A SZOCDEMEK KIEGYEZNEK A TŐKÉVEL

Az 1920-as években a magyar kommunista mozgalomnak még igazából nincsen múltja. A munkásmozgalom Magyarországon évtizedek óta csak a szociáldemokráciát és a vele szinte azonos szakszervezeteket jelenti. A magyarországi szociáldemokrácia már 1890 végén létrehozza önálló pártját, amely 1922 és 1948 között parlamenti képviselettel is rendelkezik.

A kommunista párt csak 1918 novemberében jön létre. Igaz, utána viharos gyorsasággal történnek az események. 1918 végén, 1919 elején a szociáldemokrata kormány meg akarja semmisíteni a kommunistákat. Kun Bélát és társait börtönbe zárják. Gyorsan kiderül azonban, hogy a szocdemek így sem tudják az országot irányítani. Így kerülnek ki a kommunisták a csepeli börtönből, és alakul meg 1919. március 21-én a kommunista-szociáldemokrata kormány, majd röviddel utána egyesül a két párt. Ez azonban nem tart soká.

 „SZÜNETELJEN AZ OSZTÁLYHARC!”

A Tanácsköztársaságot leverik, és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) már augusztus 24-én elfelejti a közös pártot, és ismét létrehozza a saját szervezeteit. Mintha nem is lett volna proletárhatalom. „Szüneteljen az osztályharc! A destruktív koalícióval szemben alakuljon meg az állam újra felépítését és fönntartását kívánó elemek koalíciója!” – adja hírül az MSZDP 1919 szeptemberében.

Az MSZDP vezetése megalkuszik a kapitalizmussal, túlélése érdekében lényegében lemond a tőke elleni harcról, és hajlandó szemet hunyni a tőke minden gazsága felett. Ilyesmi pedig ekkor sok van. Ekkor folyik a fehérterror, amikor Horthy Miklós Nemzeti Hadserege ezrével gyilkolja a kommunistákat, zsidókat. „A fehérterror áldozataival kapcsolatos becslések kettő-hatezer főt említenek, de az bizonyos, hogy vadságban és kegyetlenségben a fehérterror messze felülmúlta a vöröset” – írja Bryan Cartledge angol szerző, akit nem lehet kommunista-barátsággal vádolni. Az MSZDP vezetése szó nélkül hagyja, hogy 1919 végén kivégzik a Tanácsköztársaság számos kommunista vezetőjét. Abból se csinálnak ügyet, hogy 1920 februárjában megölik Somogyi Bélát és Bacsó Bélát, a Népszava munkatársait. Pedig ők nem is kommunisták, hanem szocdemek. 1920. március 1-én Horthy Magyarország kormányzója lesz. A szocdem újság, a Népszava így köszönti: „Minden gerincességünk fenntartásával készségesen nyújtjuk oda kérges kezünket a békülésre.” Nem rossz!

 A BETHLEN-PEYER-PAKTUM

BETHLEN

A két világháború közötti kor meghatározó személyisége gróf Bethlen István. 1921-31 között ő Magyarország miniszterelnöke. 47 éves, ereje teljében van. Ő szilárdítja meg a tőkés rendet. Okos ember, tudja: a munkásság 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején már kitapasztalta, hogy a szocializmus sok jót ad a munkásnak. Ráadásul, ekkoriban a Szovjetunió is létezik és fejlődik, és ezt nehéz elrejteni az emberek elől. Bethlen, Horthyval együtt mindenáron meg akarja akadályozni az újabb forradalmat. Kész a recept is: megvenni a munkásság vezetőit, a többieket meg elnyomni.

Az MSZDP akkori vezetőiben hamarosan megtalálja a partnert is. Az MSZDP vitathatatlan feje ekkoriban Peyer Károly, fiatalnak számít, 40 éves. A Tanácsköztársaság leverése után azonnal tisztséget vállal a Peidl-kormányban, belügyminiszter. Sokszor elmondja, hogy számára a munkás-érdekvédelem angol útja a rokonszenves, a szovjet-orosz modellből nem kér. Egészen 1945-ig szereplője marad a magyar belpolitikának. A felszabadulás utáni szocialista Magyarország nem kell neki. Az USA-ba emigrál és ott is hal meg 1956-ban.

1921. december 22-én születik meg a tőkés kormány és a munkásság nevében eljáró MSZDP megállapodása, a Bethlen-Peyer paktum. „A nemzet és az ország érdekeit a munkásság érdekeivel azonosnak tekintik…” – mondják a felek. Az MSZDP vállalja, hogy támogatja a kormány külpolitikai törekvéseit, tudomásul veszi a királyság intézményét, szakít a liberális polgári ellenzékkel, lemond a közalkalmazottak, vasutasok és postások szervezéséről, a mezőgazdasági dolgozók között a meglévők mellé újakat nem hoz létre, politikai sztrájkokat nem kezdeményez. Ennek fejében a kormány megígéri, hogy nem akadályozza az MSZDP tevékenységét, engedélyezi a pártlapokat, az MSZDP helyet kaphat a parlamentben. Az MSZDP tarthat gyűléseket, de csak hetente egyszer, zárt helyen. Az egyezség szerint „az internálások a minimumra, azaz a terroristákra, a kommunista agitátorokra és más közveszélyes egyénekre korlátozódnak”. A megállapodás titkos, a Népszava csak később, 1923 szilveszterén közli.

A Bethlen-Peyer paktum megítélésében a szocdemek és a kommunisták értékelése gyökeresen más. A szocdemek remek taktikai lépésnek, a pragmatizmus megnyilvánulásának, a túlélés egyetlen útjának tekintik mind a mai napig. Napjainkban két szervezet is a magyarországi szociáldemokrácia örökösének vallja magát. Az egyik a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP). Az MSZDP 1989. november elején tartott kongresszusán Petrasovits Annát választották meg elnöknek. A jobboldali irányultsággal és Petrasovits személyi politikájával elégedetlenek egy része Ruttner György ügyvéd vezetésével kivonult a kongresszusról, majd kilépett a pártból, és Független Szociáldemokrata Párt néven új szervezetet alapított. A kiélezett belső viták és jogi huzavonák is közrejátszottak abban, hogy történelmi múltja ellenére az MSZDP nem lett a magyar belpolitika érdemleges tényezője.

Az ugyancsak szociáldemokrata irányvonalat hirdető Magyar Szocialista Párt (MSZP) éppen ezt használta ki, s úgy sajátította ki a szociáldemokrata hagyományokat, hogy azokhoz voltaképpen semmi köze. Az MSZP az MSZDP sok potenciális hívét magába szívta. A mai MSZDP 1993-ban jött létre a korábbi, hasonló nevű MSZDP, a Független Szociáldemokrata Párt és a Szociáldemokrata Néppárt egyesülésével. Elnöke 1994 októbere óta a most 78 éves Kapolyi László vállalkozó, az ország egyik leggazdagabb embere. E párt együttműködik a Magyar Szocialista Párttal.

A másik tömörülés az 1989-ben alakult, majd 1997-ben a Kéthly Anna Szociáldemokrata Párttal egyesült, magát „történelminek” nevező Szociáldemokrata Párt (SZDP), amely nevével is utalni kíván a magyarországi szociáldemokrácia évszázados múltjára. A kapitalizmus „nem marxista, demokrata” kritikáját vallja, s Kéthly Anna, Peyer Károly örökségét tartja követendőnek. Elnöke Sztankovánszki Tibor. E párt színeiben újította fel tevékenységét Petrasovits Anna is.

Érdekes az is, hogy az MSZOSZ honlapján olvasható történelmi eszmefuttatás szerint a Bethlen-Peyer-paktummal „az MSZDP ellenzéki erőként integrálódott a rendszerbe, 1922-től 1944 májusáig parlamenti képviselettel rendelkezett. A kiegyezés a szakszervezeteknek és az MSZDP-nek legális működést biztosított a német megszállásig”.

A Bethlen-Peyer-paktum szelleme tehát nagyon is élő, ma is.

Ezzel szemben a kommunisták mindig is árulásnak tekintették a paktumot, amely jó volt a munkásarisztokráciának, hiszen az MSZDP vezetőinek negyedszázadon át nyugodt életet biztosított. Ugyanakkor rossz volt a munkástömegeknek, akik nyomorban éltek, és az MSZDP politikája megfosztotta őket az osztályharc fontos eszközeitől. Nem beszélve arról, hogy a paktum alapján az MSZDP vezetői kisujjukat sem mozdították a kommunista vezetők elítélése és bebörtönzése, sőt kivégzése ellen.

 „BE A SZOCIÁLDEMOKRATA SZERVEZETEKBE!”

PEYER

Mit tehet a kommunista párt ebben a helyzetben? Hirossik János, a párt egyik vezetője, akit az előző írásokban már megismertünk, 1922-ben írja: „Be a pártszervezetekbe! Nekünk kommunistáknak oda kell mennünk, ahol munkástömegek vannak!”

Világos beszéd! A kommunista párt tudatos döntéssel jól felkészült, ideológiailag edzett tagjait belépteti az MSZDP-be, hogy rajtuk keresztül eljusson a munkástömegekhez.

„A szociáldemokrata pártszervezetekben az illegális kommunista sejtek feladata az, hogy a tömegeket forradalmasítsák, kiválasszák azokat, akik a kommunistákkal szimpatizálnak, és ezeket öntudatos kommunistává kell nevelniük” – olvashatjuk a KMP dokumentumaiban.

A KMP 1924. júliusában 6 hónapos munkatervet állít össze, kimondja: a szakszervezetekben és MSZDP szervezetekben kommunista sejteket kell létrehozni, csatlakozni kell a bérharcokhoz, le kell leplezni az MSZDP árulását, küzdeni kell a lakásbérek emelése ellen, s fontos feladat a „marxizmus-leninizmus módszeres, tervszerű és népszerű megismertetése”.