|
|
Mi
a
bal
szemünkkel
nézünk
a
világra.
Így
sok
mindent
észreveszünk,
amit
csak
a
jobb
szemünkkel
nem
látnánk.
Másként
is
látjuk
a
világot,
mondjuk
úgy,
balszemmel.
Ezután
minden
számunkban
elmondjuk,
miként
is
látjuk
az
éppen
esedékes
eseményeket
a
saját
politikai
értékítéletünk
alapján,
balszemmel.
|
„SZÉP, ÚJ MAGYARORSZÁG”
Szilveszterkor nem volt semmi politika. Legalább is hivatalosan nem. Voltak persze apróságok. Az egyik TV-állomáson Hofi Géza régi számát adták a szovjet és az amerikai űrhajó összekapcsolásáról. Tudod ebben ma mi a politika? Nem az, amit Hofi mond. A közönség a politika. Látszott, hogy az akkori közönség nem fizetett tapsolókból állt, mint manapság. Jegyet váltottak, így ott voltak. És önfeledten tapsoltak. Másnap is volt ugyanis munkájuk, megélhetésük, az ennivaló sem volt gond. De nem is ezt akartam mondani. Egyik-másik televízióból szinte sugárzott a derűlátás, hogy jövőre bizony új élet kezdődik a Duna-Tisza táján. A Duna Televízióban Balázs Péter, a szolnoki színház általam egyébként nagyra becsült igazgatója szinte belénk szuggerálta, hogy az új évben nagy változások lesznek, szinte egy szép, új Magyarországon fogunk élni. Nem akarom senkinek a kedvét elrontani, de nem fogunk. Illetve egyesek fognak, mások meg nem. A Fidesz talán többeknek és főleg másoknak fog juttatni az ország kenyeréből, mint az eddigi szocialisták és liberális barátaik. A sort azonban nem a munkástömegekkel, a dolgozókkal, a szegényekkel fogja kezdeni. Számukra csak akkor lesz szebb ez az ország, ha maguk is beleszólhatnak sorsuk eldöntésébe. Tavasszal a lehetőség adott lesz erre. Élni kell vele. Rajtunk, a dolgozó emberek millióin múlik, hogy élünk-e vele.
RENDŐRSÉGI PÉNZSZÓRÁS
Szeretett kormányunk a két ünnep között sem aludt. Tartalmas kis sajtóanyagot adtak közre a január 1-től életbe lépő ilyen-olyan változások magyarázására. Vannak közöttük igazi csemegék. 13 ezer, a közterületen szolgáló rendőrt, például, „toleránsabb, empatikusabb és előítélet-mentesebb” fellépésre fognak átképezni. Mi az én gondom? Először is, hogy nincs rendőr az utcán. Néha láthatsz rendőrautókat divatosan rövid hajú, mondhatni, kopasz rendőrökkel, és slussz. A kettő nem ugyanaz. Másodszor, a rendőrt nem arra képzik ki, hogy segítsen, hanem, hogy büntessen. Többségünknek viszont éppen segítségre lenne szüksége. Példának okáért a házaink, lakásaink megvédésében, abban, hogy este biztonságban ki lehessen menni az utcára. Harmadszor, a rendőr messze elkerüli azokat, akiknek nem segíteni kellene, hanem fellépni ellenük, mert a rendőr sem hülye, nem keresi magának a bajt. Az ügyészség, a bíróság, az állam nem áll mellette, és ezt ő tudja. Sok rendőr hiányzik, tudom, és a rendőr sem a fán terem. Amíg lesznek új rendőrök, lenne néhány ötletem. Ingyen adom őket. A rendőriskoláktól kezdve az ORFK-ig vezessék be a reggeli tornát! A bűnözővel szemben nem árt, ha a rendőrnek van fizikai ereje is. Ma nincs. A bürokráciát gyarapító rendőröket vezényeljék az utcára! Nem lennének elegen, de máris többen lennének. A rendőrnek adjanak tisztességes, hordható, egészséges, és nem utolsó sorban egyenruhának látszó egyenruhát! A mai egyik feltételnek sem felel meg. Tiltsák meg az intézkedő rendőrnek, hogy keresztnevén szólítsa az állampolgárt! Ez sértő is, megalázó is, és semmi sem indokolja. Ezek nélkül az, amit a kormány most akar csinálni, nem más, mint fölösleges pénzköltés, ha tetszik, rendőrségi pénzszórás.
AZ ELSŐ LAKÁS
 Karácsonykor egy fiatal taxissal hozott össze a sors. A pártközpont épülete elé rendeltük. Még sohasem találkoztunk, nem is ismert meg. Ez egy cég? – kérdezte bájosan. Egy párt! – mondom. És maga mit csinál itt? – folytatja a karácsonyi csevegést. Én vagyok az elnök errefelé – igyekszem humorosabbra fogni. És mit csinálnak itt? – firtatta a taxis. Például azért dolgozunk, hogy magának jobb legyen. Vagy semmi gondja manapság egy taxisnak? – váltottam én is komolyabbra. A fiú hosszasan gondolkodott. Az öreg taxisok azt mondják, hogy régen jobb volt, de én nem tudom – osztotta meg egy kételyét. Ne is törődjön a múlttal, mondom, azt döntse el, hogy ma jó-e Önnek! – viszem tovább a beszélgetést. Az idén vettem lakást, nem nagy, de a miénk! – dicsekedett. Készpénzre vették? – kérdem. Egy fenét, ennyi pénz a világban sincs, hitelre! – válaszolta a taxis. Mi lesz, ha holnap kirúgják, és nem tudja fizetni a kölcsönt? – teszem fel neki a számunkra megszokott, de a taxist meglepő kérdést. Akkor nagy baj lesz! – mondta három perc gondolkodás után, s érződött, hogy ezzel a perspektívával most nézett először szembe. A Munkáspárt ezért akarja, hogy minden fiatalnak járjon az első lakás. Az állam építsen sok lakást, és olcsón adják el a fiataloknak – idézem a programunkat. Lassan a szervizhez értünk, ahova indultunk. Hogy hívják a maguk pártját? Mi kell, ahhoz, hogy bejussanak? – kérdezte búcsúzóul. Először találkoztunk, talán nem utoljára.
THÜRMER GYULA
|
