BUDAPEST NAGYOBB FORDULATSZÁMON

1.

A Munkáspárt nagy-budapesti aktívaértekezlete egyetért a Központi Bizottság állásfoglalásával a jelenlegi helyzet megítéléséről. A magyar kapitalizmus súlyos válságban van, amelyet tovább nehezít a nemzetközi kapitalizmus válsága. Nem egyszerűen átmeneti válságról van szó, hanem a kapitalizmus, mint társadalmi rendszer belső válságát éljük meg.

2.

A munkások, a dolgozó emberek jelentős része megértette, hogy a kapitalizmus nem jó életet, szabadságot és demokráciát hozott, hanem munkanélküliséget, kiszolgáltatottságot, folyamatos áremelkedést, nélkülözést, a pénz uralmát az élet minden területén. A tőkés körök most megkísérlik a válságot saját érdekeik szerint megoldani. Újabb terheket rónak az emberekre, a gazdagok helyett megint a szegények fognak fizetni. Nem a képviselői és miniszteri fizetéseken spórolnak, hanem a 13. havi nyugdíjon, a kórházakon, a rendelőkön és az iskolákon. Saját jólétüket a dolgozó emberek megadóztatásával és újabb külföldi kölcsönök felvételével biztosítják. A Munkáspárt nem kíván visszaélni a válsághelyzettel, de nem hallgathat, mert azokat képviseli, akik az ország terheit önhibájukon kívül viselik.

3.

A nagy-budapesti kommunisták meggyőződése az, hogy ez az út nem vezet sehova. Húsz év alatt sem sikerült mindenkinek munkát adni. A tömegesen ideengedett külföldi cégek a válság láttán menekülnek, a mi kárunkra igyekeznek saját gondjaikat megoldani. Nincs rend, általános a korrupció, a törvénytelenség. Az eddigi tőkés politika folytatása nem megoldás, a helyzet csak rosszabb lesz.

4.

A dolgozó emberek közül egyre többen ismerik fel, hogy problémáikra nem lehet megoldást találni a tőkés társadalomban. Kisebb-nagyobb változások lehetnek, de érdemi változás nem. A dolgozó emberek, a munkások, a kis- és középvállalkozók, a dolgozó értelmiség csak akkor számíthatnak helyzetük javulására, ha felszámoljuk a kapitalizmust, és új, emberi, igazságos társadalmat teremtünk, a szocializmust. Ez az út járható. Ezt az utat azonban meg kell harcolni. Erőteljesebben, szervezettebben és célratörőbben kell küzdenünk a tőke, a kizsákmányolás és a kiszolgáltatottság ellen. Rá kell ébresztenünk az embereket, hogy harc nélkül nem megy.

5.

A napi politizálásban fel kell használni a Munkáspárt „Megérte? Ezt akartad?” című kiadványát. Tartalma igaz, az emberek szívesen fogadják. Politikai felvilágosító, meggyőző munkánkat új alapokra kell helyeznünk. Az adott szó, az emberi kapcsolatok fejlesztése ad csak lehetőséget a politikai meggyőződésünk, harcunk, célkitűzésünk megvalósítására.

6.

Minden szinten konkrét munkára, hatékonyabb cselekvésre van szükség. Valamennyi kommunistának, vezetőnek meg kell érteni, hogy a békés, nyugodt időszaknak vége van. Eredményt csak akkor érünk el, ha minden vezető, minden párttag és aktivista konkrét pártmunkát vállal és teljesít.

7.

Ki kell lépnünk a sokszor magunk által létrehozott „burokból”. A szocialista forradalmat, a kapitalizmus elleni küzdelmet nem tudjuk megvívni a megszokott, a párthelyiségek falai között vívott kishitű csatáinkkal. Új módszerekre, a helyzet adta új lehetőségek kihasználására kell munkánkat építeni.

8.

Bátrabban meg kell szólítani a munkásokat, a dolgozókat. Ők a mi bázisunk. A munkásokhoz, a dolgozókhoz kell szólni, az elbocsátások, az üzemek, a gyárak bezárása kapcsán. A hitelcsapdába esett családok gondjainak megoldásában, az okok feltárásában, nagyobb felvilágosító munkát kell vállalnunk. Úgy, ahogyan ezt teszi a párt egy kis forradalmi csoportja az esztergomi Suzukiban, a budapesti Tungsram-ban, egyre több, de még mindig kevés helyen.
  A kerületekben, a településeken még meglévő termelő üzemek kijáratainál, műszakváltáskor kell nekünk építkezni, kapcsolatot teremteni. A párt propagandaanyagait céltudatosabban, és meggyőző szóval kell terjeszteni, az emberek kezébe adni. A Munkáspárt társadalmi bázisa, a munkás, dolgozó ember, a munkanélkülivé váló fiatal, őket kell megcélozni és közöttük kell támogatóinkat keresni. Erőinket csak elpocsékoljuk, ha a 15-20 éve már nyugdíjban lévő, politikánktól már régen eltávolodó nyugdíjasok körétől várjuk a csodát. Politikai érdekeikről már régen színt vallottak. Akik nézeteinket támogatják, azok velünk vannak, bíznak bennünk, őket ismerjük. Az idősebbek nagy többsége mást képvisel, máshová szavaz, ott bázisunk növelésére nincs remény, erőfeszítéseink ott elhalnak.  

Folytatás a 9. oldalon