Aktuális Cikkek
 

VÉLEMÉNY

„HEIL HITLER” VAGY „SZEBB JÖVŐT”?

Magyarország valóban két részre szakadt.
   Egyik fele választási őrületben tölti napjait, másik fele gondosan begubózik, még fejére is kispárnát húz, nehogy hallania kelljen a politikusok újramixelt hazugságait.

   Minek is hallgatnák? Attól még nem lesz pénz kenyérre, tejre, villanyszámlára. S bármit is mondanak a „nagyok”, a választások után sem lesz.

   Választás? Ugyan, miből lehet ma kis hazánkban választani? Kapitalizmust akarsz – vagy kapitalizmust akarsz…

   Nincs a „nagypolitikai” palettán egyetlen olyan párt sem, mely egy kicsit is baloldali lenne, mely egy kicsit is azért akarna tenni, hogy a dolgozónak, a tanulónak, a nyugdíjasnak valóban többet juttassanak az államkasszából.

   Ilyen csak a Munkáspárt lehetne, de rólunk minden médium jobbnak látja hallgatni: még a végén valóban gondolkodni kezdenének az emberek. Az meg az aktuális hatalomnak – a rendszerváltás óta folyamatában – igencsak érdekei ellenére van.

   Igen, azt mondom, nincs baloldali párt a hazai nagypolitikai palettán. Miért? Nyilvánvaló. A Fidesz egyértelműen polgári, jobboldali párt, még akkor is, ha programjában szerepelnek olyan tervek is, melyek szociális törekvéseikben bal­oldalinak mutatkoznak. Mutatkozhatnak – úgysem lesz belőlük semmi.

   MSZP? Ne nevettessük egymást. Még mindig, komolyan elhisszük, hogy a milliárdos Gyurcsányok, Medgyessyk, Bajnaik valaha is a népre gondolnak, s nem a saját, valamint barátaik, rokonaik zsebére? Ha kell, pártutasításba adják: minden hithű szocialistának így kell eljárnia, nehogy feltűnjön a különbség… Így hát nincs is, az egyszerű tag ugyanúgy a mocskot választja, mint gazdái.

   MDF, SZDSZ, LMP? Az a csoda, hogy léteznek egyáltalán. Dávid Ibolya lefektette már pártját a Fidesznek, az MSZP-nek, most az árnyék-pénzeszsákká változott SZDSZ-nek: mindig annak, aki többet ígért „az együttműködésért”. Hát, ez sem az emberek jobb körülményeinek érdekében történhetett…

   S itt van a politikai reality show legalja: a Jobbik. Másnak is eszébe jut, hogy a fennen hangoztatott „Szebb jövőt!” jelszó rémesen emlékeztet a „Heil Hitler!” csatakiáltásra?

   A történelem ismétli önmagát, attól tartok, most túl gyorsan. S úgy tűnik, a megkeseredett, változást, jobb életet, kicsivel emberségesebb körülményeket kívánó emberek gyorsan elfeledték a történelemkönyvek borzalmait. A bakancsok, fekete egyenruhák, harsány-kihívó magyarkodás, a gyűlölködés, a fröcsögés senkinek nem juttat eszébe egy bizonyos nyilas időszakot a XX. századból?

   Valóban a Jobbik lenne az, amelyik rendet tesz az országban? Az a Jobbik, amelyik eddig kizárólag rendzavarásaival tudta magára vonni a figyelmet? S ha rend, hát milyen rend? Az ő rendjük? Ahol mindenkinek kuss és hazaáruló a neve, aki nem üvölt együtt az acsarkodó tömeggel?

   Ők akarnak jobbat Magyarországnak? Mivel? Zsidóüldözéssel, cigányveréssel?

   Nem, ők is csak maguknak akarnak jobbat. Parlamenti széket, szép fizetéssel, mentelmi joggal.

   Kizavarják a multikat? Dehogy. A Jobbik – neve is mutatja – ízig-vérig jobboldali párt. Kapitalizmust akar, s ez a ma Magyarországán óhatatlanul együtt jár a külföldi tőke kiszolgálásával. De az se sokkal jobb, ha a hazai nagytőkének pitiznek majd, úgy is az MSZP vagy a Fidesz csatlósai maradnak.

   Akkor sem lesz több bére a dolgozónak, nem lesz kevesebb munkanélküli, hajléktalan, kilakoltatott; akkor sem lesz ingyenes oktatás vagy betegellátás.

   A jobboldali eszme legfőbb mondanivalója: mindenki boldoguljon, ahogy tud. Ha nem tud – hát ez jutott…

   Csúnya valóság ez, 2010-ben, Közép-Európa szívében.

   S mi csak egyetlen helyen hívhatjuk fel minderre a figyelmet: személyesen, az utcán, agitálva, beszélgetve, ha kell, kiabálva.

   Mert a füleket mézes-mázos viasszal lezárták, a szíveket reménytelenné tették.

   Mert ha mi nem megyünk tovább, nem csak a választási kampányban, de utána is, akkor húsz esztendős legénynek vackán újra álmodni fog – a nyomor.

   Talán sosem látott méretekben.

CSEH KATALIN