„Az Új MDF, a magyar, demokrata és független polgárok összefogása. Magyarok, Demokraták, Függetlenek - ez a három szó fejezi ki politikánk lényegét, törekvéseink esszenciáját.”
   Ez a Magyar Demokrata Fórum jelenlegi hivatalos hitvallása.
   Nézzük, mi van mögötte a valóságban!
   Az első a magyarság kérdése. Az MDF állítja, hogy ők nem kirekesztő szervezet, az ország összes lakóját egyformának tekintik, s értelemszerűen kiállnak a határon túli magyarság mellett is.
   A valóság sajnos némileg más. Az elmúlt húsz évben az MDF hol kormányon, hol ellenzékben, mindig ott volt a parlamentben. Ez idő alatt egyetlen olyan kezdeményezést sem tett, amely akár csak minimális szinten javított volna a cigányság helyzetén. Az MDF minden további nélkül asszisztált a szociális rendszer lezüllesztéséhez, a vidéki kisiskolák bezárásához – mert mi, ha nem az iskola tudja már a kezdetektől integrálni a társadalomba a cigányságot? Dávid Ibolya pártjának persze van kapcsolata a romákkal… Pár hete a többek között sikkasztással gyanúsított Kolompár Orbán cigányszervezetétől vásároltak meg több ezer kopogtatócédulát.  
   A határon túliak pedig csak akkor érdekesek az MDF-nek, amikor az elnök asszony valamelyik nemzeti ünnepen ellátogat Erdélybe. Rajongják körbe, ebédeltessék meg, aztán annyi. A párt Európa Parlamenti képviselője, Bokros Lajos pedig Brüsszelben egy olyan jobboldali frakció tagja, amelynek neofasiszta, nyíltan rasszista és magyarellenes pártok képviselői is a tagjai. S hát igen, komoly hazafias lépés volt egy Habsburgot indítani az Európa Parlamenti választásokon.
   Ennyit a nagy „magyarságukról”.
   A fentiek fényében érdemes megítélni a demokrácia iránti feltétlen elkötelezettségüket is. Leül egy demokrata egy asztalhoz egy fasisztával? Azt sem nagyon, ám Bokros úr pragmatikusan barátkozik is velük. Az MDF vallja: „Demokraták vagyunk. Hiszünk abban, hogy a jól működő demokrácia képes biztosítani a rend és szabadság, a jogok és kötelezettségek helyes egyensúlyát.” Nos, ehhez képest az MDF vezetői ellen számos büntetőügy folyik, az országos listához szükséges kopogtatócédulákat törvénytelenül összevásárolták. Dávid Ibolyáék azért is demokraták, mert a „politika lényegét a tisztességes versengésben és az együttműködésben látjuk, nem pedig az életre-halál harcban.” Ehhez képest párttársait mondvacsinált ügyekkel záratta ki, havonta váltott szövetségest és véleményt, összeállt kétes hírű gazdasági és politikai vállalkozókkal egyaránt.
   Az MDF botrányainak fényében kifejezetten bájos a következő önvallomás: „Mi, magyar demokraták egy olyan országban szeretnénk élni, ahol a politikusok számára a közérdek, az ország az első, nem pedig az önérdek és a betartás.”
   S hát végül független is az MDF.
   Ez a párt története során összeállt Csurkával és Torgyánnal. Belépett Orbán Viktor kormányába, majd kívülről támogatta Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon kabinetjét. Összefeküdt a korábban elátkozott és gyalázott Bokrossal és SZDSZ-szel is. Kormányzóerőként nyugati megrendelésre a legmocskosabb privatizációkat vezényelte le.
   Ellenzékként nem tett semmit akkor, amikor Horn Gyula eladta az áramszolgáltatókat.
   Az MDF vezérkarát gyorsan meggyőzték, hogy nem kell ellenezniük a kórházak eladását, nem ez az ő érdekük. Az MDF politikusai ideológiától és elvtől függetlenül korrumpálódtak parlamentben és önkormányzatban egyaránt. Önmeghatározásukból tehát az sem igaz, hogy „függetlenek vagyunk, mert saját munkánkból, vállalkozó szellemünkből élünk”, azonban az végképp hamis, hogy „nem az állami újraelosztásból”. Az állami újraelosztásból ők ugyanis mindig igényt tartottak a saját, változó méretű falatukra.
   A magyar „vaslédit” és társait egy érdek vezérli: továbbra is jól megélhessenek a parlamenti jobbra-balra kacsintgatásból. Továbbra is kapjanak pénzt a nyugati és keleti lobbistáktól. Továbbra is legyen eladható bizottsági vagy alapítványi pozíció. Továbbra is legyen óriásfizetés, szolgálati autó és lakás. Továbbra is meglegyen a „konzervatív” életnívó…
   Aki az MDF-re szavaz, az a tökéletes profizmusra fejlesztett politikai prostitúcióra voksol.
   Aki őket választja, a szakértői magasságokra fejlesztett tolvajlás mellé húzza be az ikszet.