|
 A törvény előtti egyenlő elbírálást sokan furcsán értelmezik.
Mitől kaphat akár néhány évet is a „tyúkot lopó” kisember, s mitől kaphat felfüggesztettet, egyszerű pénzbírságot az, aki milliókat, milliárdokat sikkaszt az adófizetők pénzéből?
Miért tehetnek meg egyesek akármit, pusztán azért, mert mentelmi joguk vagy diplomáciai mentességük van? S egyáltalán, hogyan fér meg ez azzal a gondolattal, hogy „jogos tulajdonosuk” alapvetően a köz ügyeiben tevékenykedők széles rétege?
Ugye az alapvető gondolat helyesen az lenne, hogy a közügyekért felelős személyek arra esküdtek, hogy a „köz”, esetünkben a magyar emberek érdekeiért felelősséggel eljárnak.
Felelősséggel, tehát az általuk képviseltek gondját-baját szívükön viselve dolgoznak.
Felelősséggel, tehát számonkérhetően dolgoznak azért, hogy az ország szekere előre haladjon.
Felelősséggel, tehát nem a saját és haverjaik zsebére dolgoznak, hanem azért, hogy „az istenadta nép” felnézhessen rájuk, mint anno Széchenyire.
Szép mese.
A nagy mese az, hogy nem visszahívhatók, nem felelősségre vonhatók azok az emberek, akik a „nép nevében” bármilyen bűncselekményt büntetlenül elkövethetnek.
Magyarországon már végképp nincs mese.
Persze ez nem azt jelenti, hogy nincsenek „nagy mesemondóink”, lassan bármelyik parlamenti politikusunkra igaz a jelző. S már nem is az a lényeg, hogy nem lehet egy napon említeni őket Benedek Elekkel: a baj ott kezdődik, hogy hisznek nekik.
Hisznek, mert hinni akarnak. Nekik hisznek, nem a szemüknek, ahogyan a vicc is tartja.
Szegény Kulcsár Attila évek óta, Antal Attila csak néhány hete „senyved” házi őrizetben. Borzalom! Elsikkasztottak néhány milliárdocskát, hát a hajlékuk bizonyára szegényes, kenyér is csak ritkán juthat a vizük mellé…
S a drága Hunvald György példáját tekintve (aki ugye még most is kapja tiszteletdíját a jó MSZP-s önkormányzati vezetőknek köszönhetően) valószínűleg ilyen-olyan, pitiáner párszázezres bevételeik mindmáig akadnak…
De melyikünk is ne maradna otthon szívesen, ha ezért kvázi még fizetnek is..?
Hagyjuk a viccet.
Aki „sikkaszt”, az konkrétan más elbírálásban részesül, mint aki „eltulajdonít”.
Miért is?
Mindkét szó a lopás szinonimája.
De hazai jogrendünkben az állami vagyonból sikkasztónak sokkal több barátja, ismerőse, befolyása van, mint annak, aki eltulajdonított egy farzsebből kilógó pénztárcát.
Tény, a pénztárca konkrétabb – fáj nagyon annak, akinek benne volt a kicsi nyugdíja.
S pont ezért nem engedik, hogy lássuk, nemzeti szinten mennyire kellene személy szerint mindannyiunknak fájnia annak, hogy minden befizetett fillérünket ellopták mindenféle hazugságok örve alatt.
Ebbe kellene belegondolni!
Személy szerint fáj, hogy nincs kórházi ágy? Igen! Személy szerint fáj, hogy csak a gazdag gyereke mehet iskolába? Igen! Személy szerint fáj, hogy nincs munkahely? Igen! Személy szerint fáj, hogy nem tudjuk kifizetni a villanyszámlát? Igen!
Soroljuk még?
Minek…
Személy szerint fáj, hogy értelmetlen, s iszonyúan drága a 4-es metró? Dehogy! Személy szerint fáj, hogy egymilliárd forintba kerül egy autópálya-kilométer? Dehogy! Személy szerint fáj, hogy humbug tanácsadásokra kifizettek milliárdokat? Dehogy!
Mert nem gondolkozunk!
Ez utóbbiaknak kéne leginkább, személy szerint fájnia!
Mert már nem az van, hogy „akik ott vannak, biztosan tudják, mit csinálnak”! Vagyis nagyon is! Tudják, nekik hogyan lehet jó!
Nem az van, hogy „mindegy, én úgysem szólhatok bele”! Mert nagyon is!
Gondolkozzunk!
Fájjon, hogy a metró, az autópálya milliárdjaiból kórházakat, iskolákat, mentőszolgálatokat, gyárakat, mezőgazdasági létesítményeket, életeket menthettek volna meg!
Fájjon, hogy a lopásaik miatt emberek haltak meg! Fájjon, hogy a lopásaik miatt nincs rendes oktatás, egészségügy, állami áram- és gázszolgáltatás, munkahely, magyar termék.
Fájjon!
Nagyon fájjon!
Mert ha már nagyon fáj, tenni kell ellene!
Fel kell mérni, kinek, hová, hogyan adjuk szavazatunkat, s a választások után kinek, hogyan, miben segítünk. A Munkáspárt az emberekért akar tenni, minden dolgozóért, nyugdíjasért, gyerekért.
Akik előzetesben ülnek, vagy felfüggesztés alatt állnak, mit fognak tenni? S ne dőljünk be a modern mesének: a jobboldal, ha fejre áll is, akkor sem a szegénynek akar segíteni.
Mennyire kell még fájnia, hogy meglássuk, nekünk kell tenni ellene?
|
