A választások utáni első reggel a Baross utcában. Rővid volt az éjszaka, későig égtek a lámpák a pártközpontban. A Munkáspárt elnökét, Thürmer Gyulát kérdeztük a választásról, a párt terveiről.

– Hogy telt a vasárnap?

– Családommal együtt Szolnokon szavaz­tunk, tekintettel arra, hogy Budapesten nem volt jelöltünk. Örülök, hogy sokan mások is  Budapestről, Bács-Kiskunból, Fejérből erre a napra „átjelentkeztek” oda, ahol lehetett a mi pártunkra szavazni. Este a párt Elnöksége a Baross utcai székházban volt, és vártuk a fejleményeket. Felháborító az, amit a választásokon csináltak. Nem hiszem el, hogy valakik nem tudatosan idézték elő azt a káoszt, amit vasárnap este a televízióban láttunk. Az Országos Választási Bizottság leszerepelt, bizonyítva, hogy a magyar polgári demokrácia intézményei egyszerűen nem jók.

– Meglepték a választási eredmények?

– Nem leptek meg, hiszen a Fidesz győzelmét borítékolni lehetett. A magyar tőke a külföldi tőke támogatásával levál­totta az eddigi csapatot, és újat hozott a helyére. Az MSZP-SZDSZ kormányzás éveken át jó volt a külföldi tőkének és a mellette álló magyar nagytőkének.
   Mindent megkaptak, amit csak akartak.  
   Az MSZP és az SZDSZ azonban olyan mértékben korrumpálódott, hogy már veszélyt jelentettek a magyar kapitalizmus egészére. Menniük kellett.

– Mit hoz a Fidesz?

– Szocializmust biztosan nem. A Fidesz-KDNP azzal nyerte a választást, hogy azt igérte, amit az emberek hallani akartak. Ezek az igéretek azonban aligha valósulnak meg, hiszen a Fidesznek ehhez korlátoznia kellene a külföldi tőkét és a magyar nagytőkét, és ezt bizonyosan nem vállalják. Félre az illúziókkal!
   A munkásnak, a dolgozónak nem lesz jobb!

– Mit szól az új pártokhoz?

– Elég régen vagyok a pártpolitikában ahhoz, hogy bátran kijelentsem: a semmiből nem lehet pártokat létrehozni.
   A tőke erre a választásra kitenyésztett két új pártot. A Jobbik a szélsőjobboldali, amelyik most Észak-Magyarországon leköti az elégedetlen embereket. Valahonnan kaptak pénzt, médiát, mindent. Ebből még lesz gond. A tőke másik szülöttje a Lehet Más a Politika. A budapesti kávéházak törzsközönsége és az úri gyerekek új nemzedéke elégedetten dőlhet hátra. Befizették őket a parlamentbe, hogy döntsenek a magyar munkás sorsáról. Tudja, engem rettenetesen zavar, hogy az amerikai nagykövet asszony az LMP központjába ment vasárnap este.

– Mire számított a Munkáspárt szereplését illetően?

– A kopogtatócédula-gyűjtés nem sikerült, csupán 16 jelöltünk volt és négy területi listánk. Ezzel nem lehet csodát csinálni, s nem is csináltunk. Köszönet az érintett elvtársainknak, hogy végig kitartottak.
   A Munkáspárt sikertelenségét nem lehet egy okkal magyarázni. Szerepet játszottak a Munkáspárttól független tényezők, az a tény, hogy  húsz év alatt a magyar kapitalizmus gyökeret vert, s a tőkés média manipulálta az embereket, még a saját helyzetüket sem képesek felismerni. Van egy sor más tényező is, amiről évek óta tudunk. Például az, hogy kevesen vagyunk és idős a párt.
   Van persze pozitív tapasztalat is. Szervezeteink ott voltak képesek sikert elérni, ahol az elmúlt években rendszeresen folyt a munka, többé-kevésbé rendelkeznek társadalmi kapcsolatokkal és a kopogtatócédula-gyűjtés időszakában képesek voltak jelentős többletmunkát kifejteni. Ahol e két tényező bármelyike hiányzott, nem értünk el eredményt.

– Hogyan tovább?

– A Központi Bizottság április 17-én ülésezik. Fontos, hogy körültekintő és használható értékelést adjunk a választásokról. Nem mondhatjuk azt, hogy bezárjuk a boltot. A Magyar Kommunista Munkáspártnak léteznie kell a jövőben is.  A kérdés nem is ez. A kérdés az, hogy mit akarunk. Megelégszünk-e azzal, hogy őrizzük a lángot, amíg él valaki közülünk? Vagy felvesszük a harcot, és erős pártot csinálunk? Ha többet akarunk a láng őrzésénél, akkor többet is kell tenni! Ez nehéz döntés, itt nem szavak kellenek, hanem tettek.
   Személy szerint úgy vélem, hogy a párt minden egyes tagjával el kell beszélgetni. Nem levélben, nem taggyűlésen, hanem személyenként. El kell mondanunk őszintén, hogy párt csak akkor lesz, ha hajlandóak vagyunk többet áldozni, többet dolgozni. Elvtársaink pedig döntsenek teljes felelősségük tudatában, hogy mit vállalnak. Ne írjuk elő, hogy kötelező előfizetni A Szabadságot! De értessük meg, hogy nem lesz újság, ha nem fizet elő. Ne mondjuk, hogy ezer forint a kötelező tagdíj, de értessük meg, hogy ötven forintokból nem lehet a pártot eltartani. Ha pártot akarunk, ki-ki erejéhez és lehetőségeihez mérten tegyen érte! A párt a miénk, minden egyes tagé, miénk a felelősség is.