Cikkek
 

INTERJÚ

A JÓLÉTI RENDSZERVÁLTÁS:
FÁBÓL VASKARIKA

BESZÉLGETÉS RÓNAI KATALIN MÉRNÖK-KÖZGAZDÁSSZAL,
VI. KERÜLETI KB-MEGBÍZOTTAL


Rónai Katalin

1946. július 1-én született Budapesten. Általános iskoláit a VI. kerületben végezte, majd a Varga Katalin Gimnáziumban érettségizett. 1964-1970 között a Szovjetunióban, Harkovban járt egyetemre, ahol vegyészmérnökként diplomázott. Dolgozott a Kőbányai Gyógyszergyárban, később a Chemocomplex Külkereskedelmi Vállalatnál. Közben mérnök-közgazdász végzettséget is szerzett. 1991-ig a Technika Külkereskedelmi Vállalatnál dolgozott, majd 2003-ig saját cégénél, amely a nehéz gazdasági körülmények miatt megszűnt. Annak ellenére, hogy oroszul, angolul és németül is beszél, 58 éves korában munkanélküli lett. Jelenleg nyugdíjas. Az utóbbi években aktívan bekapcsolódott a párt munkájába, és sikeresen összegyűjtötte a kopogtatócédulákat az időközi önkormányzati választásokra.

Rónai Katalin évtizedekig élt, tanult, dolgozott a szocializmusban. Szakemberként kiválóan látja, mennyire álságos ígéretekkel tévesztették meg az embereket a rendszerváltáskor, s hogyan teszik ezt mindmáig. „Beszéltek mindenfélét a szociális piacgazdaságról, meg a jóléti rendszerváltásról, de világos volt, hogy az egész nem reális, nem megvalósítható, ellentmond a józan észnek. Jó lenne, ha néha az okos közgazdászok elővennék az eszüket és vizsgálnák a tényeket. Egyszóval a józan ész gazdaságpolitikáját kellene folytatni."

– Hogyan kerültél a munkásmozgalomba?

– Általános iskolás voltam, mikor kiváló úttörőként felvettek a KISZ-be. Párttag csak 1978-ban lehettem, mert akkoriban az V. kerületben néhány esztendeig nem vettek fel párttagokat. A 80-as évek végén többen előadták meglehetősen zöld elképzeléseiket a reformról és a jövőbeli teendőkről. Mi – én is – felismertük és elmondtuk, hogy ha ez így megy, kapitalizmus lesz, aminek az egész ország meg fogja inni keserű levét. Hitetlenkedtek, vagy meg sem hallgattak. Sajnos igazunk lett. Néhány évig nem vettem részt a pártmunkában, mert rengeteg elfoglaltságom volt a cégemnél, de 2004-ben újra aktívan bekapcsolódtam a munkába. Tapasztalom a mindennapi problémákat. A terepen töltött idő alatt szembesülök a fekete valósággal.

– Mi a véleményed az elmúlt idők változásairól?

– Mint már említettem, nem voltam elragadtatva a rendszerváltástól. Persze beszéltek mindenfélét a szociális piacgazdaságról, meg a jóléti rendszerváltásról, de világos volt, hogy ez fából vaskarika, hogy az egész nem reális, nem megvalósítható, ellentmond a józan észnek. Mindig elmondtam a tényeket és az érveimet, de sem akkor, sem most nincs szükség sem a tapasztalatra, sem a józan, egyszerű gondolatokra. Jó lenne, ha néha az okos közgazdászok elővennék az eszüket és vizsgálnák a tényeket. Ezt szakemberként mondom. 1991-ben 51 százalék volt a TB-járulék. Csodálkozunk, hogy virágzott és virágzik a feketegazdaság? Aztán nagyképűen csökkentették a járulékot, és várták a gazdaság fehéredését. Várták azt, hogy majd a vállalkozók tömegesen vesznek fel embereket. Ezek is ugyanolyan zöldségek, mint Bokros vagy Bajnai gondolatai arról, hogy a megszorításokat növekedés fogja követni.

Ha bemegyek egy üzletbe, látom, hogy több a nézelődő, mint a vásárló, afféle pláza-folyosói életet élnek az emberek. Igen, az olcsó, rossz minőségű áru fogy, és tele vannak a kínai, meg a 100 forintos boltok. A közgazdásznak az elméleti tudás birtokában mindig a valóságot kell elemezni, tudva azt, hogy a valóság nem mindig követi az elméletet. Egyszóval a józan ész gazdaságpolitikáját kellene folytatni.

– Mivel töltöd a szabadidőd?

– Tájékozódom, internetezek, és egy kis baráti társasággal leülök kártyázni.

– Ha találkoznál az aranyhallal, mi lenne a három kívánságod?

– A Munkáspárt kerüljön be a parlamentbe, szűnjön meg a szegénység az országban, változzon meg az egészségügy tragikus helyzete. Mindezt komoly aprómunkával lehet elérni. Semmi sem megy percek alatt, de míg nincs meg a szándék, addig egyhelyben toporog az ország. Csak a gondok szaporodnak.

– Miket szoltál olvasni? Idegen nyelven is olvasol?

– Természetesen mindhárom nyelven szívesen olvasok. Nagyon szeretem a krimit. Főleg Agatha Christie-t. Ezenkívül sok szépirodalmat olvasok. Legkedvesebb íróm Jókai Mór, de mindenevő vagyok. Nagyon szeretem a történelmi tárgyú műveket is.

– Hogyan lehet megállítani a Jobbikot?

– A weimari köztársaság idejét idézik. Elsősorban megtévesztik az embereket azzal, hogy kapitalizmusellenesek. Dehogy! Nagyon is akarják a kapitalizmust. A szegények helyzetén kellene javítani, a gazdaságot helyrehozni. Ez az eszköz a megállításukra. Pusztán rendőri fellépéssel meg bohóckodással nem lehet megoldani ezt a kérdést. Hitlert annak idején becsukták, utána választásokon győzött. Az elkeseredett, megtévesztett emberek rájuk szavaznak; bekerülnek a parlamentbe, aztán belesimulnak, mindenki rájön, hogy ezek sem jobbak a többinél, és el fognak tűnni. Ki fog derülni, hogy szájtépésen kívül mást nem tudnak csinálni. A lelepleződés lehet az egyik megoldás a szétolvadásukra. Fel kell világosítanunk az embereket, hogy a demagógia nem vezet semmire!