KÉNYSZERÍTENI KELL A TŐKÉSEKET!

Sipos Sándor cselédsorsú családba született, jól ismeri a szocializmus előtti paraszti életet, az embertelen kizsákmányolást, a nagyurak dölyfös magatartását. Egész életében tanított, népművelő volt, s aktívan tett-tesz a magyar kultúráért. „A civil szervezetekkel való élő kapcsolatom sok erőt ad a pártmunkában és az életben. Szomorú, hogy a rendszerváltás után elhanyagolták a népi kultúrát. Annyira ránk telepedett az angolszász szellemi teher, hogy válságba került Kodály Zoltán öröksége. Bevallom, hogy nem csodálkoztam az ajánlószelvény gyűjtésének nehézségein. Ezért is fel kell venni a harcot, és nem szabad hagyni, hogy a dolgok maguktól menjenek. Ebben a helyzetben az a feladatunk, hogy minél több engedményre kényszerítsük a tőkéseket!”

– Hogyan kerültél a mozgalomba?

– Tanyasi iskolában tanítottam, ahol az úttörő csapatvezetői feladatokat is elláttam. Ebből a közegből, szellemi fészekből egyenes út vezetett a pártba, amelynek 1972-ben tagja lettem. Ma is itt vagyok és hiszem, hogy a szocializmus a legemberibb társadalmi rendszer.

– Egész életedben a népi kultúrával foglalkoztál...

– 1995-ben polgármesteri segédlettel váltam munkanélkülivé, mert nem akartam beállni az új rendszer által diktált sorba. A nehéz esztendőkben sok segítséget kaptam a népi hagyományok ápolása során. Ennek köszönhető, hogy lehetetlen helyzeteket vészeltem át. Huszonöt esztendeig voltam a Madarász Károly Népdalkör titkára, és elláttam a karvezetői teendőket. Foglalkoztam városvédéssel és városszépítéssel. Voltam a kenderesi Művelődési Ház vezetője is. A mai napig sakk szakosztályvezető vagyok.
   A civil szervezetekkel való élő kapcsolatom sok erőt ad a pártmunkában és az életben. A népdalkör országos minősítőn arany oklevelet kapott. Tavaly az 55 év felettiek sakkbajnokságán megnyertem a megyei bajnokságot. Ezek a sikerek nagyon fontosak az ember életében.
   Szomorú, hogy a rendszerváltás után elhanyagolták a népi kultúrát. Annyira ránk telepedett az angolszász szellemi teher, hogy válságba került Kodály Zoltán öröksége.
   Manapság alig készül jó magyar film, a régieket is olyan időpontban vetítik, amikor az emberek többsége dolgozik vagy alszik, pedig minden korosztály számára élvezetesek, és legalább ezekből megtanulhatják népünk nemes hagyományait, a paraszti élet rejtett kincseit fedezhetik fel bennük. A népdalokban gazdag műsorok gyakorlatilag megszűntek. A szocializmust kár szidni a kultúrpolitikája miatt.

– Miket olvasol mostanában?

– Köpeczi Béla által fordított műveket. Nagyon jó műfordító. Az Újkonzervativizmus és új jobboldal című könyvet szívesen forgatom. Olvasom H. Bernard Lewi műveit, sokszor azonosulok Descartes szkepticizmusával, és szeretem Dantet. Egyszer a tanítónk azt írta a táblára, hogy a történelem az élet tanítómestere. Sok történelmi művet olvasok, és összefüggéseket keresek a jelenben. Mindenkinek ajánlom a győztes hadvezérek életét bemutató könyveket, a Kádár Jánosról szóló műveket, és nem utolsósorban Thürmer Gyula új könyvét. Valaki azt mondta, hogy ilyen tehetséges ember ötven esztendő alatt egy születik. Feltétlenül el kell olvasni az írásait, mert vezérfonalak az életünk alakításában is.

– Úgy tudom, hogy foglalkozol a pesti és falusi élet összehasonlításával is.

– A fővárosi embereket mindig jobban megfizették, mint a vidéken élőket. Itt alakult ki a munkásarisztokrácia, amivel érdemes foglalkozni. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy jóval egyszerűbb munkát találni, mint falun. Például Tiszaderzsen ma 75 %-os a munkanélküliség. Bevallom, hogy nem csodálkoztam az ajánlószelvény gyűjtésének nehézségein. Ezért is fel kell venni a harcot, és nem szabad hagyni, hogy a dolgok maguktól menjenek. Ebben a helyzetben az a feladatunk, hogy minél több engedményre kényszerítsük a tőkéseket. Hiszek a szocializmusban és a világforradalomban. Mi parlamenti eszközökkel kívánjuk befolyásolni a nép életét, de ha ez nem valósul meg, ki fogja termelni magából a tömeg azokat az embereket, akik tűzzel-vassal szereznek majd érvényt az igazságnak. Mi ezt nem akarjuk, de ha a tőke nem fogja vissza magát, az emberek elvesztik a türelmüket. Nem a jelenség, hanem a lényeg szintjén ismétli magát a történelem. A mi szocializmusképünktől nem idegen a Tízparancsolat betartása, ami egy emberibb világ alapja. Ezért nem is értem, hogy miért tartanak egyesek vallásellenesnek. Ennek fényében akarjuk parlamenti eszközökkel a kormányrudat balra fordítani, az emberek nyomorát megszüntetni. Azt sulykolják, hogy a szocializmusban minden rossz volt. El kell ezen gondolkozni az embereknek, tárgyilagosan vizsgálva a magyar történelem különböző korszakait, és akkor rájönnek, hogy nem így volt, akár éltek ezekben az években, akár utána születtek. Sokan megfeledkeznek arról, hogy a Vörös Hadsereg szabadította fel az országot, Európát a nácizmus igája alól. Az ilyen szemlélet bírálatát bűnös dolog antiszemitizmusnak nevezni. Ezek tények!