1945-1956 között Magyarországon elindult a békés úton létrejövő szocialista társadalom felépítése. Megszüntették a kapitalista-földbirtokos osztály addigi kiváltságait, előjogait. A parasztság kezébe adták a földet, társadalmi tulajdonba vették a termelési eszközöket. Megszüntették a cselédséget, a félfeudális rendszert, ami a két világháború között még létezett ebben a “három millió koldus” országában, a trianoni diktátum által szétszaggatott hazában.
A magyar uralkodó osztály nem foglakozott a parasztság sorsával, csak saját magával.
Mi volt a sikk?
A “kérlek alássan” és a bokacsattogtatás, a tíz-egynéhány éves gyerekek cseléd-szolga tartása. Semmi sem számított. Nyári öltözetben küldték ki a magyar katonákat a frontra, megfagyni, meghalni..!
Az úri osztály meg kellett, hogy bűnhődjön, hiszen számtalan bűne volt!
Sajnálnia kellett volna őket a kommunistáknak?
Hát nem!
A kommunisták a szegénység megszüntetése ellen, az írástudatlanság ellen, a dolgozók jobb létéért küzdöttek, politizáltak. Népi demokratikus rendet teremtettek, amit proletárdiktatúrának neveznek, de mi tudjuk: ez volt a szocializmus, ahol minden ember egyenlővé válhatott.
A szocializmus diktatúrának tűnhet a tőkések, a multik, a milliárdosok szemében, hiszen megakadályozta népszipolyozó kizsákmányolásukat, viszont a szocializmus védelem a munkás-paraszt, a bérből-jövedelemből élők számára.
Jött a Nagy Imre-féle csoport, aki belső árulása révén ellenforradalmat szított, amerikai és Horthy-fasiszta erők támogatásával.
Mit lehet ilyenkor tenni?
Feladni az eddigi nagy küzdelmek árán elért eredményt? Az eszmét? Lemondani a munkásosztály, a parasztság védelméről? A szocializmusról?
Az eszméit fel nem adó Kádár János és hű társai nem adták fel, szembeszálltak az árulókkal, és megvédték a Magyar Népköztársaságot. Igen, segít­ségül hívva a szovjet hadsereget, de ne felejtsük a történelmi tényeket! A szovjet hadsereg fasizmus elleni harcában akkor már felsorakozott mellettünk!
Kádár János Európa által is elismert politikussá nőtt. Kádár János puritán ember volt, nem harácsolt össze vagyont magának. „Ott volt, ahol lennie kellett, és azt tette, amit tennie kellett.”
A Kádár-rendszer alatt gyarapodott az ország, gyarapodott a lakosság.
Megszűnt az írástudatlanság, a földbe vájt „gödörlakások”, Európa-szerte irigyelt magyar mezőgazdaságot hoztak létre, és működő magyar ipart.
Joga és kötelessége volt mindenkinek dolgozni, és mindenki meg is élt szépen a fizetéséből.
Volt rendőr, aki garantálta a biztonságot! Fejlődtek a falvak és a városok. Nem voltak koldusok!
1989-óta hol tartunk, uraim?
Még mindig Nagy Imrével magyarázkodtok. Bizonygatjátok igazatok, bizonyítványotok!
2010-et írunk. Úgy húsz éve ti vagytok hatalmon, urak-hölgyek! Dölyfösek vagytok és lenézőek! Milliárdosok lette­tek, a lakosság pedig elszegényedett, az utcán hajléktalanok fekszenek...
A magyar ipart, gyárat eladtátok, a mezőgazdaságot tönkretettétek.
A Magyar Kincstár kong az ürességtől, csak az államadósságot tudjátok növelni, na és persze a milliárdjaitokat.
Akinek még van munkája, éhbérért kénytelen dolgozni.
Ezek tények!
Erre vagytok büszkék, rendszerváltó MDF, ingyen tanult Fidesz?
Az ország rombolására vagy büszke, szabad, tűnő-félben lévő SZDSZ?
Erre vagy büszke te böszme, hazug MSZP?
Ezt akarod követni, fasiszta rendszert visszasíró Jobbik, hatalomvágyó LMP?
Uraim-hölgyeim, ennyit tudtok, ezek tények!
Ti Kádár János nyomába sem léphettek!
Még Nagy Imre is elhatárolódna tőletek, szégyellene titeket!
De mondok rosszabbat: ti a magyar nép szégyene vagytok!

MEGYES ZOLTÁN