LEHET JOBB A MUNKÁS ÉLETE!

„Fontos, hogy tehetek valamit a magyar nemzet megmentése érdekében egy forradalmi, harcos élcsapat tagjaként, amely a marxi-lenini útmutatás alapján képzeli el a jövőt” – Juhász Norbert nem pártfőiskolai brossurát ismétel, fiatalemberként az élet tanította meg erre az igazságra.

– Mióta állsz kapcsolatban a szervezettel?

– 15 éves korom óta veszek részt a munkásmozgalomban. Minden közösségi oldalon jelen vagyok, és terjesztem a kommunista propagandát. Megtapasztaltam a kapitalizmus által okozott sötétséget, kilátástalanságot – ez ellen kívánok tiltakozni minden lehetséges módon. Munkásőr-emlékeket gyűjtök, és őszinte tudásvággyal fordulok a munkásmozgalmi múlt felé. Ez nálam nem hobbi, hanem a munka része, a mindennapok veleje.

– Az utóbbi időben a Front kissé lecsendesült...

– Erős túlzással mondhatjuk, hogy igen. A választási munka során a helyi Front-tagok együtt dolgoztak a Munkáspárt szervezeteivel. A Front segített a szórólapok szállításában, terítésében és részt vett a kopogtatócédula gyűjtésben az egész ország területén, hiszen több megyében van tagunk vagy szervezetünk. Rengeteg új, zömmel a fiatal generációhoz tartozó szimpatizánsra találtunk ebben az időszakban. A velük való foglalkozás csendes, egyáltalán nem látványos, de sok türelmet és időt igénylő munka. A jövőben is ez lesz munkánk döntő része. Én magam a Heves megyei területről tudtam meríteni, mert ott élek.

– Fiatal megyei elnökként, mit vélsz fontosnak?

– Ezzel a választással lezárult a munkásmozgalom több, mint 90 esztendős történetének egy korszaka. Be kell látnunk, hogy bár nem vagyunk illegalitásban, de helyzetünk kísértetiesen hasonlít a 30-as évek magyarországi körülményeihez. Az elmúlt húsz évben, a fejekben óriási lett a sötétség, az embereken erőt vett a keserűség, a közömbösség. A magyar munkás elhiszi, amit 20 éve módszeresen sulykolnak belé. Nevezetesen azt, hogy nem lehet képes saját sorsának irányítására, bármit is tesz, nem lehet számára jobb.
   Ahogyan néhai elvtársaink mondták: „beletörődnek abba, hogy bár kezük az övék, de amit formálnak vele, annak gyümölcsét, a maga teljességében, sosem élvezhetik”.
   Azért vagyunk, dolgozunk, mi kommunisták, hogy felébredjenek ebből a rémálomból!

– Végre elkezdünk dolgozni, és nem csak beszélünk róla?

– Anélkül, hogy bárkit is megbántanék, már elmúlt az az idő, amikor elég volt az értekezleteken, gyűléseken kommunistának lenni. Ma olyan világot élünk, amikor naponta meg kell küzdenünk a hatalommal. Elsősorban gondolok itt azon elvtársainkra, akik aktív dolgozók. Munkahelyen politizálni súlyos veszélyekkel járhat, elveszíthetjük az egzisztenciánkat, sőt a családét is. Az azonban nem azt jelenti, hogy meg kell rettenni a ránk váró feladattól, és félni kell. Ahol lehet, pártsejteket kell létrehoznunk, ott kell legyünk mindenhol, ahol emberek vannak, a társadalmi élet minden területén. Persze ez nagyon hosszú, és egyáltalán nem látványos folyamat. Nem is szabad azzá tenni! Az illegális kommunista párt sem agitálhatott az üzemekben, de ezt mégis megtették. A munkahelyen elkerülhetetlen, hogy ne essék szó politikáról. Idővel kiismerhetjük kollégáinkat, akik elvtársainkká válhatnak. Ez rendkívül nehéz, fáradságos munka. Minden egyes szónak, mondatnak súlya van. Igenis meg lehet szólítani a „szunnyadó melósokat”.
   Meg  tudunk jelenni a szélsőjobb ellenpontjaként, de mindez elsősorban rajtunk múlik, a mi türelmünket és kitartásunkat teszi próbára. Óriási történelmi felelősség van rajtunk.
   Teljesen azonosulok a KB-ülésen elhangzottakkal: új struktúrára, felelősségteljes káderpolitikára van szükségünk. Ehhez szükséges a pártoktatás felfrissítése, mert óriási szükségünk van a történelmi tapasztalatokra és az ideológiai képzettségre. A magam részéről előterjesztést nyújtok be a Baloldali Front elnökségének, melyben azt kérem, hogy hirdessünk elméleti és gyakorlati képzéseket, melyek megvalósításának érdekében a párt támogatását kérjük.
   A Baloldali Front szellemi kapacitása jelentős – sok egyetemi hallgató van közöttünk, ami rengeteg szakterületet ölel fel, és lényeges a párt jövője szempontjából. Többen beszélnek idegen nyelveket, és egyre többen vágnak bele a tanulásba. Az informatikai tudással rendelkezők száma is növekszik. Fontos, mert a Front képezi a párt utánpótlásnak jelentős részét.

– Továbbra sem lesztek harsányak?

– Nem. Elődeink példáját követjük, és mindenkit erre bíztatunk. Nem dolgozhatunk a szocializmus éveiből ismert módszerekkel, ez zsákutca. Egy egészen más társadalmi rendszerben élünk, vissza kell nyúlni a háború előtti időkhöz. Vissza kell nyúlni az illegalitás éveinek keserű tapasztalataihoz, és a klasszikusokat kell minden nap tanulmányozni. Apáinktól és nagyapáinktól sokat tanulhatunk, de napjainkban távolabbra, dédapáink korába kell visszamenni. Emberfeletti munkát vállaltunk, mert erre van szükség. Azt is a múltból tudhatjuk, hogy valójában kik ellen, mi ellen harcolunk.