|
Tovább harcolunk!
Ma nem csak arról a harcokkal teli 20 évről emlékezünk meg, ami mögöttünk áll. Igen, úgy érzem, mondhatom, hogy mögöttünk, mert a mozgalomban nincs én, csak mi. Mi álltuk a sarat! Szembementünk mindennel, amit az „új” rendszer hozott. Szembementünk nem csak azért, mert a szívünk, eszünk, és hűségünk a szocializmusba vetett hitünk hajtott, hanem azért is mert tudtuk… tudtuk, hogy a helyes út egy közösségi társadalom útja, ahol nem a pénz az úr, nem az önös érdek, hanem az ember, a tisztesség és a munka. Ti, mi, akik itt vagyunk, akik a mai napig nem hajlunk meg a tőke és a profit álságos, negédes „nagysága” előtt.
Harcostársaim! Igen, úgy gondolom, ez a helyes kifejezés! A két évtized mutatja, megmásíthatatlanul igazolja, hogy csak egy út van! Nincs kompromisszum, nincs megalkuvás, nincs lehetőség és esély sem arra, hogy lepaktáljunk a tőkével! Ebből kifolyólag csakis a szocializmus lehet a mi egyetlen utunk. Egy olyan út, aminek újra az elejére kerültünk, annak ellenére, hogy már jártunk ezen az úton. Búsulni, legyintve feladni nem szabad és nem is lehet! Nem baj, hogy újra az elején vagyunk. Fogjuk fel egy új lehetőségként, egy új esélyként. Mert mi a múlt hibáiból tanulunk, a jelenben alkotunk, és a jövőbe nézünk!
A múlt emlékeztet arra, honnan is jöttünk. Figyelmeztet arra, hogy sosem szabad elfelejteni gyökereinket.
A jelen acélozza elménk, öklünk, testünk. Kineveli az új kádereket, tanít minket, milyen is a kapitalizmus, mi, ki az ellenség. Tanít az osztályharcra, és örökké belénk vési, akár egy stigmát, hogy amíg vannak osztályok, lesz osztályharc is.
És a jövő. Sokan bizonygatják, hogy ők bizony látják a jövőt. Hát én nem! Azonban nem is kell, és nem is lehet. Minden tettünk, akár a legapróbbak is, folyamatosan formálják a jövőt, ha tetszik - a sorsot. Mi vagyunk a sorsunk kovácsai, ezáltal a jövőnk formálói. A jövő olyan lesz, amilyenné tesszük. Hát tegyük vörössé, tegyük igazzá, tegyük boldoggá!
Elvtársak! Itt állok lassan 23 évesen. És ígérem, hogy itt fogok állni, de lehet csak ülni, 43 évesen is, és 63 évesen is. Azt, hogy mi lesz, senki sem tudja, de azt, hogy mit szeretnénk, annál többen! Azonban nem elég tudni, akarni, gondolni! Csinálni, tenni kell érte, mert különben csak szavak maradnak egy barnuló könyv lapjain.
Én azt mondom, ezen könyvek lapjai, mint a fény a sötétben, mutatja az irányt, az igaz helyes irányt, amin vagyunk, és járunk.
Boldog születésnapot Munkáspárt, és a Baloldali Front nevében gratulálok mindany-nyiunknak a 20 évért!
SZABÓ TAMÁS
|
