerváltás után egy tőkéscsoport vette meg. Ma is üresen áll. A tihanyi pletykák szerint csak azt az időt várják, amikor a Habsburgok kaphatják vissza a kastélyt a 60 ezer négyzetméteres vízparti területtel.  A Budapesttől mindössze 35 km-re, Alcsuton lévő birtok is egykor József főhercegé volt.  A Habsburgok persze olyan egyszerűen nem kaphatják vissza a vagyont, de nem is lehetetlen. Ausztriában például már is visszakövetelik a családi vagyont, függetlenül attól, hogy minden törvény tiltja. Ha ott sikerül, sikerülhet Magyarországon is.
  Harmadszor, Magyarországon ma is vannak olyanok, akik a bizonytalan státuszú és tulajdonképpen pártkatona köztársasági elnökök helyett szívesebben látnának egy szilárd történelmi hátterű, de mai fogantatású Habsburgot. Működik számos lovagrend, egyesület, szellemi műhely. Úgyhogy, akár tetszik, akár nem, úgy tűnik, hogy a történetnek sajnos nincs vége.