A Munkáspárt megemlékezett Budapest felszabadításáról. A kommunista párt képviselői koszorút helyeztek el a MEASZ megemlékezésein is, így a polgári áldozatok Vizafogói Emlékhelyénél és a Budai Önkéntes Ezred emlékművénél. Az alábbiakban Fogarasi Zsuzsanna, a Munkáspárt fővárosi alelnöke Szabadság téren elmondott beszédéből idézünk.

1945. február 13-án ért véget Budapesten a német megszállás, a véres ostrom.
  ,,Minden óra, minden perc, amit eltöltünk a háborúban, gyilkosság a nemzet ellen! Minden egyes napnak minden egyes órája és perce alkalmas arra, hogy kilépjünk a háborúból! A nép érdeke a béke, mert ezzel nyer! A kormányé pedig a háború, mert ezzel akarja reakciós életét és rendszerét  meghosszabítani.!”- ezekkel a szavakkal fordult a Kommunista Párt a magyar néphez. A katonai ellenállás legnagyobb alakulata a Budai Önkéntes Ezred, amely 1945 januárjában önkéntes századokat szervezett  Varyházy Oszkár parancsnokságával.  Az ezred részt vett a Déli pályaudvar elfoglalásában, a Gellérthegy ostromában, a Várban körülzárt németek kitörési kísérletének meghiúsításában, a főváros budai oldalának felszabadításában. Vörös zászlók alatt született meg a béke, hogy a szétbombázott Budapesten elkezdődhessen az élet, amelynek hősei nagyszüleink és szüleink voltak. Puszta kezükkel kaparták ki a fővárost a náci pokol hamujából és felépítették a jövőnek. Vajon azok az aljas szándékú gazemberek, akik ezt az emlékművet megrongálták, tudják-e, hogy ők sem léteznének a Szovjet Vörös Hadsereg önfeláldozó, hazát és Európát védő harca nélkül?      
  Tudják-e, hogy kiknek a véres verítéke áztatta ezt a földet és épített lakásokat, tereket, parkokat, kórházakat, iskolákat Budapesten?  A fővárost ők tették világvárossá, és nemcsak azzá, hanem az itt élők biztonságos otthonát teremtették  meg. Nem, nem a mai urak, akik kiszolgáltatják a nemzetközi tőkés körök kénye-kedvének. Ők ugyanúgy nem akarnak lemondani kiváltságaikról, mint, ahogyan több mint fél évszázaddal ezelőtt sem amazok, akik lángba borították Európát. Bankokat és plázákat építenek, hogy profitjukat növeljék. A szociális bérlakások, a rend, a tisztaság, a biztonságos Budapest a szocializmus szép emléke. Abból élünk, ami megmaradt belőle: metró, néhány lepusztult gyár, ebek harmincadjára vetett lakáshálózat, megszűnőfélben levő iskolák, dobra vert kórházak. Naponta gyarapszik azok száma, akiket utcára lökött a tőkés hatalom kapzsisága, agresszív pénzéhsége. A válság, amelyet ők okoztak, kilátástalanságba kergeti a magyar családokat, egyeseket öngyilkosságba, másokat depresszióba. Csendes világháború zajlik az országban. Ma nem a németek viszik el a javainkat, hanem a tőkések, akik a mi saját gyárainkat ideiglenesen birtokolják, akik a mi munkánk gyümölcséből híznak  irracionálisan degeszre.  Az utolsó bástya Budapest, de lassan mi is elesünk, mert a munkanélküliség az utolsó oszlopokat is kidönti. Ma mi vagyunk az Önkéntes Ezred.

Kajli Béla budapesti elnök és Fogarasi Zsuzsanna