|
Megkéseltek
szórakozás
közben
három
élsportolót,
2009-ben,
Magyarországon.
Úgy,
ahogyan
ma bárki
mást
is megkéselhetnek.
Az ország
megdöbbent,
felháborodott.
Legjobban
azonban
ismét
miniszterelnökünk
háborodott
fel, de
nem ezen,
hanem a
Magyar Hírlap
egy ezzel
kapcsolatban
megjelent
cikkén.
Tudniillik
az ominózus
hasábokon
konkrétan
le lett
írva,
hogy cigányok
követték
el a bűncselekményt.
Gyurcsány
Ferenc szeret
szerepelni,
főként,
ha azzal
az országot
tönkre
tevő gazságokról
el lehet
terelni
a figyelmet.
Mert az
elmúlt
héten
ki beszélt
arról,
hogy újabb
adóterheket
tesznek
a nyakunkba?
Ki beszélt
arról,
hogy újfent
ezrek veszítik
el az állásukat,
egyre több
ember nem
tudja fizetni
a villanyszámláját,
s a kormány
megint az
ÁFA
emelését
tervezi?
Nem,
mindenkit
az érdekelt,
ki a rasszista,
ki az antiszemita,
ki sérti
meg a sajtószabadságot.
Holott
a probléma
gyökere
az elmúlt
húsz
évben
keresendő,
amely során
megnyomorították
a népet,
eladták
az országot.
Erre
jönnek
a cigánykérdéssel,
ami ugye
„nincs is”.
Frászt.
Igenis van,
és
ezt a problémát
is orvosolni
kell. Aki
olvasta
a miniszterelnökünket
dühítő
cikket,
tudja, ott
az is le
van írva,
hogy nem
általában
a cigányokkal
van baj,
hanem azokkal,
akik bűnöző
életmódot
folytatnak,
vallásra,
nemre, etnikumra
való
tekintet
nélkül.
Totál
elegem van
belőle,
hogy a szocliberális
értelmiség
egyszerűen
tabuvá
teszi a
szót:
cigány.
Miért?
Sokféle
nemzetiségű,
etnikumú
ember él
kis hazánkban
– már
csak a történelem
viharainak
köszönhetően
is – mi
ezen a tagadni
való?
Együtt
élünk
sváb,
román,
tót,
szlovák,
mindenféle
emberekkel.
És
jól
van így!
Az nincs
jól,
hogy a cigányt
romának
kell hívni,
hogy eltusolhassuk:
igenis vannak
kulturális
különbségek.
Tisztázzuk:
a dicsőített
Európai
Unióban
a magyart
bizony nem
magyarnak
hívják.
Hanem Hungarian-nek,
meg Ungarish-nak,
sorolhatnánk.
Ezen miért
nem háborodunk
fel?
A
cigány
magyarul
cigány,
cigányul
roma. Tőlük
vettük
át
a „csávó”
szavunkat
is. Nem
tökéletesen
mindegy?
Az nem mindegy,
hogy drága
kormányunk
a problémát
arra használja,
hogy a saját
sarát
takargassa.
Fasiszta
veszély
után
jól
jön
most egy
kis roma
probléma.
Nekik.
Mert
akkor kell
baloldali
összefogás,
a baloldal
pedig hozza
a nosztalgiát:
ugye, a
régi
rendszerben
mégiscsak
jobb volt,
ezek mégiscsak
az ő örököseik,
szavazzunk
rájuk
szépen.
Hát
nem! Semmi
mást
nem csinálnak,
csak port
hintenek:
nem tettek
semmit az
országért,
sőt, szó
szerint
a csőd szélére
vitték.
Ráadásul
olyan mértékben
teremtettek
szakadékot
az ország
lakosságának
különböző
„rétegei”
között,
ami valóban
a közveszély
felé
visz. Mert
nem az a
megoldás,
hogy családok
mennek szét
jobboldal-baloldal
miatt, nem
az a megoldás,
hogy holnaptól
romát
verünk.
Az a megoldás,
hogy végre
átgondolt
állampolitikát
folytatunk:
nem egymás
között
osztják
szét
a pénzt,
hanem a
dolgozó
ember befizetett
adóját
arra költik,
amire kell.
Oktatásra,
például.
Mert a kulturális
különbségeket
ezzel is
lehet enyhíteni.
Nem szemforgató
álszentségre
van szükség,
hanem valós
intézkedésekre!
Rendre,
fegyelemre,
lakosság-központú
államigazgatásra!
CSEH
KATALIN
|
Megtörtént-e
a
rendszerváltás?
A
konzervatív
(Fidesz)
és
a
szélsőjobboldal
(MIÉP-Jobbik
Magyarország)
részéről
sérelmezik,
hogy
1989-1990
után
csak
átmenetileg
következett
be
a
rendszerváltás.
Szerintük
a
kommunisták
visszaszerezték
a
hatalmat.
Úgy
gondolom,
az
épülő
szocializmus
felszámolásának
kárvallottjai
bőrükön
érzik
ennek
az
állításnak
képtelenségét.
A
kérdés
inkább
manipulatív.
1998-2002
között
(Orbán
Viktor
regnálása)
nem
merült
fel
a
rendszerváltozás
megkérdőjelezése.
A
nemzeti
oldal
akkor
fogja
ismét
elismerni
az
új
formációt,
ha
monopolizálhatja
a
hatalmat.
Egy
radikális
fordulat,
(nagytakarítás)
esetén,
akkor,
amikor
az
MSZP
a
perifériára
szorul,
amikor
nem
lesz
érdemi
beleszólása
az
államvezetésbe,
amikor
a
proletariátus
által
megtermelt
értéktöbblet
őket
fogja
gazdagítani,
amikor
az
uralkodó
osztálynak
„járó”
kiváltságok
őket
illetik
majd
meg.
Mindez
elnyerését
szolgálják
a
2010-ben
lezajló
választások
eredményei.
Valóban,
bekövetkezett
a
rendszerváltás?
Kétség
nem
férhet
hozzá.
Történt-e
fordulat
a
hatalmi-,
a
tulajdon-
és
osztály-,
illetve
az
ideológiai
viszonyokban?
Vagy
minden
úgy
maradt,
mint
volt
1989
előtt?
Ennek
állítása
nem
vakságról,
nem
dilettantizmusról
tanúskodik,
hanem
arról,
hogy
a
„nemzeti”
oldal
elitje
és
a
mellette
álló
radikális
jobboldal
egyrészt
a
választók
megtévesztésén
dolgozik,
másrészt
célja
(amennyiben
hatalomra
kerül)
mindenkit
lehetetlenné
tenni,
aki
érdekeivel
szemben
áll.
Ám
a
rendszerváltásnak
objektív
ismérvei
vannak!
Egy:
a
hatalom
kérdése
A
munkásosztályt
kiszorították
a
hatalomból,
helyére
a
polgárság
került.
Övék
a
törvényhozás
és
végrehajtás
szervei.
Minden
állami,
vagy
regionális
szerv
a
polgári
elit
akaratát
hajtja
végre
–
beleértve
a
rendőrséget,
ügyészséget,
bíróságot.
Nálunk
1989
után
nem
a
feudalizmusból
„jöttek
elő”
a
tőkés
rendszer
csírái
(mint
klasszikus
esetekben),
hanem
a
szocializmus
romjain
az
új
elit
uralma
segítette
világra
a
kapitalista
rendszert.
A
mai
polgári
állam
úgy
tesz,
mintha
össztársadalmi
koordinátor
lenne,
mely
egyensúlyban
tartja
a
létező
antagonizmusokat.
Le
kell
számolni
azzal
az
illúzióval,
hogy
az
állam,
a
hatalom
osztálysemleges,
össznemzeti
érdekek
hordozója.
Kettő:
a
tulajdonviszonyok
kérdése
Az
épülő
szocializmust
a
kollektív
tulajdon
különböző
változatainak
(állami
csoport)
dominanciája
jellemezte.
Ezt
le
kellett
rombolni,
hogy
a
hatalom
létrehozza
a
tőkés
magántulajdont.
Megindult
az
elhíresült
privatizáció,
az
állami
javak
kiárusítása,
a
termelőszövetkezetek
szétverése.
(Eredeti
tőkefelhalmozás
1989-ben:
korrupció,
maffiák
működése,
lobbyzás,
javak
csalárd
átjátszása,
stb.)
P.J.
Proudhon
(1809-1865)
jegyezte
meg:
„a
tulajdon
-
lopás”.
Ez
fokozott
mértékben
igaz
a
mai
magyar
burzsoáziára.
Kell
ennél
több
a
rendszerváltáshoz?
HEGEDŰS
SÁNDOR
|
|
