Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a  jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

KIKÉRJÜK MAGUNKNAK

   Na, most már elég! Kikérjük magunknak, hogy már a szélsőbaloldal sem lehetünk mi. Ami sok, az sok! Megboldogult Antall József idején mi voltunk a kommunisták, a szélsőségesek. Egyszerre mind a kettő. Melyik szélsőség? Melyik, melyik? Naná, hogy a baloldali. Aztán a Fidesz elkezdte kommunistázni az MSZP-t. Ez persze nem valami mély elméleti elemzésre épült, csupán két alapvető tényre. Az egyik, hogy az MSZP vezetőinek zöme tényleg a múltból mentette át magát. A másik, hogy a Fidesz szívből utálja a szocikat. Ha nem lenne az első ok, ez utóbbi is bőven elegendő lenne ahhoz, hogy a Fidesz lekommunistázza a szocialistákat. Persze mindenki elfelejtett egy „apróságot”: nem az a kommunista, aki a szocializmusból jön, hanem az, aki a szocializmusba megy, s magával akarja vinni kis hazánkat. A tények ezúttal sem zavarták derék újságíróinkat, s innen tovább a szemükben már csak szélsőségként maradtunk meg, de annak legalább igen.
   Erre a múlt héten a Népszabadságban az MDF miniszterelnök-jelöltje áll elő teóriájával. Az egész jelenséget annyira felháborítónak és taszítónak tartom, hogy a nevét sem írom le. A Pál utcai fiúk kis betűvel írták az árulók és egyéb rossz fiúk nevét. Én a kis betűt is sajnálom. Na, de nem ez a lényeg. Azt mondja az illető, hogy a Lehet Más a Politika „szélsőbaloldali párt. Inkább kommunista, mint szocialista”. Szerinte ugyanis az LMP elutasítja a piacgazdaságot, nagyon erős állami beavatkozást szeretne. Hát igen! Elképzelem Schiffer Andrást, mint magyar hazánk 21. száza­di Che Guevaráját, amint nekirohan a kapitalizmus bástyáinak, ráadásul az ő polgári családi hátterével, szociáldemokrata rokonságával. Nem kell izgulni! Olyan szélsőbaloldalit még nem hordott a föld a hátán, amelyik védeni akarta a kapitalizmust. Az LMP pedig ezt teszi. Nem akarják ők felborítani a magyar tőkés rendet, legfeljebb másként képzelik el, mint az MDF vezérei. Az LMP persze zavarja az MDF kormányfő-aspiránsát, mert tőle vesz el szavazatokat. Az igazi kommunistákat ő viszont szívből gyűlöli, mert mi azt vennék el tőle, amit ő és társai tőlünk vettek el: a gyárakat, a bankokat, az országot.

A PIACGAZDASÁG A CSŐD, A SZOCIALIZMUS A JÖVŐ

   Az MDF miniszterelnök-jelöltje nem érdemelné meg, hogy több időt fecséreljünk rá, de van itt valami, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Lévén tudatos félrevezetés, manipuláció, népbutítás. Tudnék durvább szavakat is, de volt gyerekszobám. „A XX. század nem hoz példát arra, hogy bármely ország nem piaci gazdasággal, a szabad vállalkozás elnyomásával valaha fel tudott volna zárkózni. Ez a szegénység, a leszakadás receptje” – olvashatjuk ugyanabban az interjúban. Na már most, tisztelt uram! Mondanék én magának valamit. A mi kis csóró Magyarországunk már akkor lemaradt Európától, amikor Árpád belovagolt ide. A tatárok, a törökök se azért jöttek ide, hogy Nyugat-Európához vigyenek közelebb bennünket, hanem, hogy innen vigyenek el mindent, ami mozgatható. Az Ön nagy barátai, az osztrákok és a németek tovább növelték a szakadékot. A maga módján persze mindenki tett lépéseket a civilizáltabb és fejlettebb Európa felé, de az alaptendencia mit sem változott: fejletlenebbek voltunk, mint Európa nyugati része. Illetve egy kivétel van, de ez Önnek nem tetszik.

Történelmi tény, hogy éppen a szocializmus négy évtizede alatt sikerült valamit behozni az évszázados lemaradásból. Messze nem mindent, de sokat. Példának okáért volt fejlett mezőgazdaságunk, nemzeti iparunk, jó oktatási rendszerünk, hatékony egészségügyünk. Persze, ennek ára volt. A szocializmus nem kért az Ön piacgazdaságából, ahol egyesek nagyon gazdagok, mások meg istentelenül szegények. A szocializmus mindenkinek elfogadható életszínvonalat adott. Senkit sem engedett nagyon meggazdagodni, de senkit sem engedett a víz alá nyomni. Ez az, ami Önnek és elvbarátainak, az Ön polgári osztályának nem tetszett. A régi rendszer vezetői akkor követtek el nagy hibát, amikor hallgattak a maga fajta polgári közgazdászokra, és bevették a mesét, hogy nálunk is piacgazdaságra van szükség. Csináltak is piacgazdasági törvényeket, aztán gyorsan megszerezték hozzá a politikai hatalmat is. Hova jutottunk? A maguk piacgazdasága lerohasztotta Magyarországot, az IMF, az EU, a külföldi tőke gyarmatává tette. Ne tévesszen meg senkit, hogy már nálunk is vannak nyugati autók, mobiltelefon és számítógép. Ezek egyszerűen a modern kor jelképei, és nem a közeledés mérői. Magyarország húsz évvel a rendszerváltás után nem közelebb van Nyugat-Európához, hanem távolabb. Önök most ölik egymást, hogy parlamenti helyekhez jussanak, hogy még jobban kiszolgáltassák az országot a piacgazdaság és a polgári demokrácia szentsége nevében.
   De mi tudjuk azt, amiben Ön nem hisz: ez a rendszer meg fog bukni. A jövő nem a piacgazdaságé, nem a kapitalizmusé, hanem az értelmes emberi létet szolgáló szocializmusé.

THÜRMER GYULA