|
Húsz esztendeje, 1989. december 17-én született újjá a Magyar Kommunista Munkáspárt. Sok ezer tisztességes kommunista, becsületes, egyszerű ember vállalta, hogy nemet mond a kapitalizmusra, kitart a szocializmus mellett.
Sokan voltak, sokan voltunk. Munkások, bányászok, akik számára munkát, életet, kiszámítható jövőt biztosított a szocialista nagyipar. Jöttek termelőszövetkezeti parasztok, tsz-elnökök és agrárértelmiségiek, akik nem akarták veszni hagyni a magyar mezőgazdaságot. Csatlakoztak tanárok, tanítók, mérnökök, más értelmiségiek, mert érezték, hogy nem akarják a rendszerváltást. Jöttek egykori munkásőrök, rendőr- és állambiztonsági tisztek, katonák, tanácsi alkalmazottak, pártmunkások, szakszervezeti funkcionáriusok, akik a néphatalom védelmére, a dolgozó nép szolgálatára esküdtek fel. A Munkáspárt újjászületése az ő történelmi érdemük. Nagyszerű tettük emlékét megőrizzük, és erőt merítünk belőle mai harcunkhoz.
 Mit értünk el húsz év alatt?
A tőke és a szocializmust eláruló erők minden támadásával szemben megvédtük a pártot. Más pártok eltűntek, a Munkáspárt viszont él és küzd. A kapitalizmus ellen lázadó és harcolni akaró dolgozó embereknek van kire támaszkodniuk.
Megvédtük a párt kommunista, marxista-leninista arculatát. Nem adtuk fel a küzdelmet a kapitalizmus ellen, nem lettünk megalkuvók, nem kértünk a tőkések kegyeiből, ahogyan ezt tették sokan mások. Nem lettünk egyetlen tőkés párt szövetségese sem.
Megtanultunk harcolni a tőkés társadalom viszonyai között. Tudjuk, hogy kell az embereket meggyőzni, hogy kell részt venni a polgári demokratikus választásokon, hogy kell gyűléseket rendezni az utcán, a piacokon, a gyárkapuk előtt.
Megteremtettük a párt aktivista gárdáját, helyi és országos vezetőit, akik hosszú évek óta tisztességgel és becsülettel irányítják a párt életét.
Következetes politikánkkal, a dolgozók melletti kiállással elértük, hogy az emberek becsüljenek bennünket. Ez nagy eredmény, óriási erkölcsi tőke, amelyre bizton építhetünk.
Tekintélyt és megbecsülést szereztünk a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban. Becsülik kitartásunkat, ragaszkodásunkat a proletárinternacionalizmushoz. Biztosítjuk barátainkat, hogy a jövőben is számíthatnak ránk!
 Mit nem értünk el húsz év alatt?
Nem tudtuk visszafordítani a kapitalizmust, bár szerettük volna. Küzdöttünk a privatizáció ellen. Tiltakoztunk a NATO-csatlakozás ellen. Elmondtuk fenntartásainkat az Európai Unióval szemben. Igaz, nem tudtuk megállítani a tőke előrenyomulását. Idehaza nem voltak hozzá szövetségesek. A munkásosztály harci szervezeteit, a szakszervezeteket legyengítették, megfosztották jogi és politikai fegyvereik javától. A tőkés világ meghatározó erői pedig mielőbb szilárd kapitalizmust akartak Magyarországon, és erre nem sajnálták a pénzt.
Nem jutottunk be a parlamentbe, s elveszítettük pozíciónkat az önkormányzatokban. Az elkövetett hibákra, a szervezetlenségre, a tehetetlenségünkre, a munkát akadályozó személyes konfliktusokra nem keresünk mentségeket. Nem magyarázkodunk azzal sem, hogy túl sok mindent kellett legyőzni szemléletünkben a múltból, bár ez igaz. De nem eshetünk kétségbe, hiszen tudjuk: a tőke a megszerzett hatalmát védi velünk szemben olyan hatalmas fegyverekkel, mint a média, a pénz, a választási rendszer. Tovább kell küzdeni, megértetve a dolgozó emberekkel, hogy csak akkor számíthatnak jobb életre, ha bejuttatják a Munkáspártot a parlamentbe.
Nem váltunk tömegpárttá, de esélyünk sem volt erre. A dolgozó embereket becsapták, manipulálták. Elhitették velük, hogy a szocializmus rossz volt, a kapitalizmus meg jó. Elhitették azt is, hogy továbbvisszük mindazt, ami jó volt a szocializmusban, és hozzátesszük azt, ami jónak tűnik a kapitalizmusban. Sokan hitték el, hogy ez így lesz. Nem így lett!
Nem tudtuk magunkkal vinni gyermekeinket. Voltak, vannak és lesznek kivételek, azok a tagjaink, akik példamutatásukkal hozták családjaikat sorainkba, de, sajnos, ez a kisebbség. Féltettük gyermekeinket a kapitalizmus következményeitől, távol tartottuk őket a konfliktusoktól. De valami itt is elindult. Megjelentek az unokák, akik számára a szocializmus már történelem, de ma szembesülnek a kapitalizmus megannyi problémájával, a tandíjjal, a munkanélküliséggel. Értékeket keresnek, és a mi kötelességünk, hogy értékeket adjunk.
 Változik a világ
A világ változik. A tőkés világ válságban van. Következményeit valamennyien látjuk. Egyre többen vagyunk, aki elveszíti állását. Egyre többünk lakását árverezik el, mert nem tudjuk fizetni a ránk erőszakolt hiteleket. A kapitalizmus beteg, és nem gyógyítható. Nem gyógyítható, mert a tőke önzése, kapzsisága, uralkodási vágya a kapitalizmus lényegét jelenti. A tőke mindent maga alá gyűr, az országokat, az embereket, a természetet. A tőke számára csak egy dolog a fontos: a haszon, a profit, a minél több pénz. Bármi áron!
A dolgozó emberek most kezdik igazán érteni, mi is a kapitalizmus. Most, amikor a munkanélküliség, az áremelkedés nyomorba taszít milliókat. Most, amikor már tudjuk, hogy sem a tőkés rendszerváltás, sem az ország csatlakozása az Európai Unióhoz, nem hozott jobb életet, sőt rosszabbul élünk, mint húsz esztendeje. Most, amikor sokan ismerik fel a Munkáspárt igazságát.
A kapitalizmus nem hal el önmagától, sem a világban, sem Magyarországon. Harcolni kell ellene. A tőkés rendszerben csak az a miénk, amit kiküzdünk magunknak. A húsz éve kezdett küzdelmünket nem adhatjuk fel, és nem adjuk fel! A kapitalizmus bajait csak a kapitalizmus felszámolásával, a forradalom útján lehet megoldani. Magyarország ma olyan helyzetben van, az emberek nyomora és elkeseredettsége olyan mértéket ölt, hogy bármi megtörténhet. A Munkáspártnak készen kell lennie a forradalmi harcra.
A tőke minden áron el akarja kerülni a szocializmus erőinek megerősödését. Beveti becstelen fegyverét, a szélsőjobboldali erőket, amelyek álkapitalista, zsidó- és cigányellenességükkel, soviniszta, gyűlölködő magatartásukkal igyekeznek megnyerni az elkeseredett embereket. Ha mi erősebbek leszünk, van esélyünk megfékezni a szélsőjobboldalt. Tegyük hát!
A párt sorsa a mi kezünkben van. Ha összeszedjük magunkat, ha fegyelmezetten dolgozunk, ha mindannyian a legtöbbet adjuk a pártnak, amit csak adhatunk, ha vállaljuk az áldozatot és pénzünkkel is segítjük a pártot, kihasználhatjuk a történelmi lehetőséget, és jól szerepelhetünk a választásokon. Ha nem, kárba veszhet minden, amiért húsz éven át dolgoztunk.
Mi, a Magyar Kommunista Munkáspárt Központi Bizottságának tagjai, a párt születésnapján résztvevő kommunistákat, minden elvtársunkat, minden barátunkat arra hívjuk fel, hogy folytassuk a harcot. Tovább a megkezdett úton! Tovább a pártért, a szocializmusért!
|
