Cikkek
 

INTERJÚ

A KISZOLGÁLTATOTT EMBEREKNEK EGY SZERVEZETE VAN: A MUNKÁSPÁRT!

BESZÉLGETÉS SZABÓ ZOLTÁNNAL,
SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE 3. SZÁMÚ VÁLASZTÓKERÜLETÉNEK JELÖLTJÉVEL


Szabó Zoltán

1954-ben született Debrecenben. CNC esztergályos szakmát tanult, majd elvégezte a marxista középiskolát. Nyíregyházán járt Marxista Egyetemre, amire máig büszke, hiszen olyan szellemi fegyvertárat birtokolhat, amit manapság kevesen mondhatnak magukénak. Az 1989-es ellenforradalom után a Munkáspárt nyíregyházi, városi alelnöke, később elnöke és megyei ügyvezető alelnöke. Hosszú ideig képviselte a kommunista pártot az önkormányzatban. Nős, két gyermek édesapja és három unoka nagypapája. Jelenleg gépi forgácsolóként dolgozik.

Szabó Zoltán munkásnak született, s ma is az, hiába végzett középiskolát, egyetemet. A rendszerváltás tragikusan érintette: kényszervállalkozó lett, tönkrement, újra kizsákmányolt kétkezi munkásnak állt. Tökéletesen érti és megéli az egyszerű emberek helyzetét: „Szabolcsban nagyobb a munkanélküliség, mint a rendszerváltáskor. A nagyobb üzemek külföldi kézben vannak. Mikor vége az adókedvezménynek, továbbállnak. Ez is jó módszer az emberek kiszipolyozására. Az ember pedig félti a munkahelyét, és nem szól vissza, nem lázong. Teljesen mindegy, hogy autóalkatrészt vagy kirakós játékot gyártanak. A játék a mi bőrünkön készül, de a mi bőrünkre játsszák a „nagy kirakós játékokat” is.”

– Hogyan kerültél a pártba?

– Természetes módon. Munkás voltam, vagyok. Itt volt, itt van és itt lesz a helyem.

– Hogyan érintett a rendszerváltás?

– Tragikusan. Összedőlt körülöttem a világ. Akkor pártcsoportbizalmi voltam, többször mondtam, hogy vigyázzunk: kapitalizmus lesz. Reformokra szükség volt, de rendszerváltásra nem. A meglévő jó rendszert kellett volna még jobb szocializmussá tenni. Vendégként a kongresszuson is jelen voltam, sajnos szavazati jogom nem volt.

Kényszervállalkozó lettem, mint akkoriban sokan. Nyíregyházán volt egy büfénk, de nem jött be, így visszatértem a szakmámhoz. Reggeltől estig dolgozom. Feleségem és lányom is munkanélküli. Ezt hozta nekem a szépnek hazudott, új világ.

– Látod pozitívumát az elmúlt húsz évnek?

– A kapitalizmus a kétkezi munkásnak nem hozott semmi jót. Munkanélküliséget és megélhetési gondokat igen. De nem csak a munkásnak! A társadalom nagy részét döntötte kilátástalan helyzetbe. A szakszervezeti mozgalmat is szétzilálták. Van ma a vasipari munkásnak szakszervezete? Ha van, akkor mit csinál? Van ma a kis cégeknél dolgozó kiszolgáltatott embereknek szakszervezete? Van ma a kölcsönzött dolgozónak szakszervezete? Nincs, mert úgy van kitalálva a rendszer, hogy ne legyen. Bár nehéz erőfeszítések árán lehetne. Ma a munkásnak, a kiszolgáltatott embereknek csak egyetlenegy szervezete van, és ez a Munkáspárt.

– Mi a véleményed az elmúlt idők változásairól?

– Privatizálni akarják a BKV-t, a Postát, és ki tudja még mit, a maradékból. Amennyiben ez megtörténik, a szakszervezeteket is szétrombolják, megszüntetik. A multik nem engedik tevékenykedni az érdekképviseleteket, rájuk úgy látszik, nem vonatkoznak az európai játékszabályok. Ennek a velejéig korrupt és romlott világnak a szörnyszülöttje a szélsőjobb, az erőszakkal való fenyegetőzés, az elidegenedés és elembertelenedés. Az emberek nem elég szegények ahhoz, hogy felfogják a helyzetüket? Az emberek annyira elszegényedtek, hogy már gondolkozni is elfelejtettek?

– Milyen ma az élet Szabolcsban?

– A szocializmusban a cigányoknak volt munkájuk és lehetőségük a felemelkedésre. Ma mi van? Nézzünk körül! Szabolcsban nagyobb a munkanélküliség, mint a rendszerváltáskor, amikor a nép tönkretétele elkezdődött. A nagyobb üzemek külföldi kézben vannak. Mikor vége az adókedvezménynek, továbbállnak. Ez is jó módszer az emberek kiszipolyozására. 78 000 forintért addig dolgoztatnak, míg ki nem lóg a nyelved. Az ember pedig félti a munkahelyét, és nem szól vissza, nem lázong. Teljesen mindegy, hogy autóalkatrészt vagy kirakós játékot gyártanak. A játék a mi bőrünkön készül, de a mi bőrünkre játsszák a „nagy kirakós játékokat” is.

– Mivel foglalkozol szabadidődben?

– Egész napi munka után nem sok időm marad. Végzem a pártmunkát, s a ház körül van egy kis kertem, abban dolgozom.

– Miket szoktál olvasni?

– A Szabadságot és klasszikusokat. Mostanában erre sem jut időm. Emilé Zola egyik legkedvesebb íróm. Művei közül a Nana, a Tisztes úriház, a Patkányfogó a kedvenceim. Ő valóban az emberiség lelkiismerete volt. Kár, hogy mostanában nem tartozik a legolvasottabb szerzők kö­zé. Mi, kommunisták sokat tanulhatunk tőle. Vádirata a hadvezetés és az ország vezetése ellen talán halálának is oka. Tökéletesen leírja annak a társadalmi rendszernek minden mocskát, amelyben élt. Kísértetiesen hasonlít erre a maira.

– Hogyan végzitek a pártmunkát?

– Szórólapozunk és gyűjtjük a kopogtatócédulákat. A szórólapozás nagyon fontos. Mivel el vagyunk zárva a médiától, csak ilyen formában mondhatjuk el, hogy mit akarunk, hogyan akarjuk jobbá tenni az ország életét. Tudom, hogy ennek a munkának be fog érni a gyümölcse. Jó alkalom ez az időszak arra, hogy szimpatizánsokat szerezzünk. Tájékoztató anyagainkat, a párt programját minden lakásba el kell juttatni, ezért járjuk a falvakat és városokat.