A forradalmi út
és a pénz

Kedvező visszhangja volt a Munkáspárt Központi Bizottsága legutóbbi ülésének. Igen, az ország mély válságban van, amit súlyosbít a nemzetközi kapitalizmus rendszerválsága. A munkásság, a dolgozók számára igazán egy út jelent megváltást, a forradalmi út. A kapitalizmust kell megszüntetni, hogy ne a pénz uralkodjon mindenen. Mutassuk hát fel a forradalmi alternatívát, és készítsük fel a pártot arra a helyzetre, amikor már nem csupán beszélni tudunk a forradalmi útról, hanem meg is tudjuk valósítani.
  Ez az idő nagyon távolinak tűnik, de mivel a nemzetközi és a hazai viszonyok is nagyon gyorsan romlanak, soha sem lehet tudni, hogy mikor is következik be. Készülnünk kell, mindennap hozzátéve valamennyit a munkánkhoz, mindennap javítva azt. Oliver Cromwell szavait a hitről és a puskaporról mindenki ismeri, de a következőt kevesebben, pedig ránk is vonatkozik: „Aki nem jobb napról napra, az megszűnik jónak lenni”.

JÓNAK LENNI ANYAGI TÉREN IS

Nekünk nagyon jónak kell lenni anyagi téren is. Nem elég a jó program, azt ki is kell nyomtatni, terjeszteni, reklámozni. Az osztályharchoz, a forradalmi úthoz is pénz kell. Ezt a pénzt nem lehetetlen előteremteni. Egyet tudni kell: csak magunkra számíthatunk. A tőkés állam nem fogja úgy megváltoztatni a választási rendszert, hogy mi könnyedén bejussunk a parlamentbe, és ezzel anyagilag is jobb helyzetbe kerüljünk. Nem, erre nem számíthatunk. Azt tehetjük, amit tettünk az elmúlt két évben: minden erőnket koncentráljuk a párt finanszírozására. Az elmúlt két évben ez sikerült. Ebben a tagdíjak mellett fontos szerepe volt a pártnak nyújtott támogatásnak, amelyért cserébe minden támogató megkapja A Szabadságot.
  A japán kommunisták maguk terjesztik az újságjukat, ami anyagilag is jó, politikailag is. Mi is átvettük, és ma A Szabadságot magunk terjesztjük. Nagyon jó, hogy erre a Munkáspárt képes volt. A futár- és terjesztői hálózat ma az egyik legnagyobb kincsünk. A lap egyszerre agitálja az embereket, és szervezi a pártot. De tovább kell menni! Bátran ajánlani kell A Szabadságot mindenkinek! Mondani, győzködni, erőlködni kell, hogy a párton kívüli ismerőseink is támogassák a lapot anyagilag! Ma még szégyenlősek vagyunk, nem merünk, pedig enélkül nem megy. Igen is győzzük meg gyerekeinket, unokáinkat, ismerőseinket, barátainkat!

EGY NAPI JÖVEDELMET AZ EP-VÁLASZTÁSRA!

A portugál kommunisták felírták a kongresszusi zászlajukra a jelszót: szocializmust! Aztán feltették a kérdést: mi kell hozzá? Erős kommunista párt! Ezt is odaírták. A kongresszuson pedig felállt egy küldött és javasolta: nem elég a jelszó, pénz is kell hozzá! Adjuk egy napi jövedelmünket a pártnak! Természetesen a tagdíj és az újság előfizetése mellett. Ezt tettük mi is a Központi Bizottság legutóbbi ülésén. Minden párttag egy napi jövedelmével vagy nyugdíjával támogassa az Európai Parlamenti választásokat! Teljesíthető? Igen! Nem kell hozzá más, csak az, hogy őszintén beszéljünk egymással. Igen, tudnunk kell, hogy kinek mennyi a jövedelme, mennyit várhatunk tőle. Igen, egymás szemébe kell néznünk, és ki kell mondanunk: igen, vállaljuk az áldozatot a pártért. Lehet, hogy sokan ezt az egy napi jövedelmet vagy nyugdíjat már a szájuk elől veszik el, de hát ez az áldozat, a pártért, a szocializmusért. Nézzünk annak is a szemébe, aki – bár tudná – mégsem vállalja az áldozatot, és kérdezzük meg: Te milyen kommunista vagy, elvtárs?
  Van, ahol elkezdték magyarázni a bizonyítványt, mondván, hogy most nem tudok fizetni, csak részletekben tudok fizetni. Ha ezt fizetem, akkor nem fizetek a Szabadságért, és így tovább. Ez az út rossz és a téves. A helyi vezetőknek nem szabad ilyen nézetek rabságába kerülni. Beszélniük kell minden emberrel. Kommunisták vagyunk, vállaltuk a harcot, vállaltuk a lemondást. Ha így van, akkor ne csak szavakban tegyük, hanem a gyakorlatban is. Mindenkinek meg kell mondani: Elvtárs, tudnod kell valamit! A Te forintjaid nélkül nincs forradalmi út!

KERESSÜK A VÁLLALKOZÓKAT!

A párt törvényesen fogadhat el támogatást vállalkozóktól. Ma sok magyar kis- és középvállalkozó van, akiknek rossz a mai kormány, akik védelmet várnak a multinacionális tőkével szemben. Közülük sokan ismerik a Munkáspártot, tudják, hogy még keveset tudunk értük tenni, de akarunk tenni, és beszélünk a gondjaikról, és ez már segítség. Sokan közülük anyagilag is hajlandóak segíteni. Ki pénzzel, ki papírral, festékkel, benzinnel, ki anyagok nyomtatásával. Vigyük el a vállalkozókhoz a mostani anyagunkat! A „Megérte? Ezt akartad?” című anyag a kis- és középvállalkozók szívéből beszél, és sokan hajlandóak megnyitni a pénztárcájukat. De nekünk kell odamenni, akár ismerjük őket, akár nem, nekünk kell kezdeményezni és kérni. Itt sincs helye szemérmességnek, félelemnek, kishitűségnek. Menni fog, csak akarni kell!
  A dolgok összefüggenek. Ha azt látja egy vállalkozó, hogy a párthelységeink elhanyagoltak, az anyagaink igénytelenek, a hangulatunk pesszimista, nem fog segíteni. Ha azt látja, hogy szervezetlenek vagyunk, ha nem vagyunk képesek a saját tagdíjunkat sem összeszedni, aligha fog mellénk állni. Erőt kell sugároznunk, meg kell mutatni, hogy ami tőlünk függ, azt mi megcsináljuk, s ha ez sikerül, számíthatunk mások támogatására is.

KARACS LAJOSNÉ