„ÓH FORRADALMAK, MIÉRT KÉSTEK?”
– VÖRÖS VAJDASÁGIAK
SZEMBEN AZ ELNYOMÁSSAL

   Az I. Világháború, az Osztrák-Magyar Monarchia elnyomó gépezete egyre sanyarúbbá tette az emberek életét. A kisebbségeket nemcsak az egyre kisebb fejadagok és közellátási zavarok, hanem a nemzeti elnyomás is kínozta. A többszázezer apa és fiú frontra kergetése mindenütt érlelte a forradalmi hangulatot. Vajdaságban és a Monarchia más területein is megrendült az elnyomók biztonsága és sztrájkok, tüntetések rázták a korhadt rácsokat.
   A mi Szerémségünk volt a gyülekezőhelye a vérontás és kegyetlenkedések elől menekülő katonaszökevényeknek. Sok vajdasági  munkás budapesti gyárakban dolgozott ezekben az esztendőkben, s vált háborúellenessé, igazi forradalmárrá. A budapesti tüntetéseken, a november 25-i és a december 1-i nagy tömegmegmozduláson több száz vajdasági és erdélyi munkás is részt vett. Több oldalról is szorongatta az elnyomó hatalmat a forradalmi mozgalom. Hiába fokozódott a hatósági terror, Vajdaságban, Bánátban, Bácskában és a Szerémségben a forradalmi munkásmozgalom tevékenysége is felerősödött. Újvidéken, Szabadkán, Zsombolyán, Nagybecskereken, Kikindán, Vrdniken és Beocsinban az osztályharcos munkásság megünnepelte május elsejét. A zöldkáderesek (katonaszökevények) száma már több százezerre rúgott, és erősödtek a szakszervezetek is. A magyar, német, szerb és horvát munkások együtt mentek a béketüntetésekre. Lassan éledt a bácskai agrárproletariátus és szegényparasztság mozgalma is. 1918 tavaszán kerületi értekezletet tartottak Mérgespusztán. Március végén az értekezlet hatására sztrájkba léptek a mezőgazdasági dolgozók Zobnatica-pusztán, ahol az ellenállásnak komoly tradíciói voltak. A forradalmi hangulat pedig mindenhol fokozódott.
   A fronton parancsmegtagadásokban és zendülésekben részt vett Danilo Tomin, a bánáti mozgalom egyik vezetője, és Farkas György romániai bányász. Bolsevik szimpatizánsok voltak Hermál József Nagybecskerekről és Andorka Sándor, akiknek vitathatatlan szerepük volt a szegedi forradalmi eseményekben. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt román nyelven is megjelentetett lapot Adevarul címen, hogy mozgósítsa a román anyanyelvű munkásokat is. Tűzforró katlanná vált a Monarchia.
   A Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulása  újabb gyújtópontot jelentett a forradalmi felszabadító mozgalmak számára. Orosz hadifogságban bolsevikké vált katonák jelentős szerepet játszottak ebben. Ők alakították meg a Szocialista Munkások és Parasztok Nemzetközi Forradalmi Szervezetét. A különböző nemzetiségű munkások már tömegesen kérték felvételüket az Orosz Kommunista (bolsevik) Pártba. Ebben a reményteljes helyzetben született meg a KMP megalakításának gondolata.
   A Kommunisták Magyarországi Pártjának Ideiglenes Központi Bizottságába az ismert magyar kommunistákon kívül (Kun Béla, Pór Ernő, Vántus Károly) beválasztották a nemzetiségi pártcsoportok vezetőit is. A Tanácsköztársaság kikiáltásáig jelentős volt a kommunisták befolyása a budapesti szakszervezetekben, ahol a vajdasági munkások is magukénak érezték és elfogadták a párt programját és ideológiáját. A vajdasági kommunistáknak azonban  főleg Szegeden és környékén jutott jelentős szerep, ahol a szociáldemokraták harcot indítottak a kommunisták ellen, és ellenforradalmároknak bélyegezték őket. Hamarosan betiltotta a hatalom a kommunista szervezetet, de Udvardi János, szabadkai magyar kommunistának köszönhetően újjászerveződött. A kommunisták nemcsak a szakszervezetekben és leszerelt katonák között agitáltak, hanem a rokkantak, munkanélküliek és diákok között is. Makai Gyula kikindai munkás az elsők között csatlakozott a kommunistákhoz.
   A magyar Tanácsköztársaságnak sok aktív vajdasági résztvevője volt, akik életüket adták a vöröshatalomért. Nagy számban szöktek át a Tanácsköztársaság létrejötte után a demarkációs vonalon. Ők voltak a legöntudatosabb forradalmárok. A Vörös Újság, a Vörös Katona, az Ifjú Proletár rendszeresen eljutott a Vajdaságba.
   “Kiskunhalason nagy számmal jelentkeztek elvtársak, akik a Vörös Hadseregbe akarnak belépni, de mint ahogy valamennyien bácskai származásúak, kiknek családtagjaik és hozzátartozóik Bácskában vannak, külön bácskai vörös ezredet óhajtanak alakítani.” A kiskunhalasi Direktórium örömmel vette a feljegyzést és a maga részéről hozzájárult megvalósításához. A Magyar Vörös Hadsereg egyik legkomplettebb ezrede lett a bácskaiak csapata.
   Emlékezzünk rájuk, a forradalmi küzdelem önfeláldozó katonáira. Emlékezzünk Veres Nagy Dénesre, Széll Juliskára, Gulyás Árpádra, az elfogott és megkínzott Wolf Lajosra! És mindazokra, akik a jugoszláv kommunista mozgalom alapjainak megvetéséhez is hozzájárultak.

FOGARASI ZSUZSANNA