Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a  jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

KISVÁROSI MAGYAR VALÓSÁG

Minap az egyik magyar város jegyzője megosztotta velem véleményét a város elmúlt húsz évéről. Ne kérdezd, hogy melyik város, úgysem mondom el. Tudhatnád, hogy a mostani Gyurcsányos-Draskovicsos időkben sose lehet tudni.
  Szóval azt mondja a jegyző, hogy húsz éve, a rendszerváltáskor a tanácselnök százmillió forint plusszal adta át a várost a polgármesternek. Akkoriban százmillió jó pénz volt. Mostanság a város adóssága másfél milliárd. Ez meg sok pénz. Húsz éve a városban volt néhány nagy magyar cég. Tudod, ezt hívják nemzeti iparnak. Ma egy-két multi van. Ezt hívják szocliberál iparfejlesztésnek. Húsz éve a tanács egy jól működő intézmény volt. A hatvan valahány fős tanács ellátta a képviseleti funkciókat. A tanácstagok nem feltétlenül voltak szakemberek, de meg tudták ítélni, hogy a város dolgozóinak jó-e a költségvetés vagy sem. Képviselték az emberek érdekeit, döntöttek a stratégiai kérdésekben. A tanács választott egy tizenhárom fős végrehajtó bizottságot, amiben viszont a gazdasághoz és az államigazgatáshoz értő szakemberek voltak. Mellettük dolgozott a hivatal, ahol mindenki értett ahhoz, amit csinált.
  Manapság, meséli a jegyző, az önkormányzat ugyancsak huszonegynéhány fő, de igazából nincs közöttük szakember. Állatorvos, jogász, magánzó van, speciel gazdasági és államigazgatási szakember nincs. Ez nem lenne nagy baj, ha lenne más testület is, ahol szakemberek ülnek. De ilyen nincs. Ilyen helyzetben, a hivatalban nagyon nehéz megkövetelni a jó szakmai szintet. De van itt más is, mondja a jegyző. A 80-as évekre az államigazgatási törvények kiforrottak. Nem volt belőlük sok, a végrehajtásuk átlátható volt. Manapság, folytatja a jegyző, a munkatársaim nem, hogy megtanulni nem tudják a törvényeket, de elolvasni sem, annyiszor hoznak újabb és újabb módosításokat. A bürokrácia pedig elönti a várost. A lakosság száma ugyan csökkent, de az ügyiratok száma hatszorosára nőtt.

GYURCSÁNY EGYENSÚLYOZIK

A centrumban maradni bármi áron, még akkor is, ha nem te vagy a centrum. Gyurcsány régen rájött a polgári politikának erre a trükkjére. A miniszterelnök arról győzköd bennünket, hogy az ő válságrendezési programja az egyetlen üdvözítő. Az egyik oldalon a Fidesz, amely szerinte nem akarja tudomásul venni, hogy áldozatok, az emberek újabb tehervállalása nélkül nem megy, s éppen ezért populista, kalandor. Ez nem új, lévén, hogy a miniszterelnök munkaidejének számottevő részét a Fidesz, és személy szerint Orbán Viktor szidalmazása teszi ki. Félreértés ne essék, most nem a Fideszt védem, csak szerintem a miniszterelnök értelmesebben is eltölthetné idejét. Ami új, az a Reformszövetség programjának bekapcsolása. Gyurcsánynak ez azért kell, hogy megmutassa: ha nem fogadjuk el az ő programját, jön a mumus, a Reformszövetség.
  A Reformszövetség a magyar nagytőke új trükkje. Az elmúlt években a kormányok sorra hoztak olyan törvényeket, amelyek nagyon jók voltak a magyar nagytőkének és külföldi barátaiknak, és nagyon rosszak a munkásoknak, a dolgozó tömegeknek, a kis- és középvállalkozóknak. A magyar nagytőke éppen ezért kitalálta, hogy el kell kenni a nyilvánvaló bűnrészességüket, össze kell mosni a felelősségeket, bűnrészessé kell tenni mindenkit, akit csak lehet. Megcsinálták sajátos úri klubként a Reformszövetséget. Jó név, nálunk minden eladható, amire ki van írva, hogy reform. A klubban csupa olyan ember van, aki személy szerint lehet kiváló, de így együtt rossz üzenetet hordoz. Benne vannak a nagy munkaadói szervezetek főnökei, más szóval a tőke képviselői. Mondjuk, Nagy Tamásra sok mindent rá lehet fogni, de azt aligha, hogy a falusi munkanélküliek képviselője, lévén, hogy ő a Dél-Pest Holding Rt. elnök-igazgatója, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének elnöke. Parragh László is abszolúte kiváló ember, de maga is nagytőkés, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. A derék Demján Sándor is ott van, aki ugyebár a leggazdagabb honfitársunk. Persze ott van a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége egyik elnökségi tagja is. Ha valakinek kételye lenne a klub jellegét illetően, annak elárulom, hogy a Reformszövetség pénzügyi támogatásának biztosítását Demján Sándor vállalta magára. A nagy trükk, hogy belevették a tudomány képviselőit. Azt még megértem, hogy Glatz Ferenc, az MSZP tudományos jolly jokere benne van. Ő mindenben benne van. Azt már kevésbé látom be, hogy az MTA jelenlegi elnöke, Pálinkás József úr miért ült fel ennek az átlátszó trükknek. Hacsak! Na, ezt már nem merem folytatni.
  Amit biztosan észrevettél, hogy éppen azok nincsenek ott, akiknek a hátán csattan az ostor. A baj manapság nem az, hogy a nagytőke nincs képviselve a politikában, a baj az, hogy csak ő van képviselve. Ez a mostani válság nem csupán arról szól, hogy a nagytőke érdekei sérülnek. Arról is szól, hogy milliók élnek rosszabbul, sőt kilátástalanul. Közülük nagyon sokan értik meg, hogy a kapitalizmustól, Gyurcsányostól és Reformszövetségestől együtt, nem várhatják helyzetük javítását.

THÜRMER GYULA