VICCELNEK ÉS LOPNAK

NEGYMADAR.BLOG.HU

ÚJ BANKKONSZOLIDÁCIÓ HELYETT ADÓSKONSZOLIDÁCIÓT!

Tisztán emlékezhet még a magyar társadalom, hogy a csodálatos rendszerváltás (világosabban: a törvényesített szabadrablás) kezdeti időszakában bankkonszolidációt hajtottak végre, amely jelentős eleme volt annak, hogy szerencsétlen országunkat évtizedekre nyomorba taszították.

Azt is tökéletesen tudja a lakosság, hogy erre azért volt elengedhetetlen szükségük a „jóléti társadalom” hamis prófétáinak, hogy a rablóprivatizáció – akkor még tőkeszegény – tulajdonosainak biztosítsák a termelés anyagi és technikai feltételeit a mértéktelen hitelezésekkel. Olyan törvényi körülményeket alakítottak ki, hogy a felvett kölcsönök szigorú visszafizetését az újgazdagoktól nem követelték meg (lásd: egzisztenciahitelek, támogatások, stb.), s a folyósító bankok, és velük az egész ország katasztrofális helyzetbe került volna. Ezért a zseniális rendszerváltók elhatározták a csőd szélére került bankok megmentését, s ezzel együtt a nagyburzsoázia megteremtését.
  Ez a pénzügyi manőver azonban az állampolgárok ezermilliárdjaiba került, amiből a korábbi államadósságainkat kifizethettük volna. De az uralkodó elitnek fontosabb volt a tőkésosztály kialakítása a nép elnyomorítása révén.
  Napjainkban új bankszervezeti kizsákmányolásnak vagyunk szenvedő alanyai. Ha ironikus is a megállapítás, de valóságos, hogy az utóbbi két évtizedben a tankok elnyomása helyébe a bankok rémuralma következett be, ami sokkal nagyobb nyomorúságot jelent a dolgozók és a vészesen megnövekedett számú munkanélküliek számára.
  A társadalomra kényszerített „jóléti rendszer” nem csak az államadósságunkat növelte meg elképesztő mértékben. A népesség nagy részét is adósságcsapdába kergette a mértéktelen hitelfelvételekkel, amire a nyomorúságos helyzetük miatt nélkülözhetetlenül szükségük volt: a pillanatnyi életben maradást jelentette nekik.
  Az immár két évtizede tartó gazdasági zsákutca egyik nagyon káros jellemzője, hogy a pénzintézetek hitelközvetítő uzsoraszervezeteket működtetnek, amelyeknek áldásos tevékenysége százezrekkel növeli meg az egyébként sem alacsony kölcsönkamatokat. Ez a szinte elviselhetetlen adóssághalmaz teljesen kilátástalan helyzetbe hozta a szegény néprétegeket. Az egyre kiteljesedő létbizonytalanságot a munkanélküliség mellett a banki kizsákmányolás okozta! Ha ehhez még hozzávesszük a lelketlen magánuzsorások mocskosságait, már igen aggasztó ez az általános állapot. Ebben az a legszomorúbb, hogy a hatalom birtokába kerültek semmi érdemlegeset nem tesznek ennek az egyre szörnyűbbé váló helyzetnek a megszüntetése érdekében. Ez pedig szaporodó kilakoltatásokhoz, erőszakos megoldásokhoz vezet.
  A tömegek elnyomorodásával ellentétben áll az elképesztő jövedelmi különbség, amely az uralkodó elit tízezreinek jutott osztályrészül az arcátlan kizsákmányolás folytán. Tényadat, hogy az országunknál százötvenszer nagyobb Kína vezetőinek negyedannyi jövedelme van, mint a magyar közjogi méltóságoknak, a bankoknak és más tőkéseknek.
  Nemzeti adósságunk gyors növelésére új lehetőség nyílott az európai pénzügyi szervezetek által nyújtott kölcsönökkel, amelyek pillanatnyilag kihúzhatják országunkat a csávából, de társadalmunk jövőjét teljesen ellehetetlenítik. Különösen akkor, ha a nagyarányú hiteleket újra a válságot okozó bankok megmentésére, és nem az általuk adósságcsapdába kergetett lakosság felhalmozott terheinek enyhítésére fordítják.
  A bankok és a magánuzsorások által megnyomorított tömegeknek határozottan követelniük kell: bankkonszolidáció helyett adóskonszolidációt valósítsanak meg a felvett hitelekből!

SZEMENYEI DEZSŐ,
Székesfehérvár