A MUNKÁSPÁRTI POLGÁRMESTER

Gulyás János mindennapi problémája, hogy a munkanélküliek gondjain hogyan segítsen. Próbálja úgy megszervezni a közmunkákat, hogy minden család részesüljön belőlük. Civil szervezetekkel összefogva folyamatosan pályázatokat ír, hogy a helyiek megélhetési gondjait megoldja. Mégis azt tapasztalja, hogy hiába az önkormányzati akarat, a politikai vezetők sokat beszélnek, többek között a falvak élhetőbbé tételéről – a gyakorlatban nincs előrehaladás.

– Hogyan kerültél a mozgalomba?

– Mindig szerettem az ifjúsági életet, a közösségi összefogást, a közös rendezvényeket, az együttgondolkodást. Középiskolásként lettem a KISZ tagja, majd az egyetemen az alapszervezet titkárának választottak. Munkahelyeimen és a katonaságnál is aktív KISZ-szervező és alapszervezeti titkár voltam, részt vettem a bizottságok munkáiban is. Feleségemet is a KISZ-munkának köszönhetően ismertem meg. A Szekszárdi Egészségügyi Szakközépiskola tanulóinak tartottam tájékoztatót a hatvani építőtáborban. Feleségem harmadik osztályos tanulóként volt jelen, és az elmondottak mellett én is jelentősen lekötöttem a figyelmét. Egyetemistaként lettem az MSZMP tagja, s bár pártfunkciót soha nem töltöttem be, mindig kivettem részem a mozgalmi feladatokból.

– Azok közé tartozol, akik polgármesterként folytatták tanácselnöki munkájukat...

– Miután Ózdról hazaköltöztünk, bekapcsolódtam a helyi közösségi életbe. 1985-ben tanácstagnak választottak, egyúttal felkértek a helyi Hazafias Népfront elnöki feladatainak ellátására. Mindkettőt örömmel végeztem, és talán ennek köszönhető, hogy a nyugdíjba vonuló tanácselnök javasolta, hogy legyek az akkori Borsodbóta – Uppony Községek Közös Tanács tanácselnöke. 1986. május 1-én választottak meg, azóta is betöltöm ezt a tisztséget, 1990-től polgármesterként.

– A Gulyás családot megbecsülte a szocializmus?

– Nagy öröm volt a szüleim számára, hogy két éven belül mind a négy gyermekük megkapta a Kiváló Dolgozó kitüntetést, mi pedig ma is büszkék vagyunk arra, hogy abban az időben ilyen módon is elismerték tevékenységünket. Családunkban mindig érték volt a tisztesség, a becsületes munka. Ezt tanultuk szüleinktől, ezt képviseltük testvéreimmel együtt. Ma is ennek szellemében élek.

– Mivel töltöd a szabadidőd?

– Szabadidőm kevés van, mert a polgármesteri tevékenységgel kapcsolatban nemcsak a napi munkaidőt kell ledolgozni, hanem az egyéb rendezvények is sok időt, hétvégéket is lefoglalnak. A pártmunka is odafigyelést igényel, valóban, sokszor a szabadidő rovására. Nem bánom! Amikor mégis szakítok egy kicsit, akkor az apámtól örökölt szőlőt és gyümölcsöst művelem. Segítenek ebben barátaim és családom tagjai is. Igazi kikapcsolódás fizikai munkát végezni és gyönyörködni a természetben, abban, hogy egy-egy gyümölcs vagy szőlő hogyan fejlődik ki. Emellet szívesen borászkodom és beszélgetek a pinceszomszédokkal a téli kóstolgatások alkalmával.

– Mi a kedvenc ételed?

– Nem vagyok válogatós, és sajnos igen rendszertelenül étkezem. A leveseket, a káposztából és babból készült ételeket szeretem a legjobban, ezért a feleségem mindig gondoskodik róla, hogy legyen belőlük a hűtőben.

– Mik a tapasztalataid az elmúlt idők változásairól?

– 1990-ben nem sok hiányzott ahhoz, hogy bekerüljünk a parlamentbe. A helyi alapszervezetben is sokat dolgoztunk azért, hogy eredményesen szerepeljünk. Gyűjtöttük az ajánlószelvényeket, ragasztottuk a plakátokat, szerveztük a választási gyűléseket. Azóta kevesebben lettünk. Itt Borsodbótán sokan emlékeznek a szocialista rendszer pozitívumaira. Ma mindennapi problémám, hogy a nagyszámú munkanélküli gondjain hogyan segítsek. Úgy próbálom megszervezni a közmunkákat, hogy lehetőleg minden család részesüljön belőle, ezenkívül a különböző civil szervezetekkel folyamatosan pályázunk. Naponta mutatják az emberek a csekkeket, és mondják, hogy nincs miből kifizetni a villanyt, a vizet, nem tudnak ruhát és ennivalót venni a gyerekeknek. Bár vannak a falusi életkörülményeket javító elképzelések, általában a megvalósításuk csapnivaló. A politikai vezetők sokat beszélnek, de a gyakorlatban nem haladunk előre.

– Ha találkoznál az aranyhallal, mi lenne a három kívánságod?

– Nem kérném a három kívánságom teljesítését. Elég lenne, ha Magyarországon mindannyian olyan életkörülmények között élhetnénk, ahol adott a biztos munkahely, a biztos megélhetés.

– Családod támogat munkásságodban?

- Családom tagjai is hasonló gondolkodásúak. Ami a legfontosabb: Borsodbótán még érték az igazi baloldal. Ők az én nagy családom.

– Egészen fiatal korom óta vonzódom a baloldali eszmékhez, figyelem a nehézségekkel küzdő emberek életét, amelynek magam is részese vagyok. Tudom, hogy mit jelent a tanulás mellett munkából élni. 2008. májusában léptem a Magyar Kommunista Munkáspárt tagjainak sorába. Egy hónap elteltével kértem felvételem a Baloldali Frontba is, hogy saját munkámmal is segítsem a fiatalok szervezetének tevékenységét. Óriási élmény volt számomra, amikor három hét elteltével találkozhattam Thürmer Gyulával, a párt elnökével. Később részt vettem a Kádár-megemlékezésen, és életemben először beléphettem a Baross utcai pártközpontba. Ezek az élmények feltöltöttek energiával és bizakodással. Hiszem, hogy sok munkával győzni fogunk.