NEM NYUGSZOM BELE A SORSOMBA!

„Az Európai Unió nem a mézes-mázosan beígért Kánaánt hozta, és hosszú ideig nem is fogja hozni. A térség kiszolgáltatott, rabszolgasorsú összeszerelő-államává váltunk. Nincs nemzeti vagyonunk! A nemzet éléskamráját, a mezőgazdaságot és annak minden szereplőjét teljesen összezavarták és szétzilálták. Míg egyre nő a létminimumon, a segélyből és kukázásból élők aránya, az adófizetők pénzéből szemérmetlen módon lehet milliárdos jutalmakat szétosztani” – vallja felháborodással Szabó Imre.

– Hogyan kerültél a mozgalomba?

– Az ifjúsági mozgalom valamennyi szakaszának részese voltam. A szocializmus évei alatt tanulhattam, mindenfajta megalázkodás nélkül, s csak 1982-ben lettem párttag. 1985-től 1989-ig a helyi szövetkezet párttitkáraként is dolgoztam. Szomorúan és kétségbe esve tapasztalhattam meg az új üdvöskék és a reformerek szándékait. Megállítani őket már nem lehetett, de nem tartottam velük. Az MSZMP újjászervezésekor az akkori helyi párttagság nagy része engem választott elnöknek, és új tagok is jelentkeztek. Sajnos a politikai nyomás és a tagság életkori adottságai miatt nagyon megfogyatkoztunk. A kezdetektől részt vettem a munkában a megyei elnökség tagjaként. A 2006-os párt megjelenése hatalmas kárt okozott a mozgalomnak. Tudva hitem igazát és az újraszervezés gondjait, továbbra is a Munkáspárt mellett döntöttem.

– A munkanélküliség keserűségeit is megtapasztalhattad...

– 1996-2005 között mezőgazdasági szolgáltató és kereskedő cégeknél szervizmérnökként és műszaki üzletkötőként dolgoztam, nagyon sok ismerőst és tapasztalatot szerezve – 2005. április végéig... Aztán jött május elseje, a Munka Ünnepe – a munkanélküliségem kezdete. Beleuntam a megalázó pályázatírásokba, a még megalázóbb meghallgatásokba és a nem különb elutasító válaszokba. Egy mai vállalatvezetésben fekély lenne egy magamfajta kommunista munkatárs… Mégsem adtam fel! Jelenleg tanulok és tanítok. Felnőttképző tanfolyamokat szervezek. Nehéz kenyérkereset, nem vagyok nyugodt, zavar a kiszámíthatóság hiánya, a máról-holnapra való létezés, és annak a sok mindennek a hiánya, amit magamnak és családomnak szerettem volna megteremteni.

– Mi a véleményed az elmúlt idők változásairól?

– Az Európai Unió nem a mézes-mázosan beígért Kánaánt hozta, és hosszú ideig nem is fogja hozni. A térség kiszolgáltatott, rabszolgasorsú összeszerelő-államává váltunk. Nincs nemzeti vagyonunk! A nemzet éléskamráját, a mezőgazdaságot és annak minden szereplőjét teljesen összezavarták és szétzilálták. Óriási a társadalmi polarizáció. Míg egyre nő a létminimumon, a segélyből és kukázásból élők aránya, az adófizetők pénzéből szemérmetlen módon lehet milliárdos jutalmakat szétosztani. Ezért sem érzem jól magam! Kis ország vagyunk, de hamarosan semmik leszünk, mert ha az ország alapját jelentő családok tönkremennek és gyermeket nem vállalnak, hová lesz a nemzetünk? Pártok és nézetek sokasága osztja meg az országot, lázasan ügyelve arra, hogy próféciáikkal a való világról messze eltereljék a figyelmet, hogy ki ne ejtsék a munkás szót – még kevésbé a munkásosztály szót, mert ez veszélyes lehet számukra.

– Mivel töltöd a szabadidőd?

– Szívesen kertészkedem. A szőlő, a gyümölcsös és a zöldségeskert mindig ad munkát és szellemi-fizikai felfrissülést. Három gyönyörű unokám van, és ha nálam vannak, együtt töltjük az időt.

– Miket olvastál az utóbbi időben?

– Régebben sok műszaki szaklapot és napilapot járattam, ma már nem tehetem meg. Csak néhányat olvasok. Igazi hobbim a fotózás volt, ezzel kapcsolatban rengeteg irodalmat gyűjtöttem. Lányaim is szívesen olvassák. A jövőben több időt szeretnék erre szakítani én is.

– Ha találkoznál az aranyhallal, mi lenne a három kívánságod?

– Csak egyet kérnék. Legyen az udvaromban az aranytojást tojó tyúk, és nekem kotkodáljon egész napon át! Nagyon vigyáznék rá, nem csak a saját hasznomra, hanem az egész társadaloméra!

– Családod hogyan viszonyul politikai szerepvállalásodhoz?

– Kezdetben velem voltak, szurkoltak. Ma már nem. „Erre van időd, munkát keress, ne politizálj, ezért nem kellesz te sehova!” Hát ezt hozta ez a világ!

– Dolgozó emberként hogyan éled meg a gazdasági válságot?

– Mint szellemi melós, minden más melós sorsát átérezve, tapasztalva, magam is csak keresem a megélhetés lehetőségeit. Újabb lyukat fúrok a nadrágszíjamra, mint ahogyan sokan kénytelenek ezt tenni. De nem nyugszom bele a sorsomba. Ezért vagyok a Munkáspárttal!