Aktuális Cikkek
 

MAGYARORSZÁG

ÁRMÁNYÜNNEP MÁRCIUS 15-ÉN

Nemzeti lobogó, árpádsáv és pártjelvény. Budapest utcáin ez fogja jellemezni 2010. március 15-ét. Kossuth és Petőfi szavaiban, Széchenyi gondolataiban mindenki megtalálja majd, hogy miért ő a szép és jó, s miért érdemes, sőt kell gyűlölni a másikat. Az utóbbi természetesen sokkal fontosabb szempont.
    Magyar Szocialista Párt, Fidesz, Jobbik. Ja, s MDF, amennyiben összeszednek tucatnyinál több embert a Bem szoborhoz.

MAGYAR SZOCIALISTA PÁRT

Az MSZP sohasem ünnepelte igazán március 15-ét. A ma már Gyurcsány Ferenc által irányított szocialista pénzmosó, a Táncsics Alapítvány – szép nevek szégyentelen bitorlása születése óta jellemezte e pártot – kiosztott néhány díjat baráti színésznek, tollnoknak és ilyeneknek. Bajor, Debreceni, Havas, vagy aki arra jár. Arra nyal.
    
A szocialisták nem szeretnek embereket utcára vinni, mivel rettegik a tömeget. A tömeg forradalmat szülhet. A forradalom elsöpörhet. S ami a legfontosabb: forradalom alatt ugyan lehet lopni, de kormányozva mégis csak kényelmesebb. Az MSZP-nek nincsenek ideáljai, elvei, ott csak a bankszámlaszám jelent erkölcsi mércét.
    
Most március 15-én mégis lesz emeszpés nagygyűlés a Pilvax kávéháznál. Hiába, szeretnek kisajátítani történelmet. Sminkelt arcú Mesterházy Attila majd az „egységes baloldal” jelöltjeként tündököl, kretén jelszavát szajkózva, miszerint többen vannak, mint gondolnánk. Helyesen: többet loptak, mint gondolnánk.
    
Az MSZP-nek eddig március 15. egy okból kellett: lehessen balhét kreálni. Ezért tették most is a gyűlésüket közvetlenül a Fidesz és a Jobbik megmozdulása mellé. Ha balhéra figyel a plebsz, kit érdekel a lopás?

FIDESZ

A Fidesz sok mindent akar, csak balhét nem. Orbán Viktorék jó évtizede sajátították ki maguknak a nemzeti tudat egyetlen letéteményesének szerepét.
    
Persze nem volt nehéz: a szocialisták köptek és köpnek a hazára, ha az nem jövedelmez. Na, ne higgyük azt, hogy a Fidesz politikusok László királlyal fekszenek és Mátyással ébrednek, zömük valószínűleg századukat sem tudná megnevezni. Széchenyit és Deákot is bankóról ismerik főleg. De az MSZP annyit ártott, hogy a hányingert keltő kisebbik rossz is üdvözít és őszintének hat.
    
A Fidesz győzelmet fog ünnepelni 15-én, bölcsen elvíve gyűlését a Tabánba. Ügyes fideszes pr-os talán még azt is megmagyarázza, hogy mit keres ott Dózsa György emlékműve. De hát történelem-kisajátításban a polgári párt is otthon van. Balhé nem lesz. Balhét más akar.

JOBBIK

A Jobbik túlnőtte magát. A Fidesz által a MIÉP gyengítésére létrehozott párt az MSZP pénzügyi és média támogatásának köszönhetően óriássá nőtt. Összegyűjtött mocskot és az elmúlt húsz évtől megkeseredett gyenge embert egyaránt. A Jobbiknál nincs jobb, a Jobbiknál nincs magyarabb, a Jobbiknál nincs befolyásolhatóbb. Vona Gábor és barátai március 15-ben is a lopós cigányt látják, egyetlen üzenetük a bűnbakkeresés. S igen, ők szeretnének balhét, ők szeretnének égő kukákat és égő tévé-székházat. A gyurcsányi forgatókönyv erősítette fel őket, most hasonló megrendelésre tesznek a kétharmados Fidesz-többség ellen.

MSZP. Fidesz. Jobbik?
Mi közük ezeknek március 15-höz?
Semmi.
Mindhárom burzsoá, tőkés párt.
Lopni szeretnének, miért pont a történelmet hagynák ott?

„Szabadság! Szerelem!”

A Világforradalom, a Szabadság, a Szerelem legnagyobb magyar költője, aki szerb-szlovák családból származik, egyedülállóan ötvözi műveiben a hazafiságot és az internacionalizmust.
   Élete és költészete tökéletes egységet alkot. Úgy élt, ahogyan írt. Petőfi Sándor nem volt demagóg. Élete egy XXI. századi magyar fiatal életéhez hasonlít. Voltak gazdag és sanyarú napjai, volt jólöltözött és éhező rongyos, volt statiszta a Nemzeti Színházban és tífuszos katona. Forradalmárként halt meg, de költőként él az örökkévalóságban. A különböző politikai divatok igyekeztek kisajátítani maguknak, nemtetsző verseit elhallgatva. De Petőfit nem lehet elhallgatni, sem elhallgattatni.
   Ő nemcsak március 15-én van jelen, hanem a mindennapokban figyelmeztet.

  “Megint beszélünk, csak beszélünk,

    A nyelv mozog, a kéz pihen:

    Azt akarják, hogy Magyarország

    Inkább kofa, mint hős legyen.”

   Őszinte szavak ezek, melyek hozzájárultak ahhoz, hogy elbukjon a képviselőválasztáson, s melyek hozzájárulnak mai tisztánlátásunkhoz, lángra gyújtják az igaz szíveket.

   Petőfi harsányan emlékeztet: „Nem hallottátok Dózsa György hírét?!”