Bevallom, nagyon csalódott voltam a kopogtatócédula-gyűjtés eredménye miatt. Hozzáteszem, nem csak én. Mi, Borsodban, megtettük azt, amit a párt várt tőlünk. Van három egyéni jelöltünk és megállítottuk a megyei listát. Csalódott mindenki, aki Borsodban ezen dolgozott, s tisztességgel tette a dolgát. Velük együtt úgy érzem magam, mint akit cserbenhagytak, becsaptak. Nem lett országos listánk, hiába tettük hozzá a magunkét.

HOL VAN MISKOLC? HOL VAN BUDAPEST?

   Ózdon, Sajószentpéteren, Tiszaújvárosban, illetve az ide tartozó településeken mindent megtettünk, amit lehetett. De igaz, hogy Miskolcon nincs jelöltünk, s ez a mi mulasztásunk, a megye mulasztása. De mégis meg kell kérdeznem: mi van Miskolccal? Mi van a többi megyeszékhellyel, ahol nincs egyetlen jelöltünk sem? Mi van Budapesttel?
   A helyzet a szó legszorosabb értelmében siralmas! Nem tudunk szervezni? Nem kevés volt katonatiszt és rendőrtiszt, sőt egykori munkásőrparancsnok van közöttünk. Ők vajon nem értenek a szervezéshez? Szerintem nem erről van szó. Sokan nem figyeltek oda eléggé. Félvállról vették a választást, nem értették meg, hogy a párt jövője is függhet a sikerünktől.
   Megmondom őszintén, hogy én presztízskérdést csináltam belőle, hogy meglegyenek a szelvényeim. Nem dicsekedni akarok, de szeretem az ígéreteimet betartani. Megígértem a pártnak, a pártvezetésének, hogy jelölt leszek, akkor pedig meg kell csinálni. 1008 darab kopogtatót adtunk le, de még ma is küldözgetnek. Szerencsére ezekre már nem volt szükség, de megköszönjük őket.

FEGYELEM, SZERVEZÉS

   Szerintem meg tudtuk volna állítani az országos listát! Mi hiányzott? Hiányzott egy stáb, egy törzs, amely összefogta volna a kiemelt jelölteket, s csakis velük tárgyalt volna. A mostani rendszerben a megyei elnökök kapták a feladatot, és vagy megszervezték a munkát, vagy nem. Helyes volt kijelölni azokat a választókerületeket, amelyek feltétlenül szükségesek a megyei listák megállításához. Helyes volt az is, hogy ide akartuk koncentrálni az erőinket. Helytelen volt azonban, hogy engedtük ezt az elvet felhígulni. Ennek következtében mindenütt gyűjtöttek, az erőket nem koncentráltuk.
   Lehet hivatkozni arra, hogy kevesen vagyunk és öreg a párt, de ezzel nem megyünk előre. Jobb szervezéssel, nagyobb fegyelemmel most is képesek lettünk volna az országos listát megállítani. Elszalasztották, elszalasztottuk.
   A tavalyi EP-választásnak én is úgy mentem neki, hogy semmi tapasztalatom nem volt. Nem tudtam, hogy miként is kell a cédulákat gyűjteni. Elvtársaim nyugtatgattak, mondván, hogy a tapasztaltabbak majd elmondják. Nos, nem mondták el. Semmit nem tudtam meg. Az a gyanúm, hogy az úgynevezett tapasztalt elvtársak sem tudták, és csak úgy vaktában gyűjtöttek. Nekem kellett végig járnom ezt az utat, nekem kellett rájönni, hogy miként is célszerű gyűjteni. Igaza volt pártunk elnökének, amikor azt mondta, hogy az EP-választás jó gyakorlat, jó főpróba a csata előtt. A parlamenti választásokig nem történik csoda. Az fog működni, és úgy fog működni, ahogy az EP-választásokon begyakoroltuk.
   Amit hiányolok! Az EP-választásokon sok jó módszer alakult ki. Megpróbáltuk összegezni is a tapasztalatokat. Mindenki elmondta az ötleteit, amelyeket aztán hasznosítottunk. Miért nem lehetett összegyűjteni ezeket és kiadni a jelölteknek egy kis KT-ban, bizalmasan, mint hasznos tanácsokat? 

RÉGI MÓDSZEREKKEL NEM LEHET LEGYŐZNI A TŐKÉT

   Külön szeretnék szólni az Internetről. Nos, ez a legnagyobb gyengeségünk. Valamennyien olvassuk, halljuk, hogy az Internet a leghatékonyabb kommunikációs eszköz. És mi történik? Szinte semmi! Ma már a számítógép és az Internet-csatlakozás nem elérhetetlen. Nem azt mondom, hogy olcsó, de megfizethető. Ennek ellenére elvtársaink közül nagyon sokan nem rendelkeznek egyikkel sem. Négy évvel ezelőtt meghirdettük, hogy a megyei elnökségek forradalmi központok legyenek, korszerű hírközponttal. Ez akkor sem jelentett volna többet, mint egy számítógépet Internettel és mobiltelefont. A megyéink többsége ma sem érhető el Interneten, s persze, elvtársaink zömének sincs.
   A minap a lányom leült mellém, s elkezdtünk számolni. Csak az iwiw-en keresztül 180 ajánlót kaptam, s még másoknak is segítettem. A közösségi portál nem csodafegyver, hanem olyan internetes oldal, amelyen keresztül kapcsolatot lehet teremteni és ápolni nagyon sok emberrel. Olyanokkal, akikkel egyébként sohasem találkoznánk. Nem akarok senkit megbántani, de van olyan párttársam, akinek mobilja sincs. Azt mondja, neki nem kell. Van, akinek van, de nem tud SMS-t fogadni, illetve küldeni. Van, akinek otthon van számítógépe, de csak az unoka ért hozzá. Elvtársaim! Akkor most mi van? Lenin nem arra tanított bennünket, hogy a tőkét csak a legmodernebb eszközökkel lehet legyőzni? Hogy akarunk a 21. században múlt századi módszerekkel győzni? Eszközök nélkül nem tudunk hatékonyan dolgozni!
   Még egy apró megjegyzés. A legutóbbi KB ülésre is postán keresztül kaptam a meghívót, amit eddig e-mailban kaptam. Megjegyzem, hogy itt, Tiszaújvárosban benne vagyok a horgászegyesület vezetőségében. Tőlük soha postán nem kaptam meghívót, csak e-mailban, mert az pénz, mert a posta pénz. Nekünk nem az? Ami szögletes azt gurítjuk, ami gömbölyű, azt visszük?

NEM BESZÉLNI KELL, DOLGOZNI!

   A Központi Bizottság tagjaként szeretnék hozzászólni ahhoz is, hogy hogyan dolgozunk mi, a Központi Bizottság. Megint csak nem akarok senkit megbántani, de sok KB-tag nincs tisztában azzal, hogy ez egy országos párt országos vezetése, ahol felelősen és hatékonyan kell fontos döntéseket hozni. Egyik-másik elvtárs lényegtelen dolgokról mesedélutánt tart. A lényegről, a fontos dolgokról kell beszélni! Ha valaki nem tudja a lényeget 5-8 percben elmondani, az 15-20 percben sem tudja.
   Bevallom, kellemetlen felállnom 13 óra körül, s elmenni az ülésről. Tudom, hogy ez sokaknak nem tetszik, s jogosan. Nekem sem tetszik, de ha tovább maradok egy órát, nem érek haza, csak 20 óra körül. Sajnálom, hogy lemaradok az elnöki zárszóról, ami érdekes és fontos lenne.
   Tisztelettel kérem a mindenkori levezető elnököket, hogy tartassák be a rendet! Nyugodtan vegyék elő az órát, s figyelmeztessék a bőbeszédűeket. Emlékszem, mikor az első KB ülésen voltam, azt hittem, hogy végre olyan helyen vagyok, ahol a munkáról fogunk beszélni. Ehhez képest, mintha visszamentünk volna az időben. Helyesen jegyezte meg egy elvtársnő, hogy a régi módon már nem lehet politizálni! Beszélhetünk továbbra is órákig, de akkor maradunk ott, ahol vagyunk.
   Néhány gondolat a párt megújulásáról. Jegyezzük meg, hogy senki semmit nem fog a helyünkbe hozni. Nincsenek csodareceptek, amelyek egyik percről a másikra meggyógyítanak bennünket. De sok helyütt vannak jó módszereink, amelyekre a konkrét munkában jöttünk rá. Arra kell menni, amerre a sikeresebben dolgozó szervezeteink mennek. S még valamit!
   El kell ismerni az idősebbek érdemeit, a fiatalokat pedig engedni kell érvényesülni.

VÁLI ZOLTÁN