Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a  jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

MI TÖRTÉNT VELETEK?

   Mi történt veletek? – kérdezte egy kedves arab ismerősöm, aki jobban szurkol nekünk, mint néhány magát baloldalinak nevező honfitársunk. Ugye, nem adjátok fel? – szegezte nekem a kérdést egy rokonszenves asszonyka, akit a könyvem írása során ismertem meg. Ő a békebeli polgári világból jött, s igencsak rácsodálkozott arra, hogy vannak még kommunisták, sőt talán nem is olyan rosszak, mint ahogyan terjesztik róluk. Mit mondjunk barátainknak, mi történt velünk? Miért nem tudtunk országos listát állítani?
   Hivatkozzunk a tőkés környezetre? Mondjuk azt, hogy húsz év alatt a magyar kapitalizmus gyökeret vert, s bármennyire is panaszkodnak az emberek, nem látnak más utat? Mondjuk azt, hogy a tőkés média elbutította az embereket, s a saját helyzetüket sem képesek felismerni? Igen, mondjuk! Mondjuk, mert sajnos ez az igazság. Másként nem tudjuk hova tenni azt, hogy a csepeli nyugdíjas a Fidesztől vár munkahelyet unokái számára, a budapesti pedagógus pedig a Jobbiktól remél „szebb jövőt”.
   Mondjuk azt, hogy elbocsátások ide, kilakoltatások oda, a magyar munkás még nem égette meg magát eléggé a kapitalizmus tüzében? Mondjuk, mert ez is az igazság része. A magyar munkás egyelőre semmit sem tesz a tőke ellen. Nem sztrájkol, nem megy az utcára tüntetni, és még a szakszervezetekbe is csak egyötödük lép be. Egyet azonban nem szabad elfelejteni: ha valaki menni fog a kapitalizmus ellen, az objektíve csak a magyar munkás lehet.
   Mondjuk azt, hogy a többszörösen becsapott szocialista választó nyolc év országrombolás, a rengeteg szemét ellenére sem rohan a Munkáspárthoz? Igen, mondjuk, mert ez is tény. S, tegyünk hozzá még valamit! Az MSZP oly mértékben lejáratott mindent, ami baloldali, hogy már az igazi baloldalnak sem hisznek. Ez is igaz, ezt is tapasztaltuk.
   Mondjuk azt, hogy a Jobbik jobb, mint mi vagyunk? Nem, ezt nem mondjuk, mert ez nem igaz! Mi egy más világot kínálunk az embereknek, igaz, ezért meg kell harcolni. A Jobbik azt a látszatot sugallja, hogy ők mindent megváltoztatnak, ami rossz, s ezért még tenni sem kell. A Jobbikot a tőkésosztály találta ki. Nem a maga szórakoztatására, hanem azért, hogy az elégedetlen emberek rájuk szavazzanak. A Jobbik soha nem fogja kivinni az embereket a kapitalizmusból. A tőke ezt tudja, ezért engedi, sajnos, az emberek viszont még nem tudják. De, nyugi, meg fogják tudni.
   Nyilván akadnak barátaink között, sőt sorainkban is olyanok, akik azt mondják: rendesek vagytok, de rossz az, amit mondotok. Nos, mi harcot hirdettünk a kapitalizmus ellen. Ez világosan benne van minden szavunkban, s ezen nem szabad változtatnunk, mert ez hitünk, világnézetünk része. Ha a munkás most még nem szavaz ránk, ez nem azt jelenti, hogy a mondanivalónk a rossz. Az idő még nem jött el, de el fog jönni. Lehet-e világosabban megfogalmazni, hogy mit gondolunk a szocializmusról? Lehet, és tennünk is kell!
   Öregek vagyunk, kevesen vagyunk és kész! Ekkora csapattal nem lehet megostromolni a parlamentet. Még választási értelemben sem. Sokan mondják ezt, és saj­nos igaz. Nincs mit csodálkozni ezen. Ez a mi pártunk születési rendellenessége. Húsz éve a munkahelyi szervezeteket a rendszerváltó urak és hölgyek betiltották. A Munkáspártot az egykori nyugdíjas szervezetek szülték újjá. Akkor ez volt, és akkor ez jó volt. Tudtuk, hogy ezen változtatni kell, de amíg sokan voltunk, halogattuk. Addig-addig halogattuk, hogy egyik-másik megyében már nem maradt senki.
   Kell-e felelősöket keresni a pártban? Van, aki azt mondja, hogy nem kell, hiszen úgyis kevesen vagyunk. Ez igaz, de igaz az is, hogy fegyelem nélkül soha nem fogunk sikert elérni. Nem felelős az a párttag, aki dolgozhatott volna többet is, de inkább kibúvókat keresett? Nincs felelőse annak, hogy rosszul számolják össze a cédulákat és kiderül, hogy kevés az, ami soknak tűnt? Senki sem felel azért, hogy sok helyen felrúgták a választási stratégiánkat, s ahelyett, hogy két-három helyre koncentráltunk volna, mindenütt gyűjtöttünk? Nem felelünk-e valamennyien azért, hogy jó döntéseket hozunk, aztán nem hajtjuk végre őket?
   Mi a megoldás, egyáltalán van-e megoldás? Nos, a kérdést közös erővel kell megválaszolnunk. Elemeznünk kell munkánkat, minden szinten, de az elemzés nem zárulhat azzal, hogy vége, nincs tovább. Folytatni kell!
   A jövőt nem lehet íróasztalnál kitalálni. Nagy elődeink is mindig a tömegek élő tapasztalatát vették alapul. Nekünk is vannak sikeres szervezeteink, és ismerjük a siker titkát is: folyamatosan járják az embereket, benne vannak helyi szerveződésekben, a helyi társadalmi életben, áldoznak a pártért, s amikor jön a hajrá, dolgoznak. Azokra kell építenünk, akik a nehéz körülmények között is képesek eredményt elérni.
   Egyszóval gondolkodnunk kell, de közben pénzt kell találnunk a központ üzemeltetésére, fenn kell tartani A Szabadságot. Na, és persze jönnek az önkormányzati választások is.
   Kell mindehhez hit?
   Kell, de ezért vagyunk kommunisták.

THÜRMER GYULA