|
GÁRDISTÁK A PARLAMENTBEN?
|
 Vona Gábor, a Jobbik Magyarországért elnöke egy minapi interjújában megígérte, hogy pártja képviselői a Gárda formaruhájában fognak a magyar parlamentbe bevonulni. E félelmet keltő, verbálisan terrorizáló hatású kijelentésével elődeinek és példaképeinek gyakorlatát kívánja – a demokrácia feltételei között – meghonosítani. Hitler nemzetiszocialistái (1933) és Szálasi nyilaskeresztesei (1939) pártjuk egyenruhájában jelentek meg a törvényhozás házában, nem kis riadalmat gerjesztve a mérsékeltebb honatyák között.
Nagy kérdés, mit fog tenni a parlamenti őrség a Ház kapujában, látva a szokatlan és törvénytelen felvonulást. Nyilván azt, amire felülről parancsot kap. Az ilyen jelmezek viselése törvénytelen, hiszen a Legfelsőbb Bíróság jogerőre emelte a Magyar Gárda betiltását. Az újnyilasoknak éppen a parlamentben kell tüntetően semmibe venniük a törvényességet?
Rossz ómen!
Egyesek azzal nyugtatják magukat, hogy Orbán a renitenskedő szélsőségeseknek két pofont ígért „rosszalkodásuk” esetére, mások az Európai Unióra hivatkoznak, amely – reményeik szerint – nem fogja tűrni a nyugalmat fenyegető elemek randalírozását.
Ami Orbán Viktort illeti, óvatosan kell kezelni megnyilatkozásait, mert mindig hatalmi érdekei határozzák meg, mit kell tennie adott esetekben.
Akár az LMP, akár a Jobbik fogja a mérleg nyelvét játszani, figyelembe kell vennie riválisainak kívánságlistáját. Amennyiben Vonáék zsarolni fogják a Fideszt kalandor követeléseikkel, az ifjú titánok kénytelenek lesznek engedni, ha hatalmukat tartani akarják. Talán még elibe is mennek Vonáéknak, hogy kifogják a szelet a Jobbik vitorlájából.
Ezt tették Imrédy Béláék és Teleki Pálék a nyilasok nyomulásakor a harmincas évek végén, a negyvenes évek elején. Természetesen ilyen „mérlegre” Orbánnak csak akkor lesz szüksége, ha nem sikerül elnyernie a kétharmados többséget. Kétharmados többség birtokában olyan „orbáni” diktatúra jön, amit igen nehéz lesz összhangba hozni a polgári demokrácia játékszabályaival. Ami pedig az Európai Uniót illeti, meg kell gondolni, a Jobbik vezérkara nem fogja-e szorgalmazni Magyarország kiléptetését az Unióból, szabad kezet biztosítva ezzel magának az önkényuralom kiépítéséhez?
A parlamenti őrség akkor járna el helyesen és törvényesen, ha az egyenruhás nyilasokat nem engedné be a Ház falai közé, egy betiltott szélsőséges szervezet egyenruhájában, legyen szó akár megválasztott és eskü előtt álló parlamenti képviselőkről is.
Ez Orbán Viktor demokráciájának első vizsgája lesz.
HEGEDŰS SÁNDOR
|
Multi zsebében dagad a győri keksz!
2010. április 20-án, délelőtt 10 órakor felrobbantották a 110 éves győri kekszgyár kéményét. Megszületett a tőkés racionalizálás, korszerűsítés poros-penészes gyümölcse. A közelben lakók tüsszentettek párat a magyar édesipar fellegvárának a temetésén.
Balaton szelet, Pilóta keksz, Negró – Isten veletek! Na nem egészen! A Győri márkanév maradt, csak a termékek skálája szélesedett – és tegyük hozzá – romlott.
Ezt mi, fogyasztók tudjuk! De ezt vesszük, ez van. Lengyelországban, Szlovákiában, Csehországban gyártják manapság a híres győrit.
A közel ezerfős magyar szakembergárda – úgy látszik – nem volt elég szakképzett és olcsó az éhes multinak. Már csak a cukorkagyártás maradt Győrben, egy rettenetes ipari bodegában, ahol jórészt idős nénik szaggatják a masszát.
A gyár létjogosultságát leginkább története igazolja. Több mint 100 esztendeig versenyképes termékekkel büszkélkedhetett. Volt mit meglovagolni a racionális gondolkodású multinak!
1900-ban Koestlin Lajos megvásárolta Back Hermann, győri malomtulajdonostól a már nem üzemelő győrszigeti biscuit gyárat, és 50 emberrel elkezdte a gyártást.
1950-től Győri Keksz- és Ostyagyár Nemzeti Vállalat néven működik tovább a könnyűipari minisztérium döntése nyomán. Sok minden történik, a háborúk is végigsöpörnek Magyarországon, de a gyár talpon marad, és a szocialista rendszerben hatalmas mennyiségben ontja az édességet.
1963-ban a Magyar Édesipari Vállalat 4. számú vállalata lesz, és öt éven belül újabb gyárat csatolnak hozzá. 1980-tól már a Negrót is gyártják.
A rendszerváltás azonban derékba töri a sokat megélt híres üzem sorsát. Átkos pecsét kerül életére 1991-ben, mikor az United Biscuits privatizálja.
2003-ig még 800 főt foglalkoztatott az üzem, de a multi felesleges kategóriába sorolta őket.
Persze volt a városban cukor-, gyufa-, növényolaj- és ecetgyár is, de minden a múlté.
A legtöbbre már csak a helytörténészek emlékeznek, és a jobb időket megélt idős emberek. Az egykor dinamikusan fejlődő városban a 2000-es évek elején drasztikus elbocsátások történtek.
Karcsúsodott a Gardénia Csipkefüggöny-gyár, és leépült a tejipar is.
Mi mára a város szimbóluma? Egy felrobbantott kémény romhalmaza.
Ennyire tehetségtelenek és buták a magyar emberek, hogy nem tudnak kekszet gyártani? Nem.
Harcolni nem tudnak a sajátjukért!
FOGARASI ZSUZSANNA
|
|
