A kapitalizmus kegyetlenségének, ember­telenségének nincs határa.
   A kilencvennyolcadik életévében járó özv. Radnóti Miklósné ez év március negyedikén Pozsonyi úti lakásában a szőnyegben megbotlott és csontját törte. Egy heti kórházi kezelés után az Országos Baleseti és Sürgősségi Intézet sebészetéről átszállították a Mazsihisz Amerikai úti Szeretetkórházába.
   Miért oda? Mert nem találtak neki máshol helyet!
   Nincs hely Radnóti özvegyének, a Magyar Köztársaság Középkeresztjével kitüntetett Gyarmati Fanninak!
   Csak ott, amit még a helyi dolgozók is így neveznek: a szegényház, az elfekvő.
   Egy olyan szobában, ahol pereg a vakolat, négy kórházi vaságy áll benne, s ahol „nincs kivételezés” – mindenki oda kerül, ahol éppen hely van.
   A kórház vezetői azt mondják, később felajánlották az idős hölgynek, hogy költözzön kétágyas szobába, de ő nem akart a modernebb, új részlegbe átkerülni – ő haza akart menni.
   A kórház viszont ezt csak akkor engedélyezheti, ha biztosítva látják az otthoni nővéri, gyógytornászi ellátást. Nem látták biztosítva. Ettől függetlenül Radnótiné háziorvosa, Dr. Langermann kérésére vízágyat biztosítottak a felfekvésektől szenvedő betegnek.
   A legutóbbi információk szerint özv. Radnóti Miklósné egyetlen, Ausztráliában élő rokona hallani sem akar arról, hogy Radnótinét a barátai visszavigyék a lakásába, és ott gondoskodjanak róla. Akár úgy, hogy a Telki magánkórházból ápolókat fogadnak. Egy Európai Parlamenti képviselő pedig tájékoztatta a Miniszterelnöki Hivatalt, milyen körülmények között van Radnóti özvegye.
   A Miniszterelnöki Hivatal azóta sem reagált.
   Özv. Radnóti Miklósné továbbra is olyan intézményben él, ahol 22 betegre jut egy nővér, s az ápoltak majd mindegyike fekvőbeteg.
   Sajnálatos módon Fifike – ahogyan barátai hívják – állapotáról is ellentmondásos információkat adtak ki.
   Holopné Schramek Kornélia, a XIII. kerület egyik alpolgármestere a kö­vetkezőket nyilatkozta kerületük díszpolgárának méltatlan ügyével kapcsolatban: „Langermann doktor úr szerint Radnóti Miklósné azért került a Mazsihisz Szeretetkórházába, mert a kerület kórházában valamint a Jakab utcai gondozóházban nem volt hely. Ha mi tudjuk ezt, rögtön új szobát nyitunk. Ha kell, úgy, hogy kiürítünk egy irodát. A Jakab utcai gondozóházunk nagyon családias, hetente kétszer jár oda orvos, és ha Radnóti néni mozgatható, abban a pillanatban átvisszük. Vagy a lakásába. Ahogy ő kívánja. Mi nem vagyunk orvosok, ha azt mondják, szükséges az otthonába vízágy, abban a pillanatban megvesszük. Mindenben készséggel állunk a rendelkezésére. Az ő döntése. Minket úgy tájékoztattak, hogy Fifi néni mozgatása a tüdőgyulladása miatt nem javasolt. Ezek után nagy bátorság kellett volna ahhoz, hogy másként döntsünk.”
   Tiszteletre méltó, emberséges szavak ezek. Talán az egyetlenek.
   S özv. Radnóti Miklósné, Gyarmati Fanni megpróbáltatásai nem értek véget ennyivel.
   Radnóti Nem tudhatom című verséből például sörreklám lett, amiről az özvegy nem tudott. Lakásába bementek, fölforgatták. Régi barátok szerint Fifi néni tit­kos naplóját keresték, azt akar­ják. A lakásból értékes dolgok tűntek, tűnnek el, például Kovács Margit szobrok.
   S hallgat a magyar kormány, a politikai elit, hallgat mindenki, aki tehetne valamit.
   Hallgat Hiller István, aki tavaly decemberben több évtizedes magas színvonalú oktatói munkájáért, valamint a Radnóti hagyaték összegyűjtéséért, gondozásáért és közrebocsátásáért, a Radnóti Év alkalmából átnyújtotta Radnóti Miklósné Gyarmati Fanninak a Magyar Köztársaság Középkeresztjét.
   Hallgatnak s elhallgattatják a hírt: Radnóti özvegye segítségre szorul.
   Az az asszony, kihez ily sorokat írtak, egyedül van:

   „Mikor láthatlak ujra, nem tudom már,
   s ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,
   s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék,
   s kihez vakon, némán is eltalálnék,
   most bujdokolsz a tájban és szememre
   belülről lebbensz, így vetít az elme;
   valóság voltál, álom lettél ujra…”

   Bízunk benne, valakik nagyon hamar felébrednek, s Fifi néni még sokáig, jó egészségben lehet Magyarország valósága, egy hősi halált halt költő-óriás örök álma.