Május elseje van, a munkások, a dolgozók ünnepe. Az elmúlt húsz évben május elsejét számtalanszor próbálták kiherélni, számtalanszor próbálták elvenni igazi értelmét, a munkásszolidaritást.

Kik tették ezt? Azok, akik megcsinálták a tőkés rendszerváltást. A tőkések, akik a munkástól elvették a gyárat, a tulajdont, s vele együtt a politikai hatalmat. A kapitalisták, akik tudják: mindez kevés, a munkás múltját, hitét, dalait, sőt ünnepeit is el kell venni, hogy uralkodhassanak rajta.

Kik tették ezt? Azok is, akik segítették a tőkéseket. Akik saját túlélésük érdekében feláldozták a munkás érdekét, és modern „Bethlen-Peyer paktumok” egész sorát kötötték. Azok, akik május elsején „társadalmi összefogásról”, „demokráciáról”, „érdekegyeztetésről” papolnak, ahelyett, hogy szerveződésre, sztrájkra, harcra szólítanák a dolgozókat.

De május elseje ennek ellenére van, és május elseje mindig is lesz! Május elseje a miénk, dolgozóké, mert szeretjük, mert akarjuk. Mi, a Munkáspárt éltettük és éltetjük a felvonulások nagyszerű hagyományát. A Városligetben mi, a Munkáspárt emeltük magasra a vörös zászlót, s mind a mai napig kezünkben tartjuk. A mi dolgunk, hogy a vörös zászló, a munkásság zászlaja a jövőben is lobogjon május elsején és az év minden napján.

Túl vagyunk a választásokon. Vannak, akik most zokogásban törnek ki, mondván, megbukott a baloldal, vége a világnak. Nem a baloldal bukott meg. Az MSZP bukott meg, amely vörös ingbe öltözve feketeinges politikát folytatott. Az MSZP veszített, amely tönkretette a munkahelyeket. Az MSZP, amely ráengedte a lakosságra a banki cápákat. Az MSZP, amely bemocskolta a baloldali eszméket. A szocialisták veszítettek, akik mindenünket eladták, a bankokat, a gyárakat, a vasutat, még a lelkünket is. A szocialisták buktak meg, akik korrumpálták, elsikkasztották Magyarországot.

A szocialistákért egy csepp könny nem sok, annyit sem hullatunk. Megérdemlik a vereséget, egyék meg, amit főztek! De ne féltsd őket! Ők nem fognak éhezni. Te lehet, hogy éhezni fogsz, ők nem. Kíváncsi vagyok, hány szocialista és liberális nagykutya (vagy akár kiskutya) fog sorba állni a munkaügyi hivataloknál! Tudod, ahol te szoktál állni, amikor munkát keresel! Te alig élsz, nincsenek tartalékaid. Ők megszedték magukat, egy pár évig kihúzzák.

Sokan megrettenve mondják: mi lesz most? Itt a Fidesz, kétharmada van, mi lesz most Magyarországgal? Tudnotok kell valamit! Magyarországon kapitalizmus volt, van és lesz holnap is. 2010 áprilisában nem a szocializmus bukott meg, hanem a szocialisták kormánya. A szocializmust nem most buktatták meg, hanem 1989-ben. Jórészt azok, akik az elmúlt 8 évben elsikkasztották az országot. Magyarországon 20 éve van kapitalizmus, és nem 2010. április 25-e óta.

Mit hoz a Fidesz? Majd meglátjuk! Orbán úr mondhatja, hogy lezár egy korszakot, és „a nemzeti együttműködés rendszerét, elvét és értékeit követő új politikai és gazdasági rendszert” hoz létre. Mi azt mondjuk: meglátjuk! A Fidesz alatt egészen biztosan sok mindenben más lesz. A szocialisták oly mértékben lerombolták Magyarországot, hogy már az is változást hoz, aki a szemetet eltakarítja. Ellen tudnak-e állni a Fidesz politikusai a hatalom csábításának? Meglátjuk! Akarják-e, tudják-e korlátozni a külföldi tőkét – meglátjuk! Képesek lesznek-e építeni, teremteni, alkotni? Meglátjuk!

Biztosan sok minden más lesz, mint eddig. De egy valami nem változik, a lényeg marad. A gyár nem a tiéd, hanem a tőkésé. A tőkés határozza meg az életedet, és nem te az övét. Megint ő ül a parlamentben és nem te. Az országban nem te vagy az úr, hanem a tőkések.

Engem nem az dühít, hogy a Fidesz győzött. Engem az dühít, hogy mi, magyar dolgozók ismét kihagytunk egy lehetőséget. Nem értettük meg, hogy nem elég elzavarni a szocialistákat. Helyettük jönnek új tőkések. Lehet, hogy okosabbak, lehet, hogy tisztességesebbek, de tőkések, kapitalisták. Nem értettük meg, hogy nekünk akkor jut több az ország pénzéből, ha beleszólhatunk annak elosztásába.

A görög munkás megértette. A görög munkás beleszólást követel. A görög munkás nem akar megbékülni azzal, hogy a tőkésé minden, s neki csak a morzsák jussanak, sőt az se. Görögországban dúl az osztályháború. Az emberek újra az utcán vannak, általános sztrájk van. Nem kérnek az IMF és az EU tanácsaiból. A dolgozók tömegei mögött pedig ott áll a PAME szakszervezeti tömörülés, mögöttük pedig a kommunisták. Görögországban nagyban megy a csata. A tőke javára oldják-e meg a válságot, mint Magyarországon, vagy a munkás és a dolgozó érdekét is figyelembe veszik? A multinacionális tőke fogja-e a jövőben is uralni Görögországot, úgy, mint Magyarországot, vagy elindulnak az önállóság útján? Marad-e a kapitalizmus vagy valami más lesz?

Ma innen, a Városligetből forradalmi üdvözletünket küldjük a görög munkásoknak, kommunista barátainknak. A görögök harca a mi harcunk is. Kivánjuk, hogy győzzenek!

A Munkáspártra nagy feladatok várnak. Szükség van ránk. A munkást, a dolgozó embert egyetlen párt sem képviseli a parlamentben, egyetlen párt sem tekinti sajátjának az ő gondjait. Csak a Munkáspárt! Mi tenni fogjuk azt, amit tettünk az elmúlt húsz évben is: szolgáljuk a magyar munkásságot.

A mostani választásokon rossz eredményt értünk el. De van azért valami jó is. Jó, hogy el tudtunk indulni. El tudtunk indulni annak ellenére, hogy a nagy tőkés pártok kiszorítanak bennünket, pénzzel, médiával, mindennel. Jó, hogy sok emberhez jutottunk el, sok munkással, sok dolgozó emberrel beszéltünk. Jogosan mondhatjuk: mi tudjuk, mi fáj az embereknek, tudjuk, mit kell tenni a dolgozókért. Mit mondunk mi az embereknek? Azt, hogy mi a tőke ellen voltunk, vagyunk és leszünk. Azt, hogy a tőkés országban csak az a miénk, amit kiharcolunk magunknak. Azt, hogy egyedül nem boldogulunk: menjünk és küzdjünk együtt!

A harcot folytatnunk kell. Nekünk van igazunk. A mi programunk jó program. Ott kell lennünk mindenütt, ahol dolgozók vannak, az üzemekben, a szakszervezetekben, a civilszervezetekben, mindenütt.

Nem leplezhetjük, hogy kommunisták vagyunk. Tudnia kell mindenkinek, a szomszédoknak, ismerősöknek, barátainknak. Tudniuk kell családjainknak, gyermekeinknek és unokáinknak. A mi dolgunk, a mi felelősségünk, hogy gyermekeink kövessenek bennünket, de legalább is segítsék harcunkat.

Meg kell hódítanunk az Internetet, a modern technika vívmányait. A kapitalistákat saját fegyverükkel kell legyőznünk!

A pártot erős, fegyelmezett, tudatos harci szervezetté kell tennünk. A következő hónapokban megkérdezünk minden elvtársunkat: jössz velünk? Mindenkire szükség van, aki támogatja a párt politikáját, segíti a pártot a munkájával és a pénzével. A Munkáspárt jövőjét csak mi teremthetjük meg, jó és fegyelmezett munkával.

Mi a munkásokkal megyünk, értük küzdünk. Üdvözöljük a mai napon a szakszervezeteket. Biztatjuk a szervezett dolgozókat: legyetek bátrak! Küzdjetek igazatokért! Vegyétek kezetekbe a szakszervezeteket, tegyétek őket harcos szervezetekké!

Teremtsünk új baloldalt! Teremtsünk új baloldalt, amely nem a kapitalizmusban keresi boldogulását, hanem a szocializmusra esküszik fel! Teremtsünk új baloldalt, amely nem a múlttal van elfoglalva, hanem az emberek mai problémáival! Teremtsünk új baloldalt, ahol mindenkinek helye van, aki a kapitalizmus ellen küzd! Teremtsünk új baloldalt, amely nem az értelmiség vitaklubja, hanem a munkásokért, a dolgozókért harcolók sokszínű közössége. A Munkáspárton nem fog múlni az új magyar baloldal megteremtése.